A birsalma termesztése V.

2019. április 10., 09:01 , 950. szám

A birsalma termesztése sok gazdának elrettentő feladat, mivel nem igazán értünk ennek a gyümölcsnek a termesztéséhez, sőt, még ellesni sem tudjuk a termesztés mikéntjét, hiszen kevesen foglalkoznak vele. A következő írásainkban a birs termesztéstechnológiáját foglaljuk össze. Először azoknak a gazdáknak a figyelmére számítok, akiknek a munkája (ideje) nem engedi meg a napi fenntartási feladatok elvégzését. Az ő számukra javasolt a hagyományos „félintenzív” termesztéstechnológia.

A hagyományos technológia alapja a termés mennyiségének, illetve minőségének növelése a lehető legkevesebb befektetéssel. Tehát az egyes munkafolyamatokat (permetezés, talajlazítás, metszés stb.) csak akkor végezzük el, ha indokolt, szükséges.

A birs természetes alakja 3–6 méter magas, illetve 3–4 méter átmérőjű növény. Általában félgömb alakú ágas bokor, amely metszéssel fa alakúra nevelhető. Vegyes és hajtásrüggyel rendelkezik, termést csak a vegyes rügyből hozhat, mely minden 6–8 leveles hajtás végén található. Számításba kell vennünk azt is, hogy csak az egyévesnél idősebb vesszőkön hoz termést a növény, a vízhajtások vegyes rügyéből sosem lesz termés.

A birset, miután természeténél fogva inkább bokor, mint fa, célszerű bokoralakúra vagy alacsony törzsű bokorfává nevelni. Mindkét lehetőség alkalmazható a hagyományos technológiában.

1. A bokorforma könnyen elérhető, ha a talaj felett 20–40 cm magasságban elágaztatjuk, vagyis visszametsszük a suhángot. Ebben az esetben a metszési munkálatok jóval egyszerűbbek, illetve a szüret is könnyebb. Nagy hátránya e megoldásnak, hogy jóval kevesebb a termőrész, így a termésmennyiség elmarad a törzses kialakítású növényétől. Ez a bokoralapú technológia napjainkban kiszorulóban van a kisebb termésmennyiség és a nehéz gépi művelhetőség miatt.

2. Ha az alacsony törzsű bokorfát 60-70 cm törzsmagasságnál metsszük vissza, gyümölcsfaalakot kapunk. Az ilyen kialakítás előnye, hogy a termőrészek többszöröse alakulhat ki, így nagyobb termésmennyiségre lehet számítani. Hátránya, hogy nehézkes a fenntartása a birs kusza növekedése miatt, továbbá a gyümölcsszüret is nehézkes.

 

Ültetési sor- és tőtávolság

A növény tenyészterülete leginkább az adott fajta növekedési erélyétől és a talaj minőségétől függ. Előző írásainkban már foglalkoztunk a fajta-, illetve az alanyválasztás hatásaival. (Lásd a Kárpátalja 946. és 948. számát!)

Egy sárgaagyagos, gyenge tápanyagtartalmú talaj esetében javasolt a nagyobb sor- és tőtáv (5m x 6m), míg jó termőképességű talaj esetében csökkenthetjük a sor- és tőtávolságot (5m x 4m). Számításba kell venni, hogy a kifejlett birsbokor 3–6 méter magas és 3–4 méter átmérőjű, ezért javasolt a 20-30 m2 tenyészterület. Ezzel a tenyészterülettel számolva 333–500 db. gyümölcsfa telepíthető egy hektáron.

 

Koronaalakítás, a metszés folyamata

A birs metszés nélkül is laza bokoralakú koronát nevel. Az alakító metszést később meghálálja, de szabályos koronaformát az ágas-bogas növekedés miatt nem tudunk kinevelni, ezért a korona szélességének növelésére kell törekednünk, legyen szó akár bokor, akár bokorfa alakról.

Mivel a növény a legtöbb termést a korona jól megvilágított külső részein hozza, metszéskor 3-4 vázágat hagyunk meg a koronában, melyek a törzzsel 30-40 fokos szöget zárnak be. Ezeket a vázágakat az első 2-3 évben a fajta növekedési erélyétől függően felére vagy kétharmadára vágjuk vissza az elágazódás fokozása érdekében.

Később már nem szabad visszametszeni, mert a virágok jelentős része a hosszú vesszők felső részén található.

A termőkorú fák, bokrok esetében csak a háromévesnél idősebb gallyak ritkítására, a beteg, sérült részek, a befelé növő vesszők eltávolítására, az úgynevezett fattyúhajtások levágására szorítkozunk.

A birsnek igen jó a megújuló képessége, ezért körülbelül háromévenként erősebben is megmetszhetjük, biztosítva ezzel a folyamatos növekedést.

Alanytól függően rendszeresen gondoskodni kell a gyökér- és tősarjak eltávolításáról is. (Folytatjuk.)

Molnár Ádám