Orvoskonferencián és székelyföldi kiránduláson jártunk Erdélyben
„Innen csak indulni lehet, s aki indul, visszajöhet…”
A mögöttünk maradt hétvégén sokadik alkalommal vehettem részt kárpátaljai kollégáimmal együtt az immáron XXVI. Családorvosi Továbbképző Konferencián Székelyudvarhelyen, ám ezúttal a kétnapos tudományos előadás-sorozat meghallgatása mellett, odaadó házigazdáinknak köszönhetően, olyan helyekre is sikerült eljutnunk, ahol feledhetetlen élményekben volt részünk, s emellett nemzeti öntudatunkban is megerősödhettünk.
A Beregszásztól számolva közel félezernyi kilométeres út sikeres leküzdését követően, házigazdáink csütörtök este a székelyudvarhelyi Gondűző étteremben finom vacsorával várták a 14 fős kárpátaljai csapatot, majd az étterem szomszédságában lévő Szent Miklós-plébánián, szálláshelyünkön pihenhettük ki a hosszú út fáradalmait.
Pénteken, a konferenciának helyet adó Székelyudvarhelyi Művelődési Házban a szervezőbizottság elnöke, Balla Árpád professzor, illetve Székelyudvarhely polgármestere, Gálfi Árpád is köszöntötte a környékről és a Kárpát-medence minden magyarlakta területéről érkező egészségügyi szakembereket, akik között leginkább a családorvosok voltak többségben.
Az egész nap folyamán összesen tíz érdekes előadás hangzott el neves professzorok tolmácsolásában urológiai, szemészeti, ideggyógyászati, emésztőszervi, ortopédiai, szív- és érrendszeri, valamint mozgásszervi betegségek témakörében, majd termékbemutatóra is sor került, amelyen a családorvosok mindennapi munkáját megkönnyítő modern digitális eszközöket mutattak be.
Szombaton gyermekgyógyászati, pszichoszomatikai, gasztroenterológiai jellegű előadások hangzottak el, majd kora délután házigazdáink kirándulást szerveztek Kányádi Sándor szülőfalujába, a Hargita megyei Nagygalambfalvára, ahol megtekinthettük a kortárs magyar költészet egyik legnagyobb alakjának számító, tavaly elhunyt költő szülőházát és síremlékét. A többek között Kossuth-díjjal is kitüntetett költő életútját az erdélyi kisebbségi sors és az anyanyelv megtartó ereje határozta meg, és ezt testközelből is átérezhettük a szülőház emléktárgyai és a ház kertjének végén lévő síremlék megtekintése során. A XIII. században épült, műemlékvédelmet élvező nagygalambfalvi református templomban tett látogatás során a költővel rokonságban lévő Kányádi Sándor tiszteletes úr és Gyerkó Levente polgármester úr mesélte el a község és az egyházkerület történetét.
Felejthetetlen élmény volt, amikor helyi gyerekek előadásában hangzott el néhány Kányádi-vers, többek között A mi utcánk című „Innen csak indulni lehet, s aki indul, visszajöhet…” Galambfalvi látogatásunk végén a helyi parókián finom fánkkal és szilvapálinkával kínálták meg a vendégeket.
Minden kívánságunkat leső vendéglátóink – Simma Zoltán és Melinda – vasárnap sem hagytak még hazautazni, hanem egy egész napos kirándulást szerveztek számunkra. A Székelyudvarhelytől mintegy 50 kilométerre lévő Csíkszereda felé vettük az irányt, utunk a Hargita hegység lábainál, gyönyörű természeti környezetben folytatódott, és a közbeeső, többnyire magyarok által lakott településeken megcsodálhattunk több tucatnyi szebbnél szebb székely kaput, amelyek errefelé még természetes hozzátartozói az itteni falvak és városok utcafrontjának.
Leírhatatlan élmény volt számunkra a csíksomlyói kegytemplomban tett látogatás, a régió több száz éves múltját gazdagon bemutató Csíki Székely Múzeumban tett séta, a csíkszeredai millenniumi templom (a Makovecz Imre tervei alapján 2003-ban épített templom tetején négy rézangyal van, így ezt „Rézangyalos templomnak” is nevezik) megtekintése.
A délutáni órákban újabb felejthetetlen élménnyel lettünk gazdagabbak. Ki ne hallott volna a híres-nevezetes csíki sörről, amely amellett, hogy igazi kézműves remekmű és a helyiek egyik nemzeti büszkesége, évekig húzódó, igazságtalan jogi támadások miatt ideiglenesen ugyan elveszítette a Csíki Sör márkát, de – hála a közösségi összefogásnak – visszaszerezték azt, és azóta Tiltott Csíki Sör néven van jelen a piacon. A napjainkban összesen 160 főt foglalkoztató, és napi 40 ezer liter sör előállítására alkalmas csíkszentsimoni sörfőzdébe is bejutottunk, ahol egy talpraesett „idegenvezető”, Tófalvi Margit (művésznevén: Pixi) bemutatta a sörgyártás minden fortélyát és folyamatát a komlótól és a malátától kezdve egészen a kész termékig. A komló és a maláta megízlelése mellett a gyárlátogatás során természetesen az itt előállított összesen kilencfajta csíki sört is végigkóstolhattuk, ami mellé kemencében sült cipóba rejtett csülök volt a főétel, torma- és fokhagymamártással. A látogatáshoz járó korlátlan sörfogyasztás ellenére mindenki saját lábán, de jó kedvvel és páratlan élményekkel intett búcsút a csíki sör mekkájának.
Hétfő reggeli hazautazásunk alkalmával, útközben megtekintettük Farkaslakán Tamási Áron síremlékét, majd Korondon időztünk, ahol az itteni tájra jellemző kerámiától kezdve ruhaneműkön át egészen a legkülönbözőbb ajándéktárgyakig szinte mindent meg lehetett nézni és vásárolni.
Összegzésképpen nem mondhatok mást, mint hogy a magam és útitársaim nevében köszönjük a fent említett házigazdáinknak a Székelyföldön átélt felejthetetlen élményeket, amelyek kivétel nélkül nemzeti öntudatunkat és identitásunkat is megerősítették
Jakab Lajos,
badalói családorvos, a konferencia résztvevője
