Zelenszkij: Az első politikai pofon

2019. július 6., 09:19 , 962. szám

 „Az első pofon a legnagyobb, aztán a többit lassan megszokod” – énekelte úgy 40 évvel ezelőtt az LGT. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök aligha ismeri Presser Gábor legendás együttesének örökzöld slágerét, így különösen fájdalmas lehetett számára, hogy az elmúlt héten maga is megkapta az első kiadós politikai pofont. Ráadásul számos politikai győzelem után most egy olyan ügyben maradt alul, amelyben nem politikusként kellett nagyot alkotnia, elég lett volna, ha egyszerűen megmarad embernek. Úgy tűnik azonban, Ukrajnában a politika mindenkiből a legrosszabbat hozza ki.

Június 28-án, azaz az Alkotmány napján robbant a hír, mely szerint hazatért négy ukrán hadifogoly, akiket eddig a luhanszki és donyecki szakadár „köztársaságokban” tartottak fogva, némelyiküket immár évek óta. Ráadásul a foglyok egyoldalú kiadásáról „Putyin komája”, az oroszbarátnak elkönyvelt Ellenzéki Platform – Az Életért (Опозиційна платформа – За життья) párt politikai tanácsának elnöke, Viktor Medvedcsuk állapodott meg a szeparatistákkal, ami – úgy tűnik – főben járó bűn Ukrajnában. Ezenkívül Medvedcsuk az ukrán államfő tudta és beleegyezése nélkül cselekedett, ami az utóbbinak láthatóan különösen rosszul esett.

A négy fogoly – Dmitro Velikij, Jakov Veremejcsik, Eduard Mihejev és Makszim Gorjainov meglehetősen kacskaringós úton jutottak el Kijevbe. A szakadár köztársaságokból előbb Rosztov-na-Donuba, majd Minszkbe szállították őket, s csak onnan juthattak az ukrán fővárosba, ahol szeretteik vártak rájuk.

Minszkben került sor az első találkozójukra az újságírókkal, amelyen Viktor Medvedcsuk is részt vett, s amely sokkal inkább hasonlított afféle rögtönzött számonkérésre, semmint sajtótájékoztatóra. Miért térnek haza a foglyok kerülő úton? Miért éppen őket engedték szabadon? Miért nem egyeztetett Medvedcsuk előzetesen az ukrán kormányzattal? Miért körözi az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) a foglyok egyikét? Az ukrán újságírók többsége úgy viselkedett, mintha Medvedcsuk legalábbis hazaárulást követett volna el azzal, hogy elérte négy honfitársa hazatérését a hadifogságból, maguknak a hadifoglyoknak pedig kutya kötelességük lett volna önként fogságban maradni, csak hogy keresztbe tegyenek a szeparatistáknak.

Ráadásul előzőleg Volodimir Zelenszkij elnök is „megsértődött” Medvedcsuk magánakciója miatt. Június 27-én, amikor „Putyin komája” éppen a szakadár „köztársaságok” vezetőivel tárgyalt a foglyok szabadon bocsátásáról, Zelenszkij sajtótájékoztatót hívott össze Kijevben, ahol a fogolykérdés is szóba került.

„Azt akarom mondani, hogy soha nem beszéltem Medvedcsukkal. … Nem értem, miért van szükségünk közvetítőkre. Ismeri a hozzáállásomat ehhez a kérdéshez. Miért vetődik fel a foglyok hazahozatalának kérdése a részéről csak a választások előtt? Kérdezzék meg tőle” – morgolódott az elnök.

Ez a kérdés Minszkben, majd később a kijevi sajtótájékoztatón is felmerült a sajtó részéről, s Viktor Medvedcsuk nem tehette meg, hogy ne üssön le egy ilyen felkészületlenségről és közönséges rosszindulatról árulkodó magas labdát:

„Nem tudom mindezt érthető és nyomdafestéket tűrő szavakkal megmagyarázni. Ha polgárok szabadulnak ki, annak örülni kell ahelyett, hogy arról beszélnénk, ki a közvetítő, s hogy ki, mikor és milyen szerepet játszik ebben. Mert én soha nem voltam közvetítő, és nem is szándékozok az lenni, én a párt érdekeit képviselem, és a békére vágyó emberekét, akik 80 százaléknyian vannak, és a hozzátartozókat képviselem, akik otthon, a családban, a szülőföldjükön szeretnék látni gyermekeiket és férjeiket – jelentette ki Medvedcsuk. – Ha ő [az államfő – a szerk.] nem áll készen a szeparatistákkal folytatott közvetlen dialógusra, akkor hogyan lehet kiszabadítani a Donyeckben és Luhanszkban lévő embereket? Washingtonon és az USA-n keresztül? Vagy valaki máson keresztül? Talán Franciaország és Németország segít kiszabadítani a Donyeckben és Luhanszkban lévőket?” – utalt a politikus arra, hogy Zelenszkij minap Emmanuel Macron francia elnökkel találkozva egyértelműen értésre adta, Kijev nem áll készen a szeparatistákkal folytatott párbeszédre, a „minszki formátumban” kívánják folytatni a munkát. Holott korábban, az elnökválasztási kampány során az új elnök és környezete rendszeresen és hangsúlyozottan foglalkozott a béke, a fogvatartottak kiszabadításának kérdéseivel.

De csak ezután következett az igazán nagy pofon, vagy inkább a gyomorszájra mért ütés az ukrán elnök számára:

„Zelenszkij azt kérdezi, miért foglalkozik Medvedcsuk a béke és a foglyok kiszabadításának kérdéseivel a választások előtt, amire így válaszolok neki: én ezzel 2014 óta foglalkozom, amikor, úgy hiszem, ő még nem is gondolt az elnökségre, s foglalkozni fogok vele továbbra is, függetlenül az ő kívánságaitól, akaratától vagy bármilyen megbízatásától, amelyre nekem és pártunknak nincs szükségünk” – jelentette ki Medvedcsuk rámutatva, hogy közreműködésével, a hozzátartozók megkeresése nyomán, eddig 489 személyt sikerült kiszabadítani „egyoldalúan”, fogolycserék keretében pedig mintegy 1000 ember térhetett haza.

Medvedcsuk felhívta a figyelmet arra is, hogy a legutóbbi fogolycserére ezt megelőzően 2017-ben került sor, amelyet rövidesen egy „mindenkit mindenkire” cserének is követnie kellett volna, ám 2018 januárjában–februárjában az előző elnök, „Porosenko lemondott erről”. Most pedig, tette hozzá, az új hatalom sem tesz konkrét lépéseket a kiszabadításuk vagy a cseréjük érdekében.

Elemzők persze nem tagadják, hogy a Medvedcsuk-féle akció az emberbaráti indíttatástól függetlenül igenis befolyással lehet a közelgő parlamenti választások kimenetelére. Jelenleg a Medvedcsuk vezette Ellenzéki Platform – Az Életért és Volodimir Zelenszkij pártja, a Nép Szolgája (Слуга народу) a fő vetélytársak a délkeleti országrész döntően orosz ajkú választóinak szavazataiért folytatott küzdelemben. Így Medvedcsuk sikerei a foglyok kiszabadítása terén az Ellenzéki Platform – Az Életért mellé állíthatják a még hezitáló szavazókat, s talán a Nép Szolgájától is voksokat vehetnek el, miután az elnök pártja most egyensúlyozni kényszerül a pacifista kelet-ukrajnai és a harciasabb beállítottságú nyugat-ukrajnai szavazók között. Ezért van, hogy az államfő egyfelől folyamatosan a békéről beszél, másfelől viszont kijelenti, hogy nem hajlandó szóba állni a szeparatistákkal.

A legutóbbi felmérésekből ítélve arra nincs esély, hogy Medvedcsukék legyőzzék Zelenszkijék pártját a választásokon, egyre valószínűbb azonban, hogy az Ellenzéki Platform – Az Életért válik az ország második legnagyobb politikai erejévé, miáltal újjáéledhet a szembenállás az ország keleti és nyugati része között, és semmivé lesz Zelenszkij egyik alig leplezett ambíciója, hogy ő legyen az ország nagy béketeremtője.

(zzz)