Az idős szülők eltartásáról

„Anyánk annak idején alig gondoskodott rólunk, ha nincs a nagymama, biztos árvaházba kerültünk volna a testvéreimmel. Idős korára a fejébe vette, hogy mi, a gyermekei kötelesek vagyunk eltartani őt, s pénzt követel tőlünk. Azzal fenyeget, hogy ha nem fizetünk neki havonta egy bizonyos összeget, a bíróságra ad bennünket, amely majd rákényszerít, hogy tartásdíjat fizessünk. Valóban kötelezhetnek bennünket arra, hogy pénzt adjunk neki? Egyikünk se dúsgazdag, a két nővéremnek már családja van, gyermekeket nevelnek. Miként kerülhetjük el, hogy az anyánk vénségére még ki is használjon bennünket?”

– Amikor a gyermekek támogatják idős szüleiket, viszonozzák azt a gondoskodást, amelyben gyermekkorukban részesültek. Normális körülmények között ez a támogatás önkéntes és természetes. Az is kétségtelen azonban, hogy a mindennapokban a legkülönfélébb élethelyzetekkel és emberekkel találkozhatunk. Az élet távolról sem mindig alakul úgy, ahogyan a romantikus lányregényekben szokott, s az egymás iránti szeretet, a törődés, a gondoskodás igénye sem kényszeríthető ki. Ezek különben is etikai fogalmak és nem jogiak. A családjog egyik célja éppen ezért az, hogy érzelmektől mentesen szabályozza a családtagok viszonyát, illetve rögzítse egymás iránti kötelezettségeiket.

A nagykorú, azaz 18 éven felüli gyermekek azon kötelezettségét, hogy gondoskodjanak munkaképtelen szüleikről, a Családi törvénykönyv (Cstk.) 202–206. cikkelyei rögzítik.

A Cstk. 202. cikkelye értelmében a nagykorú gyermekek kötelesek gondoskodni munkaképtelen, anyagi segítségre szoruló szüleikről. Amennyiben viszont az anyát, az apát megfosztották szülői jogaiktól, s ezeket a jogokat nem állították helyre később sem, azoknak a gyermekeknek, akik vonatkozásában a jogfosztást kimondták, nincs törvény szerinti eltartási kötelezettségük a szüleikkel szemben.

A fentiekből következik, hogy

• tartásdíjfizetési kötelezettségük csak a nagykorú gyermekeknek van;

• az anyagi segítségnyújtás kötelezettsége abból fakad, hogy a szülők önerőből, saját forrásaikból, jövedelmeikből – például az alacsony nyugdíj miatt – öregkorukra nem képesek biztosítani az emberhez méltó életet;

• a jogszabályok értelmében munkaképteleneknek azok a személyek számítanak, akik elérték a nyugdíjkorhatárt, vagy rokkantak – valamely rokkantsági kategóriába lettek sorolva. (Lásd Az általánosan kötelező állami nyugdíjbiztosításról című törvény 1. cikkelyét!)

A szülőnek valóban joga van keresettel fordulni a bírósághoz, amelyben kéri, hogy egy vagy több, esetleg valamennyi gyermekét kötelezzék tartásdíj fizetésére.

Ha a szülő csak egy gyermeke vonatkozásában kéri a tartásdíjfizetési kötelezettség megállapítását, a bíróság határozhat úgy, hogy a többi gyermeket is bevonja az eljárásba.

A Cstk. 205. cikkelye kimondja, hogy a bíróság egy konkrét összegben és/vagy a tartásdíj fizetésére kötelezett személy jövedelmének egy bizonyos hányadában állapíthatja meg a szülő(k)nek fizetendő tartásdíj összegét, figyelembe véve a felek anyagi és családi helyzetét. A bíróság ilyenkor minden, az eset szempontjából jelentőséggel bíró körülményt köteles figyelembe venni. Tekintettel kell lennie egyebek mellett a szülő bevételeire (nyugdíj, segély, szubvenció stb.), arra, hogy gyermekei a pertől függetlenül miként gondoskodtak-gondoskodnak róla. Emellett az is lényeges, hogy a gyermekek mekkora jövedelmekkel rendelkeznek, s bevételeikből családjuk hány tagját kell eltartaniuk. Ugyancsak figyelembe veszi a bíró a gyermekek jövedelmének jellegét és állandóságát – ez nagyban befolyásolhatja a döntését a tekintetben, hogy a tartásdíjat egy konkrét összegben, vagy a jövedelem egy bizonyos részeként állapítja meg.

Ugyanakkor mindenképpen fontos szempont, hogy a gyermekek által fizetett tartásdíjnak biztosítania kell a szülő(k) megélhetését.

Megjegyzendő, hogy napjainkban a szülők súlyos betegsége, rokkantsága vagy magatehetetlenné válása jelentős pótlólagos kiadásokat eredményezhet, s előfordulhat, hogy ezekre nem futja sem a saját jövedelmeikből, sem a gyermekeik által fizetett tartásdíjból. Ezért, elkerülendő a szülők anyagi kiszolgáltatottságát, a Cstk. 203. cikkelye kötelezi a gyermekeket, hogy vegyék ki a részüket a szülők esetleges pótlólagos kiadásainak fedezéséből is.

Amennyiben a gyermekek nem hajlandók hozzájárulni a pótlólagos kiadásokhoz, a szülőknek ugyancsak jogukban áll a bírósághoz fordulni jogaik védelmében. A bíróság ilyenkor minden konkrét esetben az orvosi vélemény figyelembevételével dönt arról, hogy indokolt-e a gyermekek hozzájárulásának elrendelése.

Kivételes esetekben, amikor a szülők súlyos betegek vagy rokkantak, a felnőtt korú gyermekek pedig elégséges jövedelemmel rendelkeznek, a bíróság határozhat úgy is, hogy teljes egészében az utóbbiakra terheli egy konkrét összeg erejéig, vagy egy bizonyos időszakra a gyógykezeléssel és gondozással kapcsolatos kiadásokat (lásd a Cstk. 206. cikkelyét!).

Ami azt illeti, hogy mentesülhetnek-e a gyermekek munkaképtelen, rászoruló szüleik vonatkozásában a fizetési kötelezettség alól, utalnunk kell a tartásdíj jellegére. A tartásdíj fizetésének kötelezettsége rendszerint a szülő és a gyermek kapcsolatának sajátos voltán alapul, hiszen általában a szülők azok, akik nevelik, táplálják, öltöztetik a gyermeket, biztosítják fejlődését és gyámkodnak felette. Ebből kiindulva viszont igazságtalan volna tartásdíj fizetésére kötelezni azokat a gyermekeket, akik annak idején nem kapták meg ezt a szülői gondoskodást. Erre való tekintettel a Cstk. 204. cikkelye kimondja, hogy a bíróság mentesítheti a gyermekeket a tartásdíj fizetésének kötelezettsége alól, amennyiben bebizonyosodik, hogy az anya, az apa nem teljesítették szülői kötelezettségeiket. Kivételes esetekben arra is mód van ilyenkor, hogy a bíróság legfeljebb három év időtartamra kötelezze a gyermekeket tartásdíj fizetésére. Ennek a lehetőségnek a hátterében az a jogalkotói megfontolás áll, hogy a törvények nem rendelkeznek azoknak a szülőknek az életfogytiglan tartó ellátásáról, akik korábban nem teljesítették gyermekeikkel szemben kötelezettségeiket. Mindazonáltal, ha a bíróság megállapítja, hogy a gyermekek jövedelme ezt lehetővé teszi, a szülők pedig őszintén megbánták mulasztásukat gyermekük vonatkozásában, a jogszabályok lehetőséget adnak arra, hogy az ilyen esetekben is tartásdíjat állapítson meg a bíró.

hk