Választások: Csökkenőben Zelenszkij népszerűsége

2019. július 10., 21:10 , 963. szám

A legutóbbi felmérések tanúsága szerint az elmúlt hetekben valamelyest csökkent Volodimir Zelenszkij elnök pártjának, a Nép Szolgájának támogatottsága. Ugyan semmi sem veszélyezteti a „Zöldek” választási győzelmét, mégis felmerül a kérdés, miért pártolt el máris az emberek egy része a komikusból lett államfőtől?

Így nézne ki a parlament, ha most tartanák a választásokat

Rendhagyó írást közölt minap az Ukrajinszka Pravda, amely azoknak az érdeklődését is felkelthette, akik már éppen kezdték unni a hetente sorjázó, egymásnak néha ellentmondó közvélemény-kutatási eredményeket. Az ötlet egyszerű, nem új, mégis szórakoztató a maga módján: a szerzők „lefordítják” a pártok százalékban kifejezett támogatottságát képviselői mandátumokra, vagyis az olvasó láthatja, miként oszlanának meg a Verhovna Radában a képviselői helyek, ha most tartanák a választásokat – legalábbis ami a mandátumoknak azt a felét illeti (225 hely), amelyet a pártlistán indulók között osztanak majd el a július 21-i szavazás után.

Vegyük például a Rejting Szociológiai Csoport július első napjaiban készült felmérését. Ezek szerint a vezető Nép Szolgája (Слуга народу) párt 42,3%-os támogatottsága 121 képviselőt jelentene. A második helyezett Ellenzéki Platform – Az Életért (Опозиційна платформа – За життя) 38 mandátumhoz jutna (13,4%), míg a harmadik Európai Szolidaritás (Європейська Солідарність) 24 listás képviselővel lenne jelen az új törvényhozásban (8,3%). A Hang (Голос) és a Haza (Батьківщина) egyaránt 21 képviselőt juttathatna a Legfelső Tanácsba azonos, 7,2%-os támogatottságuk okán. A rangsorban hatodik Erő és Becsület (Сила і честь) 3,8%-os támogatottsága már nem elégséges a parlamentbe jutáshoz.

A fenti számokkal játszva egyfelől megállapíthatjuk, hogy Volodimir Zelenszkij elnök pártjának jelen helyzet szerint már nem lenne abszolút többsége a parlamentben, tehát kénytelen lenne koalícióra lépni más politikai erőkkel. Másfelől viszont az is egyértelmű, hogy az ellenzék – belső megosztottsága okán – aligha tudna a Nép Szolgája felé kerekedni, amely így mindenképpen a törvényhozás meghatározó erejévé válna.

A probléma az elnök és a mezei polgár szemszögéből nézve egyaránt az, hogy a 225 „listás” képviselő mellett 199 egyéni képviselő is bejut a törvényhozásba (a megszállt területekhez tartozó 26 egyéni választókerületben nem rendeznek választásokat). Ezeknek a helyeknek a pártok szerinti eloszlását azonban ma még senki nem vállalkozik megjósolni, arról nem is szólva, kiszámíthatatlan, hogy merre billentik a mérleg nyelvét a független honatyák. Néhány elemző ennek ellenére máris hajlik arra, hogy kijelentse, a jelenlegi parlamenthez hasonlóan a következőben is a korrupt és elvtelen egyéni képviselők szavazatai döntenek majd a következetes pártpolitika helyett.

Miért gyengül a Nép Szolgája?

Az idézett felmérés tanúsága szerint július első napjaiban folytatódtak a június végi tendenciák, azaz miközben Volodimir Zelenszkij pártjának támogatottsága tovább csökkent, az Ellenzéki Platform – Az Életért csekély mértékben erősödött.

A Nép Szolgája június elején még 48-49%-on állt, vagyis kb. hatszázaléknyi szimpatizánst vesztett alig néhány hét leforgása alatt a „Ze!” Csapat. Az elemzők egyetérteni látszanak abban, hogy a lejtmenet oka Zelenszkij egyelőre igen harmatos elnöki teljesítménye. Az elnökválasztási kampány idején bevált taktika, mely szerint igyekszik távol tartani magát a kényes kérdésektől, az elnök Zelenszkij esetében már gyengeségnek tűnik választói szemében. Annál is inkább, mivel abban a néhány témában sem tudott haladást felmutatni az elmúlt hetekben, amelyekkel kapcsolatban korábban konkrét ígéreteket tett és eltökéltnek tűnt. Az elnök még a béketeremtés, az ukrán hadifoglyok kiszabadítása terén is kiengedte kezéből a kezdeményezést, sőt – amint arra a strana.ua cikkében rámutat –, az utóbbi időben Zelenszkij megnyilatkozásai egyre jobban emlékeztetnek az exelnök Porosenkóéra, ráadásul úgy tűnik, az államfő igyekszik halogatni a közvetlen tárgyalások megkezdését Oroszországgal. Ez a tétovaság – vagy tudatos visszalépés? – az első számú ellenfél, az Ellenzéki Platform – Az Életért kezére játszott, hiszen a Zelenszkijtől elpártolt, zömükben kelet-ukrajnai hívek egy jelentős része hozzájuk csapódott, miután Medvedcsukék tettekkel is bizonyítják, nem félnek tárgyalni az oroszokkal és a szeparatistákkal, például az ukrán hadifoglyok hazahozatala érdekében.

Eközben jobboldalról a nemzeti-nacionalista erők is leszakítottak néhány százalékot az elnök táborából, már csak azért is, hiszen sokkal határozottabban hirdetik, hogy veszélyben a haza, és le kell számolni annak ellenségeivel, mint az egyébként sem különösebben harcias Zelenszkij.

Porosenko, Sarij meg a többiek

Nem csoda ezek után, hogy a felmérések tanúsága szerint Petro Porosenko Európai Szolidaritása ismét megelőzte két fő vetélytársát, a mérsékeltnek mondható Szvja­toszlav Vakarcsuk-féle Hangot és Julija Timosenko Haza pártját. Az exelnök kezére játszik, hogy a radikálisok továbbra is büntetlenül garázdálkodhatnak az országban, vagyis utcai megmozdulásaikkal gyakorolnak nyomást azokra, akik szerintük összejátszanak Moszkvával, vagy egyszerűen csak szembemennek a Porosenko által az elmúlt öt esztendőben meghonosított államnacionalizmussal. Gyenge vigasz, hogy a szavazók a jelek szerint nem kívánják a parlamentben látni a radikális szervezeteket, ha inkább a helyükre lépő, fokozatosan radikalizálódó Porosenkóra szavaznak. Másfelől az exelnök mostani szerény felemelkedését sokan nem tartják tartós jelenségnek, miután az nem a párt népszerűségének növekedéséből fakad, hanem ellenfelei hibáinak és bizonytalanságának tudható be.

Jó példa a jobboldal „harcmodorára” Anatolij Sarijnak, az Európában élő, de Ukrajnában a Porosenko-rendszer ellenzőinek körében egyre népszerűbb video­bloggernek az esete, akinek képviselőjelöltként való bejegyzését a Központi Választási Bizottság (CVK) többször is megtagadta, bár pártja (Партія Шарія) végül elindulhatott a megmérettetésen. Sarij hívei tiltakozásul a CVK eljárása ellen piros léggömbös felvonulásokat szerveztek országszerte. Különösen Porosenkónak gyűlt meg a baja velük, mert a volt elnök viselt dolgait felemlegető bekiabálásaikkal többször megzavarták kampányrendezvényeit.

Mégis, az embernek időnként az lehetett a benyomása, mintha az országban még mindig a cukrászmágnás lenne az elnök, s nem Zelenszkij. Az elmúlt napokban több olyan videofelvétel is felkerült a világhálóra, amelyeken jól látható, hogy Porosenko emberei nem bánnak kesztyűs kézzel a piros lufikat osztogató aktivistákkal. Nem lehetett nem észrevenni, hogy néhány esetben a rendezvényeket biztosító karhatalmi erők is inkább a volt államfő pártját fogták az ellene békésen tiltakozókkal szemben.

Egyébként Porosenkót annyira érzékenyen érintették ezek a lufis akciók, hogy több alkalommal indulatos beszédeibe is beleszőtte Sarijt, mint olyan népellenséget, aki ellen küzdeni kell. Néha úgy tűnt, Porosenko már nem is kampányol, hanem uszít és harcol, méghozzá mindenki ellen, aki nem ért vele egyet.

Sarij utóbb a híveit ért inzultusokat és Porosenko kampánystratégiáját azzal magyarázta, hogy sem az új, Zelenszkij-féle hatalom, sem a rendőrség nem lép fel kellő határozottsággal a radikalizmus, az uszítás, az utcai erőszak ellen. Valljuk be – bármiként vélekedjünk is egyébként a videobloggerről – ebben van némi igazság.

(ntk)

 

Most sem maradt el a magyarok elleni uszítás

Az utóbbi napokban nyilvánvalóvá vált, hogy bennünket, kárpátaljai magyarokat is „utolértek” azok a kampánystratégiák, amelyek segítségével megpróbálnak népellenségként beállítani bennünket és Magyarországot az ukrán lakosság szemében.

Július 1-jén jelent meg a Jevropejszka Pravda weboldalon Dmitro Tuzsanszkij, a legutóbbi időkig a Porosenko-féle külpolitikát propagáló kárpátaljai újságíró legújabb cikke Magyarországi jelöltek az ukrajnai választásokon: mi nincs rendjén a „megbékéléssel” Kárpátalján? címmel. Az írás többek között egy fotóra épít, amelyen Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke és Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnöke aláírják a választási együttműködésről szóló megállapodást. A felvételen az aláírók mögött három magyarországi tisztviselő látható: Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár, valamint Buhajla József ungvári és Szilágyi Mátyás beregszászi főkonzulok. A szerző óvakodik attól, hogy a budapesti tisztviselők jelenlétét az eseményen nyíltan magyar szeparatizmusnak vagy az ukrán választásokba való beavatkozásnak minősítse, ám álságosan megjegyzi, „nem helyénvaló felügyelni és gyakorlatilag megszentelni ilyen politikai döntéseket egy szomszédos országban”.

Azután lassúbb felfogású honfitársaink kedvéért Tuzsanszkij rátesz még egy lapáttal az áskálódás tüzére, amennyiben kijelenti, hogy Budapest nyílt támogatása jelentősen növeli a magyar szervezetek jelöltjeinek esélyeit az ukrajnai parlamenti választásokon.

„Bocsánatot kérünk, de ilyen kampány mellett és a magyar kormány ilyen részvétele mellett hogyan tekintsünk a magyar közösség képviselőire? Egyáltalán, korrekt ekként nevezni őket? Vagy ezek a magyar kormány jelöltjei?” – teszi fel a látszólag ártatlan kérdést.

Tekinthetnénk a cikket egy elfogult zsurnaliszta egyszeri és marginális véleményének is, ám Ukrajnában az efféle kirohanások rendszerint nem véletlenek. Most se maradt el a folytatás: a közismerten a Baloga család érdekeltségébe tartozó mukachevo.net portál három nappal később, július 4-én már arról cikkezett, hogy a napokban Beregszászba várják Grezsa Istvánt, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja együttműködésének fejlesztéséért és a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program koordinálásáért felelős miniszteri biztost, valamint Magyar Leventét, a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkárát.

„Jelenleg a tisztviselők érkezésének pontos célja nem ismert, de a helyi lakosok feltételezik, hogy a magyarok kampányolni érkeznek Brenzovics László jelölt mellett, aki a 73-as választókerületben indul.

Lehetséges, hogy a tisztviselők más események ürügyén érkeznek, de óvatosságra int, hogy éppen ebben az időszakban jönnek” – írja a portál.

A cikk ezután előveszi a Jevropejszka Pravda fentebb idézett írásában ismertetett fotót, elcsámcsog ennek kapcsán a magyar tisztségviselők jelenlétén a magyar szervezetek választási együttműködését szentesítő megállapodás aláírásánál, majd felteszi az álnaiv kérdést:

„Éppen ezért, tekintettel arra, hogy további magas rangú tisztviselők érkeznek Magyarországról Kárpátaljára, felmerül a kérdés: vajon a bűn­üldöző szervek nem fogják-e ezeket a találkozókat a helyi lakossággal a parlamenti képviselőjelölt (Brenzovics László – a szerk.) melletti kampányolásnak tekinteni, és vajon nem fogják-e ezt magyar kormánytisztviselőknek a választási folyamatba való beavatkozásának minősíteni?”

Tekintve, hogy Brenzovics Lászlónak, a KMKSZ elnökének egyik ellenfelét a 73. számú választókerületben Pavlo Balogának hívják, nehéz másként értelmezni ezeket az írásokat, mint hangulatkeltésként a kárpátaljai magyarság ellen, mint a „nemzetiségi kártya” lelkiismeret-furdalás nélküli kijátszását a választási küzdelemben.

(zzz)