Bundás Második Esély – Beregszászi Állatvédő Egyesület

Azt hiszem, a beregszásziak és a környéken élők számára nem ismeretlen a városban élő  kóbor kutyák problémája. Már hosszú évek óta nem tud a városvezetés megfelelő megoldást találni a jelenségre. A kutyák hol magányosan, hol pedig falkába verődve járják a város tereit, utcáit.

A 2017-ben alapított Bundás Második Esély – Beregszászi Állatvédő Egyesület a kóbor kutyákról való gondoskodáson kívül célul tűzte ki, hogy segítséget nyújt minden bajbajutott állatnak.

A napokban a Kárpátalja munkatársaként ellátogattam az egyesülethez, ahol két buzgó állatvédő fogadott, Terlecki Andzselika és Horváth Alexandra.

– Hogyan jött az ötlet, hogy állatvédő egyesületet alapítsanak, állatmentéssel foglalkozzanak, mik voltak az első lépések?

Andzselika válaszolt a kérdésre:

– Mindig is ez volt a vágyam, már gyerekkoromban is. Egyszer egy ismerősöm szólt, hogy segítsek már, mert két falu között össze van kötözve egy kutya, a lába a nyakához. Kiszabadítottuk, és így kezdtük el ketten az állatmentést. Aztán még ketten csapódtak hozzánk, így 2017. október 4-én, az állatok világnapján indítottuk el az egyesületet.

Andzselika azt is elmondta, hogy az idő múlásával különböző okokból kifolyólag a többiek lassan lemorzsolódtak, de tavaly nyáron találkozott Alexandrával, így most teljes mértékben ketten csinálják, és Alexandra az egyesület elnöke, aki hozzátette, hogy vannak még csapattagjaik, akik segítik a munkájukat, ideiglenes befogadók, összesen tehát 6-an dolgoznak az egyesületben.

– Kik a támogatói az egyesületnek?

Erre a kérdésre Andzselika úgy válaszolt:

– Nincs konkrét támogatónk, az emberek szoktak segíteni, különbözőképpen.

Alexandra elmondta, hogy azt követően kezdtek el segíteni az emberek, hogy látták a közösségi oldalon az egyesület által közzétett posztokat a megmentett kutyákról és macskákról. A segítség különbözőképpen mutatkozik meg. Van, aki tápot adományoz, vannak olyanok, akik önként kértek adománydobozokat, vödröket az egyesület logójával ellátva, és azokat helyezik ki a saját üzletükben. Minden segítség nagyon jól jön – fogalmazott Andzselika. – Jelenleg építkezünk, így legalább az építőanyagokat meg tudjuk belőle venni – mondta el.

– Eddig hány kutyát, illetve macskát sikerült megmenteni?

Alexandrától megtudtuk, hogy pontos adattal tudnak erről szolgálni, ugyanis táblázatot vezetnek arról, melyik állat hova került gazdához. Eddig – a körülbelül másfél év alatt – 175 kutyusnak és 55 cicának nyújtottak segítséget, és adták őket örökbe.

– Az emberek szívesen fogadják örökbe az állatokat?

– Egyre nagyobb népszerűségnek örvend az örökbefogadás – kezdte Andzselika. Távolabbi vidékekről is akadnak olyanok, akik kapcsolatba lépnek velünk örökbefogadás céljából, valamint olyan emberek, akik megtehetnék, hogy nagyobb összegért vásároljanak maguknak kutyát, de inkább tőlünk fogadnak örökbe egy-egy kutyát vagy cicát a családjuk számára.

– Ha esetleg nem akad gazdi az állatok számára, mi lesz a további sorsuk?

– Még mindig akadt, de ha nem így lenne, akkor természetesen velünk marad az állat, mi itt menhelyként is (igaz, még nincs menhelyünk) szeretnénk működni – nyilatkozta Andzselika. – Ez többnyire úgy zajlik, hogy első körben ide kerülnek hozzám (Andzselika lakásának udvarán üzemeltetik az ideiglenes befogadó helyeket), féregtelenítés után megkapják az oltásokat. Aztán további ideiglenes befogadókhoz kerülnek az állatok itt, Beregszászban és Nagyborzsován. Ezt követően a közösségi oldalakon folyamatosan posztokat teszünk közzé róluk, és így lassan elkelnek.

– Milyen terveik vannak?

– A tervünk az mindenképpen egy (nem állami) menhely kialakítása – mondta Alexandra. Egy nagy saját területen szeretnénk létrehozni az állatok számára a befogadóhelyeket.

Alexandra azt is elmondta, hogy a napokban segítségért fordultak a városházához, de idáig még nem érkezett válasz. Továbbá szeretnének támogatást is megpályázni a menhely létrehozására.

Minden segítséget nagyon hálásan fogadnak, bármilyen formában érkezzen az.

D.P.