Elnökválasztás: Hárman az élen

Bár a Központi Választási Bizottság (CVK) 44 elnökjelöltet regisztrált, a közvélemény-kutatásokból ítélve az elnökválasztás hovatovább háromszereplős színjátékká alakul át, miközben a további 41 jelölt egyre kevesebb embert érdekel.

A Razumkov Központnak az Ukrajinszka Pravda által múlt héten ismertetett felméréséből megtudhattuk, hogy azok körében, akik el szándékoznak menni szavazni március 31-én, Volodimir Zelenszkij komikus támogatottsága a legnagyobb (19%), a második Petro Porosenko hivatalban lévő elnök (16,8%), a harmadik pedig Julija Timosenko, a Haza (Батьківщина) párt elnöke (13,8%). Anatolij Hricenkóra a megkérdezettek 7,3%-a adná a voksát a biztos szavazók körében, őt Jurij Bojko 7,1%-kal, Oleh Ljasko pedig 4,8%-kal követi. A többi jelölt támogatottsága nem éri el a három százalékot.

A Razumkov Központ felméréséből az is kitűnik, hogy az elnökjelöltek népszerűségi mutatóinak alakulását többé-kevésbé követi a hozzájuk köthető párt támogatottsága. Ha most hétvégén tartanák a parlamenti választásokat Ukrajnában, hat párt jutna be a Legfelső Tanácsba: a Zelenszkij mögött álló A Nép Szolgája (Слуга народу) pártot a megkérdezettek 18%-a szándékozik támogatni a biztos szavazók közül, míg a Julija Timosenko vezette Haza a voksok 15,4%-ára, a Petro Porosenko Blokkja Szolidaritás a 14,9%-ára, a Hricenko-féle Polgári Álláspont (Громадянська позиція) a 8%-ára, a Bojkót támogató Ellenzéki Platform – Az Életért! (Опозиційний блок - За життя!) a 6,6%-ára, Oleh Ljasko Radikális Pártja pedig az 5%-ára számíthatna. A többi párt nem érné el az 5%-os parlamentbe jutási küszöböt.

A SOCIS-nál is Zelenszkij vezet: azon választók körében, akik bizonyosan elmennek szavazni március 31-én, az elnökválasztás napján, s már azt is eldöntötték, hogy kire adják a voksukat, a megkérdezettek 23,8%-a támogatja a komikust, míg Petro Porosenko a szavazatok 20,3%-ára, Julija Timosenko pedig a 15,9%-ára számíthat. A további sorrend: Jurij Bojko (11,5%), Anatolij Hricenko (6,6%), Oleh Ljasko (5,5%), Olekszandr Sevcsenko (4,1%), Andrij Szadovij (3,2%), Ihor Szemsko (3,1%), Jevhen Murajev (1,6%), Olekszandr Vilkul (1,3%). A többi jelölt támogatottsága nem éri el az 1%-ot.

A szociológusok a kutatási eredményekből két következtetést vonnak le. Az egyik, hogy az elnökjelöltek versenye hovatovább háromszemélyessé szűkül. Ez nem csupán annyit jelent, hogy a többi jelöltnek gyakorlatilag nincs esélye a választási győzelemre, vagy akárcsak arra, hogy a második fordulóba jusson, hanem a médiában is egyre inkább a háttérbe szorulnak – kivéve azt a néhány indulót, akik „saját” tömegtájékoztatási eszközeiken keresztül tudnak számottevő befolyást gyakorolni a közvéleményre. Emellett a szakértők arra is felhívják a figyelmet, hogy valamelyest nőtt a távolság Porosenko és Timosenko között, miközben csökkenni látszik a különbség a felmérések élén tanyázó Zelenszkij és a hivatalban lévő elnök között. Igaz, ahhoz, hogy egyértelműen beigazolódjék Porosenko felzárkózása, meg kell várnunk a következő felméréseket.

Figyelemre méltó mindazonáltal, hogy miközben Timosenko lemaradásának okait illetően egyetérteni látszanak a szakértők, mondván, szavazói közül sokan Zelenszkijhez pártoltak át, amikor az januárban bejelentette indulási szándékát az elnökválasztáson, arról hallgatnak az elemzők, minek tudható be Porosenko felzárkózása, illetve számítani lehet-e további előretörésre a részéről. Mindenestre érdekes adalékkal szolgált e kérdéshez a Szociopolisz minapi felmérése, amelyet az UNIAN hírügynökség ismertetett. Ezek szerint a 2019. évi elnökválasztás második fordulójába jutva Petro Porosenko alulmaradna szinte valamennyi jelentős vetélytársával szemben. Így amennyiben Petro Porosenko és Julija Timosenko jutna be a második fordulóba, a hivatalban lévő elnök a szavazatok 19,4%-át szerezné meg, Timosenko viszont 28,4%-os eredményt érne el. Volodimir Zelenszkijjel szemben is alulmaradna Porosenko a második fordulóban. Zelenszkijre a megkérdezettek 42,3%-a kész leadni a szavazatát, míg Porosenko csupán 18,1%-ot kapna. Nem győzhetne Porosenko Anatolij Hricenkóval szemben se: Hricenko a voksok 28,4%-ára számíthatna, míg Porosenko 18,6%-os eredményt érne el a második fordulóban. Ha viszont az oroszbarátnak tartott Jurij Bojko lenne a hivatalban lévő elnök ellenfele a második fordulóban, a jelöltek esélyei gyakorlatilag azonosak lennének. A választók 25,4%-a kész Bojkóra adni a szavazatát, míg 23,6%-uk Porosenkót választaná.

Miközben egyre közeledik március 31., a választás napja, mind több hír jelenik meg arról, állítólag miként tervezik a szavazók megvesztegetését a jelöltekhez közel álló személyek. A többes szám ebben az esetben nem tévedés, mert míg korábban általában csupán a hatalmon lévő jelölt vagy párt élt Ukrajnában országos méretekben a közigazgatási források, az úgynevezett adminreszursz bevetésének és a szavazatvásárlásnak az eszközével, most, a hírekből ítélve, Petro Porosenkóé mellett Julija Timosenko környezetével szemben is felmerült a gyanú, hogy különböző struktúrákon keresztül javadalmazni szándékozzák a szavazókat. Elvben nem elképzelhetetlen ez a felvetés, hiszen emlékezhetünk rá, Timosenko is volt már kormányon, tehát pontosan ismerheti a különböző szavazatgyarapítási technikákat. Kérdés azonban, hogy mennyire hihetünk a szinte naponta megjelenő, egyre újabb házkutatásokról, büntetőeljárásokról és leleplezésekről beszámoló híreknek, miközben a belügyi hatóságok egyelőre nem tudtak előállni megdönthetetlen bizonyítékokkal a szavazatvásárlásokra vonatkozóan, illetve nem tudták a vizsgált eseteket közvetlenül az elnökjelöltek valamelyikéhez kötni. Ráadásul a strana.ua cikkéből ítélve egyfajta furcsa versengés figyelhető meg a bűnüldöző szervek között: míg a rendőrség inkább a Petro Porosenkóhoz közeli személyek háza táján kutakodik előszeretettel, az SZBU Julija Timosenko híveit vegzálja elsősorban.

Ugyanakkor nem egészen világos, hogy mi szükség a törvénytelen szavazatvásárlásra országunkban, ha Ukrajnában a kormányzat nyíltan is megfizetheti a választókat? Ismeretes, hogy küszöbön áll a közüzemi díjak törlesztésére igénybe vehető állami támogatás, az úgynevezett szubvenció készpénzben való folyósítására való áttérés, emellett „véletlenül” éppen márciusra időzítették a nyugdíjak éves indexálását az inflációnak, illetve a fogyasztói árak emelkedésének kompenzálására. A hivatalban lévő elnök háza táján azonban még ezt sem tarthatták elég meg­győző választási „érvnek”, mert hétfőn egy újabb juttatás tervével álltak elő. Ezek szerint az állam pótlólagosan 2410 hrivnyát fizet ki 2019 márciusában–áprilisában azoknak a nyugdíjasoknak, akik minimális összegű, vagy annál is kisebb nyugdíjat kapnak. A hivatalos indoklás szerint a 2410 hrivnya az az összeg, amellyel a nyugdíjasok kevesebbet kaptak 2014–2015-ben az indexáció elmaradása miatt. Hogy az adósságban úszó és költségvetési hiánnyal küzdő államnak miből futja erre a juttatásra? A hírek szerint úgy határoztak, hogy a nyugdíjasokra költik az európai rendszámú autók elvámolásából befolyó pénzt.

Miután a külföldi rendszámú járművek elvámolása egyszeri bevételi forrás, aminek a jövőben előreláthatóan nemigen lesz utánpótlása, nyilvánvaló, hogy a nyugdíjasok sem számíthatnak újabb jótéteményekre, de ez láthatóan senkit nem érdekel Kijevben, ahol mindent a közelgő elnökválasztásnak rendelnek alá, és ilyenkor az ország érdeke óhatatlanul háttérbe szorul. A helyzet ugyanis az, hogy a kormányzat ezzel a húzásával valójában csúnyán becsapja az ország legnagyobb hitelezőjét, a Nemzetközi Valutaalapot. Az IMF ugyanis kategorikusan ellenez bármiféle nyugdíjemelést mindaddig, amíg a miniszteri kabinet meg nem szünteti a Nyugdíjalap jelenleg még óriási hiányát, hiszen a hiányt az állami költségvetésből finanszírozzák, a költségvetési hiány, s az ennek következtében egyre nagyobb államadósság pedig visszafogja az ország gazdasági növekedését, s így akadályozza a válságból való kilábalást. Vagyis a kormánynak a vámilletékekből befolyó pénzt a költségvetési egyensúly javítására kellett volna fordítania ahelyett, hogy elosztogatja a nyugdíjasoknak a választások előestéjén. Az olvasó megjegyezheti, hogy undok dolog sajnálni a pénzt a nélkülöző nyugdíjasoktól, annál is inkább, mivel akár el is lophatták volna az egészet a tisztviselők, ami igaz is. Ám az is igaz, hogy ezzel az eljárással a majdanos kormányzat ismételten bizonyítja, valójában nem különbözik az előző hatalomtól, amely szükség esetén szintén önös érdekeinek rendelte alá az ország javát.

(ntk)