Totális ukránosítás: ezentúl a tartóst is csak ukránul kérhetjük a fodrásztól?

Lapzártánkkor még nem jelent meg a nyelvtörvény végleges szövege a parlament weboldalán, az ukrán média szerint azonban nem férhet kétség a jogszabály szellemiségéhez és meghatározó rendelkezéseihez. Az alábbiakban az országos sajtó alapján igyekszünk felvázolni, mi várhat ránk a totális ukránosítás következtében, bár munkánk során meggyőződhettünk róla, hogy az egyes kiadványok között nem ritkák az ellentmondások a dokumentum tényleges tartalmát illetően.

A nyelvtörvény – az oktatási törvénnyel összhangban – az ukránt teszi meg a tanítás nyelvének az óvodától az egyetemig. Az óvodában és az iskola elemi osztályaiban az ukrán mellett lehetőség nyílna az oktatásra a nemzeti kisebbségek nyelvén (külön osztályokban vagy csoportokban), azután fokozatosan növelnék az államnyelven oktatandó tárgyak arányát. A felsőoktatásban kizárólag ukrán nyelven folyhatna az oktatás, legfeljebb néhány tárgyat adhatnának elő az Európai Unió (EU) nyelvein. A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek, amennyiben nyelvük az EU hivatalos nyelve, és 2018. szeptember 1. előtt mentek iskolába, engedélyezik az anyanyelvi oktatást 2023. szeptember 1-jéig – az ukrán nyelven oktatott tárgyak számának fokozatos növelése mellett. Egyes hírek szerint ugyanakkor a külső független értékelés teljes ukránosítását elhalasztották 2030-ig.

Bármilyen kulturális vagy tömegrendezvényt kizárólag az államnyelven lehetne megtartani. A nem ukrán nyelvű színházi előadásokat is kötelező volna feliratozni, bár arra a törvény nem tér ki, miként oldható ez meg technikailag. A nyilvános események nyelve az ukrán mellett egyedül az angol lehetne. Ukrajnában kizárólag ukrán nyelvű filmek készülhetnének a jövőben. Az alkotásokban engedélyezett ugyan néhány idegen nyelvű párbeszéd, de csak feliratozással.

Az ukrán lenne a könyvkiadás meghatározó nyelve is. A több nyelven megjelenő könyvek esetében az idegen nyelvű kiadások példányszáma nem haladhatná meg az ukránét. A könyvforgalmazóknál a termékek legalább 50%-ának ukrán nyelvűeknek kellene lenniük.

Kötelezővé válik az ukrán a média egésze számára. Például a sajtó esetében a más nyelveken is megjelenő lapok, folyóiratok példányszámának legalább a fele ukrán nyelvű kell, hogy legyen. Az ukrán nyelvű megjelenésre való átállás előkészítéséhez országos sajtó esetében 30 hónapot, a regionális sajtónál 60 hónapot biztosít a törvény. Ugyanakkor ez a rendelkezés állítólag nem vonatkozik a tősgyökeres népek nyelvén (amelyeket a törvény a krími tatár kivételével nem nevesít), valamint az angolul és az EU nyelvein megjelenő kiadványokra. Csak remélhetjük, hogy a Kárpátalja hetilap is az EU egyik nyelvén megjelenő kiadványnak minősül a jogalkotók szemében.

Az internetes média esetében a jogszabály kötelezővé tenné, hogy az ukrán nyelvű változat legyen az alapértelmezett (vagyis az jelenjen meg elsőként a képernyőn), s csak ezután lehessen áttérni az egyéb nyelvű változatokra. A weboldalak ukránosítására a törvény életbe lépésétől számított 18 hónapot szánnak. A médiának a közösségi oldalakon (például a Facebookon) megjelenő tartalmait szintén ukránosítanák, de csak 36 hónappal a törvény életbe lépése után. Viszont ezek a rendelkezések nem vonatkoznának a krími tatár, angol vagy az EU nyelveit használó médiára.

Ami a szolgáltatásokat illeti (üzletek, fodrászatok, szervizek, éttermek stb.), szintén kötelezővé válna az ukrán. A szolgáltatási szféra átállására az államnyelv használatára 18 hónapot biztosít a jogszabály.

Ami az üzleti életet illeti, arról konkrétan nem rendelkezik a törvény. Viszont említés történik arról, hogy az államnyelvvédelmi biztosnak jogában áll jegyzőkönyvet felvenni az ukrán nyelv kötelező használatának megsértéséről a vállalkozók által, tulajdonformától függetlenül.

Kötelezővé válik az ukrán az egészségügyben is. A jogalkotó annyi engedményt tett ebben az esetben, hogy a második olvasatban már nem szerepelt a törvénytervezetben az a norma, amely kötelezte volna az egészségügyi dolgozókat, hogy adjanak számot az ukrán nyelv ismeretéről. A nyelvtudás igazolásához így esetükben a középfokú végzettséget igazoló bizonyítvány is megfelel majd. Az egészségügyi szolgáltatásokat azonban kizárólag ukrán nyelven lehet majd nyújtani. A törvény ugyan megengedi, hogy az orvosi segítségért fordulókkal szükség esetén más nyelven is érintkezzenek, de csak mindkét fél beleegyezésével.

Létrehoznák az Ukrán Nyelvszabvány-bizottságot, amely meghatározza az egyes tisztségek és hivatalok betöltéséhez szükséges nyelvismeret szintjét. Az ukrán nyelv ismeretére vonatkozó követelményrendszer a köztisztviselők mellett kiterjedne a bírókra, ügyvédekre, közjegyzőkre, az oktatási és egészségügyi intézmények dolgozóira, az állami és kommunális vállalatok alkalmazottaira is.

Megteremtenék az államnyelvvédelmi biztos intézményét, aki a nyelvpolitika betartását lenne hivatott ellenőrizni. Az ő feladata lesz megakadályozni, hogy a kisebbségek nyelvein beszéljenek ott, ahol az ukrán kötelező használatát írja elő a törvény.

„Érdekes” ugyanakkor, hogy az ukrán mégsem lesz mindenki számára kötelező. Állítólag az utolsó pillanatban eltűnt a nyelvtörvényből az a rendelkezés, amely a parlamenti képviselők esetében is kötelezővé tette volna az államnyelv ismeretét. Az indoklás szerint azért, mert ez a norma hiányzik az Alkotmányból. Kár, hogy a jogalkotó nem volt ennyire szőrszálhasogató, amikor a nemzeti kisebbségek alkotmányos jogainak betartásáról volt szó.

Érthetetlen a jogszabálynak a földrajzi és helynevek helyesírására vonatkozó kitétele, amely tiltaná a lefordításukat más nyelvekre, vagyis az adott nyelv ábécéjének betűivel kellene leírni azokat, ám megőrizve az ukrán hangzást. Ez annyit tesz, hogy a jövőben például Kijev helyett Kijivet, Kárpátalja helyett Zakarpattyát, Ungvár helyett Uzshorodot kellene írni magyarul.

A nyelvtörvény rendelkezéseinek megsértéséért bírságra számíthatunk. Például a hivatali kötelezettségeinek ellátása során nem ukrán nyelven – tegyük fel magyarul – megszólaló tisztviselő a nem adóköteles minimális jövedelem 200–400-szorosának megfelelő (3400–6800 hrivnya) bírságra számíthat. A kultúra, az oktatás, a tudomány stb. terén ugyanez a szabálysértés a nem adóköteles minimális jövedelem 200–300-szorosának megfelelő bírság kiszabásához vezethet. A szolgáltatások terén a nyelvtörvény megsértéséért első alkalommal figyelmeztetnének, s 30 napot adnának a hiányosság kiküszöbölésére. Az egy éven belüli újabb szabálysértésért viszont 5100–6800 hrivnya bírságot szabnának ki. A bírságolás a nyelvtörvény bevezetésétől számított 36 hónap leteltével kezdődne – állítólag ezt a haladékot is csak az utolsó pillanatban írták bele a képviselők a törvénytervezetbe.

Különösen aggasztó, hogy a jogszabály az alkotmányos rend megdöntésére irányuló próbálkozással azonos súlyú bűncselekményként határozza meg a két- vagy többnyelvűség ukrajnai bevezetésére tett kísérletet. A jogászok szerint ugyan a Büntetőtörvénykönyvben nem szerepel ilyen tényállás, vagyis a kétnyelvűség propagálása vagy bevezetésének indítványozása jelen helyzet szerint nem minősül bűncselekménynek, ám nem zárható ki, hogy az ukránosítás valamelyik bősz híve ennek ellenére megpróbálja alkalmazni a Büntetőtörvénykönyv normáit, ami tíz évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetne.

(zzz)