Pártkongresszusok: egy új kor új divatja

2019. június 12., 19:01 , 959. szám

Pártpolitikai nagyüzem volt az elmúlt héten, s különösen a hétvégén Ukrajnában. Sorra tartották alakuló, egyesülő, programhirdető és jelölő kongresszusaikat mindazok a politikai erők, amelyek jelölteket szándékoznak állítani a július 21-ére kiírt előrehozott parlamenti választásokon.

„Takarékos” politikusok

Úgy tűnik, az elmúlt öt évben szegényebbek lettek az ukrán politikusok, de legalábbis belátták, nem érdemes milliókat ölni a választásokba, arra számítva, hogy amikor hatalomra kerülnek, úgyis megtérül a „befektetés”. Ennek a kérdésnek az eldöntését azonban szívesen az olvasóra bízzuk.

A lényeg, hogy a korábbiakhoz képest ezúttal valamivel szerényebb díszítést kaptak a kongresszusi termek, talán a küldött is kevesebb volt, mint öt évvel ezelőtt. Természetesen az sincs kizárva, hogy csak a divat változott: manapság az ország és a lakosság helyzetére való tekintettel „illik” visszafogottnak, szerénynek lenni, nem tanácsos hivalkodni a ki tudja, miként szerzett gazdagsággal. Kiment a divatból fontos embereket magas emelvényekre ültetni, Londonban szabott öltönyben mutatkozni. Viszont – levonva a tavaszi elnökválasztás tanulságait – annál többre becsülik mostanság politikusaink a rendhagyó, formabontó megoldásokat. Volodimir Zelenszkij pártja, a közvélemény-kutatásokat vezető Nép Szolgája (Слуга народу) például egyenesen a pecserszki botanikus kertben, rendezvénysátrakban tartotta a kongresszusát, míg Szvjatosz­lav Vakarcsukék (Hang – Голос) a kijevi Történeti Múzeumban tanácskoztak. A pártvezető és popsztár, mindjárt énekelt is egy kicsit híveinek.

Képviselők kerestetnek

Némileg váratlanul hiány támadt képviselőjelöltekből. Mint kiderült, főként olyan emberekből van kevés, akik készek egyéni választókerületekben indulni, ráadásul a korábbi választások alkalmával nem kompromittálták magukat.

Volodimir Hrojszman miniszterelnök napokban zászlót bontó mozgalma (Українська стратегія Гройсмана) például, amely főként a kisebbik kormánypárt, a Népi Front (Народний фронт) politikusaira alapoz, eleve úgy határozott, hogy nem állít jelölteket az egyéni választókerületekben. Amiként a kivénhedt öklöző, Vitalij Klicsko előző kormányhoz közeli pártja, az Ütés (Удар) sem kíván egyéni jelölteket indítani (állítólag az egyéni választókerületek elleni tiltakozásul).

Emellett több pártnál az sem árt – a pletykákból ítélve –, ha a jelölt maga is hozzá tud járulni a kampány költségeihez. A korszellemhez igazodva persze minden politikus tagadja, hogy befogadnának olyan helyi kiskirályokat, akik meg szeretnék vásárolni az indulás jogát.

Emlékezhetünk rá, az előző parlamenti választások alkalmával, 2014-ben minden magára valamit is adó ukrán nemzeti erő már-már kötelezőnek tartotta, hogy a kelet-ukrajnai háborút megjárt „hősöket” indítson a listáján. Úgy tűnik, napjainkra csak azok a háborús veteránok maradtak meg a politika közelében, akiknek sikerült megőrizniük a népszerűségüket és a feddhetetlenségüket, vagy akik valamilyen szervezet, intézmény tagjaiként maguk is a „rendszer” részeivé váltak.

Jönnek a showmenek

Annál nagyobb a kereslet a „látványos” és a népszerű személyiségek iránt. Túlzás nélkül állíthatjuk: szinte mindegy, hogy mi a „látványosság”és az ismertség forrása. Fontos, hogy a kiválasztottak jól fessenek a pártelnök oldalán, s minél több szavazatot hozzanak a konyhára. A Nép Szolgájának listáján (a pártnak jelenleg mintegy 130 helyet jósolnak az új törvényhozásban), előkelő helyen szerepel például Zsan Venszanovics Belenyuk olimpiai ezüstérmes kötöttfogású birkózó, aki várhatóan az első afrikai származású, sötétbőrű tagja lesz az ukrán parlamentnek. Nyilván ő hivatott szemléltetni majd a Nyugatnak, hogy Ukrajnában törődnek a kisebbségekkel. Félreértés ne essék: Belenyuk szimpatikus fickó, csak hát feltűnő, hogy néhány, az ukrán politikába az elmúlt öt év során „beépült” krími tatártól eltekintve egyik ukrajnai őshonos nemzeti kisebbség (magyarok, románok, bolgárok, lengyelek stb.) képviselői sem szerepelnek túl nagy számban a pártlistákon. Némelyikük, például a magyar, momentán egyáltalán nincs képviselve.

Emlékezhetünk rá, Petro Porosenko körül elnöksége idején, az ünnepi alkalmakkor csak úgy hulltak a díszőrségnek a gyűrődést kevésbé bíró katonái, amire ő, a szigorú főparancsnok a szemöldökét sem vonta fel soha. Most bezzeg a kongresszusi színpadon ott lehetett vele Jana Zinkevics, a fronton megsérült katonák rehabilitációját segítő ismert önkéntes, aki egy baleset következtében maga is tolószékbe kényszerült. Bizonyára ezzel demonstrálták az ex-államfő szociális érzékenységét.

A jelöltek között egyébként sok a népszerű média- és közszereplő. Politikailag és „elő­életüket” tekintve meglehetősen vegyes társaságról van szó, amelyben a meggyőződés szinte bizonyosan nem, legfeljebb valamiféle szakértelem jelentheti a közös nevezőt.

A Zé csapat indoklása szerint például képviselőjelöltjeik egyharmadát a Zelenszkij elnökválasztási kampányát győzelemre vivő stáb tagjai közül, egyharmadát regionális képviselőikből, a harmadik harmadát pedig azok közül választották, akik megvalósításra érdemes projektekkel jelentkeztek, amikor meghirdették, hogy arra méltó közszereplőket „toboroznak” a parlamentbe. A szemfüles média azonban kiszúrta egyebek mellett, hogy a jelöltek között ott van a Zelenszkijjel szoros kapcsolatba hozott Ihor Kolomojszkij oligarcha tulajdonát képező 1+1 tévécsatorna vezérigazgatója és két ismert újságírója is, akiket nehéz lenne beerőszakolni a három említett toborzási kategória valamelyikébe. De felfedezni vélnek a hozzáértők a listában olyan neveket is, amelyek Arszen Avakov belügyminiszterrel, a kisebbik kormánypárt egyik meghatározó emberével hozhatók összefüggésbe, vagy éppen olyan civil szervezetekhez és alapítványokhoz köthetők, amelyek valamiképpen az Egyesült Államok Demokrata Pártjával, illetve a Soros György által finanszírozott alapítványokkal állnak kapcsolatban.

Porosenko a régi

Petro Porosenkónak a megújulás jegyében BPP-ről Európai Szolidaritásra (Європейська солідарність) átkeresztelt pártjában is próbálkoznak az új, „hiteles” emberekkel, ám csak módjával.

Például eldőlt, hogy a korábbi pletykákkal ellentétben mégiscsak az ex-elnök vezeti a pártlistát, ami önmagában is megkérdőjelezi a megújulási szándékot. Legalább ennyire beszédes, hogy a második helyre Andrij Parubij, a radikalizmusáról és enyhe beszédhibájáról ismert parlamenti elnök került, az az ember tehát, aki többek között a kisebbségellenes oktatási és nyelvtörvényeket is aláírta.

Megfigyelők szerint várható volt, hogy az elnök a hozzá hű embereket állítja a lista élére. Az sem csoda éppen ezért, hogy viszonylag sok lembergi és galíciai szerepel a névsorban, hiszen az édesség-gyárosnak egyedül Lemeberg (Lviv) megyében sikerült legyőznie Volodimir Zelenszkijt az elnökválasztás második fordulójában. Csakhogy ily módon éppen a megújulást képviselő honatyák szorultak ki az élmezőnyből, holott a legfrissebb felmérések szerint Porosenkóéknak aligha lesz egy tucatnál sokkal több képviselőjük a parlamentben.

Szervezkednek a nacio­nalisták és az „oroszpártiak” is

A hétvége egyik figyelemre méltó híre volt, hogy mindjárt hat nacionalista-radikális szervezet egyesült a parlamentbe jutás reményében. A Szabadság (Свобода), a Nemzeti Hadtest (Национальный Корпус), a Jobb Szektor (Правий сектор), a Jaros Állami Kezdeményezése (Державна Ініциатива Яроша), az OUN (Ukrán Nacionalisták Szervezete) és az Ukrán Nacionalisták Kongresszusa (Конгресс Українських Націоналистів) közös listáját a legjelentősebb radikális-nacionalista szervezet, a Szabadság vezére, Oleh Tyahnyibok vezeti. A magyarellenes akcióiról, például a vereckei emlékmű felgyújtásáról (2014) elhíresült párt égisze alatt futó lista elfogadása ugyan nem tette a parlamentbe jutásra esélyessé a nacionalistákat, viszont a szakértők meglátása szerint szavazatokat szipkázhatnak el a politikai tabella jobboldalát kisajátítani igyekvő Petro Porosenko elől.

Emlékezhetünk rá, hogy az elnökválasztási kampány idején a radikálisok előszeretettel hiúsították meg az általuk korrupcióval gyanúsított Porosenko választási rendezvényeit. Gondolható, hogy az azóta leköszönt államfő aligha örül majd neki, ha most a radikálisok egyesítik erőiket, s folytatják akcióikat a nacionalista beállítottságú ukrán szavazók megtartása-visszahódítása érdekében.

A politikai paletta másik végén egyesültek az Ellenzéki Blokk (Опозиційний блок), a Béke és Fejlődés Párt (Партія миру і розвитку), valamint A Mieink (Наші), az Újjászületés (Відродження) és a Bízz az Ügyekben (Довіряй справам) pártok. Az egyesülés listájának első helyén Jevhenyij Murajevet, A Mieink első emberét találjuk, aki ezelőtt az elnökjelöltséggel is megpróbálkozott.

Utóbb közölték, hogy az egyesülés miatt elhagyta az Újjászületést Viktor Bondar, a párt és parlamenti képviselőcsoportjának vezetője. Bondar jelezte, az Újjászületés képviselőinek abszolút többsége osztja a véleményét, s nem léptek be az egyesülésbe. Elmondása szerint, lényegében a Délkelet és a Kelet politikusainak és tőkéjének egyesülése jött létre a szemünk láttára.

Bármi legyen is a helyzet, az országos összkép szempontjából ennek nemigen van jelentősége, hiszen a jelzett pártok támogatottsága együttesen sem haladja meg sokkal az egy százalékot. Ugyanakkor kétségtelen, hogy az Ellenzéki Platform – Az Életért formációtól elvehetnek jó néhány fontos szavazatot.

(ntk)

Mit ígérnek a pártok?

Az ukrán pártok választási ígéretei legalább annyira általánosak és homályosak, mint az elnökjelöltekéi voltak 2-3 hónappal ezelőtt, ám a szavazókat ez láthatóan nem aggasztja különösebben.

A Nép Szolgája a parlamenti választásokat úgy állítja be, mint az elnökválasztással elkezdett hatalomváltás folytatását, befejezését. Ami a kevés konkrét ígéretüket illeti, kiemelhető a képviselői mentelmi jog eltörlése; a törvénytelen vagyonosodásért büntetőjogi felelősségre vonást kilátásba helyező új jogszabály elfogadása; a „népi vétó” bevezetése a parlament által elfogadott új jogszabályok esetében; a tisztán listás választási rendszer bevezetése, a helyi önkormányzatok jogköreinek bővítése. Az állami adminisztrációkat európai típusú prefektúrákká alakítanák át. Támogatnák az elnöknek Ukrajna nyugati szomszédai viszonyának rendezésére irányuló kezdeményezéseit.

A Porosenko-féle Európai Szolidaritás választási programját három tézisben foglalhatnánk össze: 1. Azért indulnak a választásokon, hogy megakadályozzák az oroszbarát erők revansát. 2. Csak ez a párt biztosíthatja Ukrajna euroatlanti integrációját. 3. Csak ez a párt rendelkezik a megfelelő ismeretekkel és tapasztalatokkal az ország kormányzása terén – ami nem mondható el szerintük a szórakoztatóiparból érkezett Zelenszkij-féle csapatról.

Élesen eltér a két fentebb ismertetett koncepciótól az Ellenzéki Platform – Az Életért választási programja, amelyet a június 6-i kongresszuson frontemberük, Jurij Bojko ismertetett. Ezek szerint a kelet-ukrajnai rendezés keretében a Donyec-medence autonóm státuszt kapna Ukrajnán belül, törvényt alkotnának az amnesztiáról, a választásokról és egy szabad gazdasági övezet létrehozásáról a Donyec-medencében. Emellett terveik között szerepel az „alkotmányellenes” jogszabályok – az oktatási és a nyelvtörvény, az úgynevezett lusztrációs és dekommunizációs törvények – megsemmisítése.

(zzz)