Elkezdődött a parlamenti választási kampány
Ukrajnában május 24-én, múlt pénteken kezdetét vette a felkészülés a július 21-ére kiírt előrehozott parlamenti választásokra. Bizonyos jelekből ítélve valóságos csoda lenne, ha a választási kampány, illetve a szavazás ugyanolyan visszafogottan és zavartalanul folyna le, ahogyan egy hónappal korábban az elnökválasztás.
A parlament kimutatta a foga fehérjét
Volodimir Zelenszkij elnök május 21-én a Legfelső Tanács vezetésével tartott egyeztetésen felszólította Andrij Parubij házelnököt, hogy másnapra, azaz május 22-ére hívja össze a parlament rendkívüli ülését, lehetőséget adva ezzel a választási rendszer módosítására, illetve az előrehozott választások szabályszerű lebonyolításához szükséges törvénymódosítások elfogadásához. A parlament másnap valóban összeült, ám hiába. A honatyák láthatóan a passzív ellenállás taktikáját választották az őket hivataluktól megfosztani igyekvő új államfővel szemben. Az ülésteremben lézengő képviselők már a napirendet sem tudták elfogadni, így Parubij végül alig leplezett kárörömmel berekesztette az ülést.
Aki eddig abban a hitben ringatta volna magát, hogy a Legfelső Tanács támogatja az ukrán választási rendszer reformját, most meggyőződhetett róla, hogy a képviselők többsége immár kizárólag a saját politikai túlélésére összpontosít. Hiába értettek egyet ugyanis még kedden az elnök és a parlamenti frakciók többsége a jelenlegi vegyes választási rendszerről a tisztán pártlistásra való áttérésben, 24 órával később az államfő erre irányuló előterjesztésének a napirendre tűzését mindössze 92 honatya támogatta a szükséges 226 helyett. Pedig az elnök előzőleg elfogadta a pártok javaslatát, s indítványozta, hogy az ötszázalékos parlamentbe jutási küszöböt szállítsák le három százalékra. Végeredményben mindkét fél a másikat vádolta az előző napi megállapodás felrúgásával.
Elemzők szerint a történtek csak megerősítették, amit eddig is sejthetett mindenki, hogy a jelenlegi Radában nincs meg az akarat a választási rendszer megváltoztatására. Nem jelentenek kivételt ez alól a volt kormánypártok sem, holott ők még a legutóbbi Majdan idején ígéretet tettek a választási reform végigvitelére. Láthatóan a hatalom ezúttal is fontosabbnak bizonyult az elveknél.
Mindenesetre a múlt szerdai parlamenti kudarc után szinte bizonyossá vált, hogy a régi választási rendszer alapján rendezik meg a július 21-i választásokat, azaz egyéni képviselőkre és pártlistákra is szavazni fogunk. Ily módon a honatyák fele pártlistáról, a másik fele egyéni választókerületekből jut majd be a parlamentbe.
Jogi zűrzavar
Az Ukrajna népképviselőinek megválasztásáról című törvény 16. cikkelye értelmében a választási folyamat az előrehozott választások esetében az azután következő napon veszi kezdetét, hogy közzétették a Legfelső Tanácsot feloszlató, az előrehozott parlamenti választásokat kiíró elnöki rendeletet. Volodimir Zelenszkij államfő május 21-én írta alá a szóban forgó rendeletet, amely május 23-án megjelent a kormány hivatalos kiadványában, az Urjadovij Kurjerben.
Amint az MTI rámutat, az ukrán elnök döntését azzal indokolta, hogy rendkívül gyenge a lakosság bizalma a jelenlegi törvényhozás iránt, a felmérések szerint mindössze négyszázalékos a támogatottsága. Jogi szempontból pedig a kormánykoalíció már évek óta nem létezett, vagyis nem május 17-én szűnt meg, azaz nem akkor, amikor a kisebbik kormánypárt, a Népi Front (Народний фронт) hivatalosan bejelentette kilépését a koalícióból, hanem jóval korábban, már akkor, amikor 2016-ban a három „kis” koalíciós párt, a Haza (Батьківщина), az Önsegítés (Самопоміч) és Oleh Ljasko Radikális Pártja kilépett a koalícióból. Ezután ugyanis a bennmaradó két nagy pártnak, Petro Porosenko Blokkjának (BPP) és az Arszenyij Jacenyuk volt miniszterelnök vezette Népi Frontnak összesen együtt valójában már nem volt meg a többsége a törvényhozásban, de ezt „titkolták”.
Az Ukrán Választók Bizottsága (KVU) nevű civil szervezet a napokban mutatott rá arra, hogy egy házszabály-módosításnak köszönhetően 2010 óta nem vezet nyilvántartást a parlament apparátusa arról, kik tartoznak a képviselők közül a kormánykoalícióhoz, ezért nem tudni, pontosan hány tagja van a koalíciónak. Az államfőnek az Alkotmány ugyanakkor jogot biztosít arra, hogy ha több mint harminc napja nincs többségi kormánykoalíció, feloszlathassa a parlamentet.
Talán mondanunk sem kell, hogy a kormánypártok érvelése teljesen eltér Zelenszkij elnökétől. Szerintük az ukrán jogszabályok a parlamenti többség meglétét csupán a kormányról rendezett szavazás pillanatára követelik meg. Ezek szerint viszont Volodimir Hrojszman kabinetjének megerősítése a Legfelső Tanácsban azt bizonyítja, hogy a szükséges pillanatban igenis létezett a többség. Ráadásul a Petro Porosenko leköszönt elnök számára fontos szavazásokkor az államfőt a koalíción kívülről támogató pártok, képviselőcsoportok és független honatyák rendre biztosították a törvényalkotáshoz szükséges szavazatszámot, ami a parlamentet eddig uraló erők szerint ugyancsak azt bizonyítja, hogy létezik-létezett a parlamenti többség.
A fentiekből kiindulva nem csoda, hogy Porosenko azonnal alkotmányellenesnek minősítette utódjának a parlament feloszlatására vonatkozó rendeletét, a kisebbik kormánypárt, a Népi Front képviselőinek egy csoportja pedig múlt pénteken közölte, beadvánnyal fordultak az ukrán alkotmánybírósághoz, hogy a testület állapítsa meg az elnöki rendelet alkotmányellenességét.
A tiltakozásoknak és beadványoknak egyelőre nem lett foganatjuk. Ráadásul Tetyana Szlipacsuk, a Központi Választási Bizottság (CVK) elnöke jelezte, hogy a fellebbezés a parlamentet feloszlató és az előrehozott választásokat kiíró elnöki rendelet ellen nem befolyásolja a választási folyamatot.
A CVK készen áll, de…
A fentiekhez képest másodlagosnak tűnhet, hogy a parlament nem tűzte napirendjére múlt szerdán a választási folyamattal összefüggő közbeszerzésekről szóló előterjesztést sem, mivel e javaslat mellett is csak 127 képviselő szavazott. Valójában a Legfelső Tanács határozatképtelenségének következményei e téren egyelőre beláthatatlanok.
A Központi Választási Bizottság részéről közölték, hogy készek ugyan ellátni az előrehozott választások lebonyolításával kapcsolatos feladataikat, ám létezik egy sor ezzel kapcsolatos kérdés, amelyet jogszabályban kellene rendezni, vagy amely újraszabályozást igényelne. Így a választási törvény néhány rendelkezése mára elavult, nem felelnek meg egyéb jogszabályoknak, más kérdések egyáltalán nem lettek még szabályozva, megint másokhoz pedig nem rendeltek végrehajtási mechanizmust a jogalkotók. Problémás kérdés például a lakóhely megállapítása, az Egyesített Erők Műveletében részt vevő katonák szavazása, a vagyonbevallás mikéntje stb.
A CVK felhívta a figyelmet arra is, hogy a közbeszerzést szabályozó törvények nem veszik figyelembe az előre hozott választások miatt rendkívül szűkös határidőket. Mint rámutatnak, ezúttal az egész folyamatra mindössze 58 nap áll rendelkezésre, ami szinte lehetetlenné teszi a szabályos közbeszerzési eljárás lefolytatását a szavazólapok és egyéb nyomtatványok legyártását és leszállítását illetően; veszélybe kerülhet a pártok információs plakátjainak nyomtatása, a választási bizottságok tájékoztatóinak megjelentetése a sajtóban, az állami költségvetésből finanszírozott kampány a sajtóban és az elektronikus médiában.
A választások menetrendje
A fentebb vázolt kétségek ellenére a Központi Választási Bizottság múlt pénteken jóváhagyta a július 21-én rendezendő előre hozott parlamenti választások menetrendjét, írta a strana.ua.
Ezek szerint a pártoknak május 28-ig, azaz lapzártánkig kellett leadniuk a CVK-nak a választókerületi választási bizottságokba javasolt jelöltjeik listáját. A CVK-nak most május 31-ig kell kisorsolni a választási bizottságok tagjait és megalakítani a bizottságokat.
A szavazókörzeti választási bizottságok megalakításának határideje július 5.
Június 20-ig kell benyújtaniuk a pártoknak és az egyéni választókerületekben indulóknak a jelöltek regisztrációjához szükséges dokumentumokat. Ez annyit tesz, hogy eddig a határidőig kell lebonyolítani a jelölőgyűléseket, illetve megtartani a pártkongresszusokat.
A jelöltek és pártlisták regisztrációja június 25-én zárul.
A pártoknak választási listáik regisztrálásához 4 millió 173 ezer hrivnya kauciót kell befizetniük. Az egyéni választókerületben induló jelöltek kauciója ennek kb. az egy százaléka: 41 730 hrivnya.
Június 26-ig kell jóváhagynia a CVK-nak a szavazólapok alakját, szövegét és színét.
Július 8-ig van lehetőségük a pártoknak visszavonni a jelöltjeiket. Ugyanez a határidő vonatkozik az egyéni választókerületben indulókra.
Július 12-ig kell közzétenniük a pártoknak választási programjaikat.
Július 15-ig jelentkezhetnek át a szavazók másik szavazóhelyre.
Július 19-ig tart a választási kampány. A kampány mindjárt elkezdhető, amint az adott párt vagy független jelölt megkapta a regisztrációját igazoló dokumentumot.
A CVK augusztus 5-ig köteles közzétenni a választási eredményeket.
(zzz)
Mi a baj az egyéni képviselőkkel?
Ukrajnában elsősorban a hazafias, Majdan-párti sajtóban, de a mainstreamhez tartozó politikusok egy jelentős részénél is elterjed vélekedés, hogy az egyéni választókerületek megszüntetése, a tisztán listás választási rendszerre való áttérés a jelenleginél demokratikusabb, a korrupcióra kevesebb lehetőséget adó helyzetet teremtene, főként azért, mert szerintük az egyéni jelöltek nemegyszer szavazatvásárlással jutnak be a parlamentbe. Ugyancsak fontos érve e tábornak, hogy az egyéni választókerületben mandátumhoz jutó képviselők mindenekelőtt a saját, illetve a kampányukat pénzelők érdekeit szolgálják a Legfelső Tanácsban.
A tisztán listás választási rendszer mellett lándzsát törők ugyanakkor „megfeledkeznek” néhány érvelésüket cáfoló szempontról, vagy inkább elhallgatják azokat a közvélemény elől.
Egyfelől kétségtelen, hogy az ukrán jogszabályok értelmében az egyéni választókerületből parlamentbe jutó honatya bármikor elhagyhatja pártja frakcióját, s a pártnak ilyenkor nem áll módjában visszahívni őt, vagyis megfosztani parlamenti mandátumától. A jelenlegi, végnapjait élő törvényhozásban rengeteg példát láthattunk arra, miként hagyták cserben a képviselők a pártjaikat. Ám ennek az érvelésnek a fordítottja is igaz: a pártlistán parlamentbe jutott honatya bármikor visszahívható, megfosztható mandátumától – még akkor is, ha valójában a frakciója az, amely megtagadja a párt által korábban hirdetett értékeket a parlamenti munka során. Talán mondanunk sem kell, hogy a Legfelső Tanácsban az elmúlt években nemcsak egyének, hanem egész frakciók esetében is voltak/vannak korrupciógyanús esetek. Gondoljunk csak arra, hogy a jelenlegi Radában nincs olyan frakció vagy képviselőcsoport, amelyet ne hoznának összefüggésbe akár több oligarchával is. Magyarán, önmagában a feltétlen párthűség biztosítása, az egyéni választókerületek megszüntetése nem garancia a politikai korrupció megszűnésére.
Másfelől, az egyéni választókerületből parlamentbe jutott képviselő feladata – akár valamely párt színeiben, akár függetlenként szerzett mandátumot –, hogy az adott régió választóit képviselje, ami egy országos párt listáján megválasztott honatyától aligha várható el. Főként azért nem, mert „listás” képviselőként nincs lehetősége adott esetben szembehelyezkedni a regionális érdekek védelmében a pártérdekkel, hiszen ebben az esetben könnyen a parlamenten kívül találhatja magát.
Az ukrán politikai elit érthetően tart az ország egységét fenyegető veszélyektől, például a 2014-es kelet-ukrajnai események megismétlődésétől, ezért az egyéni képviselőket nemegyszer a helyi hatalmasságok kiszolgálóiként, a regionalizmus éltetőiként, a külföldi érdekek potenciális, már-már üldözendő zászlóvivőiként bélyegzik meg. Csakhogy egy társadalom egészséges működéséhez – különösen, ha annyira sokszínű, formálódó társadalomról van szó, mint amilyen az ukrán, elengedhetetlen a regionális, közösségi érdekek megjelenítése a törvényhozás szintjén.
Gondoljunk a kárpátaljai magyarság helyzetére. A mindenkori ukrán politikai elit 2002 óta akár a hatályos jogszabályok semmibevétele árán is igyekszik elkerülni egy olyan egyéni választókerület kialakítását Kárpátalján, amelyből a helyi magyarságnak esélye nyílna képviselőt juttatni az ukrán törvényhozásba „a saját jogán”, vagyis anélkül, hogy valamelyik ukrán párttal kellene egyezkednie ennek érdekében. A tisztán listás választási rendszer bevezetésével közösségünk egyszer s mindenkorra, „törvényesen” elveszítené a lehetőséget a parlamenti képviseletre Ukrajnában.
Amikor tehát az ukrán politika a tisztán listás választási rendszer bevezetése mellett kardoskodik, akarva vagy akaratlanul a helyi közösségek, köztük a nemzeti kisebbségek politikai érdekképviseletének felszámolása, egy egyedi vonásoktól, színfoltoktól mentes, monolit ukrán náció kialakítása mellett száll síkra. Most, hogy új elnöke van az országnak és parlamenti választások elé nézünk, itt az ideje újra feltenni a kérdést: valóban a nemzeti kisebbségek ellehetetlenítése az egyetlen útja az ukrán államiság megszilárdításának?
Ha a fenti kérdésre a nyíltan soha ki nem mondott válasz továbbra is az igen, könnyen előállhat ismét az a faramuci helyzet, hogy miközben az Európai Uniótól fényévekre lévő Ukrajna magyar közössége az anyaországnak köszönhetően saját képviselővel fog rendelkezni az Európai Parlamentben, Ukrajna gyakorlatilag megtagadja a parlamenti képviselet lehetőségét közösségünktől.
(ntk)
