Mocskos technológiák és kettős mérce

2019. július 17., 20:25 , 964. szám

Kárpátalján az erőviszonyok alakulását és az előrejelzéseket látva a pártok és képviselőjelöltek igyekeznek mozgósítani az ukrán szavazókat a július 21-ére kiírt előrehozott parlamenti választások előtt. A magyarok által is lakott választókerületekben a mozgósítás egyik nem túl szimpatikus formája az úgynevezett „magyar kártya” kijátszása lett.

Például a munkácsi Baloga klán érdekeltségi köréhez tartozó mukachevo.net, valamint a radikális nacionalista erők szócsövének számító ungvári Zakarpattya Online hetek óta igyekszik azt sugallni az ukrán olvasóknak, hogy a mostanság Kárpátaljára látogató magyar kormánytisztviselők révén Magyarország beavatkozik az ukrajnai választási kampányba. A Vinohradiv News pedig arról értekezett nem is olyan rég, hogy Brenzovics László, netán megbízottai a választókkal találkozva arra célozgatnak, hogy amennyiben a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke elveszíti a választásokat, leáll az Egán Ede „szociális program” a kárpátaljai magyarok számára. Sőt, a portál igyekezett meg­győzni olvasóit, hogy az Egán Ede Gazdaságfejlesztési Központ tevékenysége bejegyzése alapján kizárólag szociális kérdésekre korlátozódhat, azaz nem lenne joga gazdaságfejlesztéssel, hitelezéssel, támogatások elosztásával foglalkozni.

A kárpátaljai magyarság anyaországi támogatását irigylők egy idő óta a Porosenko-féle külpolitikát támogató Jevropejszka Pravdától is kapnak muníciót kampányukhoz. Az országos portál minap újabb terjedelmes cikkben vádolta a magyar kormányzatot az ukrajnai választásokba való beavatkozással. Dmitro Tuzsanszkij látszólag a két ország közötti megbékélést előmozdítani igyekvő, valójában csúsztatást csúsztatásra halmozó cikkében egyenesen precedens nélkülinek nevezi, hogy a kárpátaljai magyar közösség választások előtti mozgósítása „a magyar kormánytisztviselők – diplomatáktól kormánytagokig – közvetlen részvételével zajlik”.

„És ez nemcsak befolyásolhatja a választások eredményeit a térségben (függetlenül attól, hogy legfeljebb három egyéni választókerületről van szó), hanem tovább súlyosbítja az ukrán–magyar viszonyt” – állapítja meg az álszent cikkíró.

Sőt, a továbbiakban azzal a semmivel alá nem támasztott feltevéssel áll elő, hogy a hivatalos Budapest „gyakorlatilag vadászik Volodimir Zelenszkijre, mióta az elnök lett”. Tuzsanszkij szerint túltekintve a választásokon úgy tűnhet, „Kárpátaljának ezzel a politikai »ostromával« Orbán Viktor miniszterelnök konfliktust igyekszik kiprovokálni Kijevvel”.

A kárpátaljai és az országos ukrán sajtónak ez a primitív Budapestre mutogatása különösen azért fájó, mert elárulja, hogy bizonyos ukrán erők tudatosan uszítanak a magyarság ellen. A Tuzsanszkij-féle „szakértők” ugyanis pontosan tudják, hogy magyarországi politikusok a korábbi ukrajnai választások alkalmával is felkeresték a kárpátaljai magyarságot, de ez senkit nem aggasztott különösebben se Kárpátalján, se Kijevben, egészen addig, amíg a Porosenko-kormányzat az állampolitika szintjére nem emelte az ukrán nacionalizmust, a radikalizmust és a társadalom megosztását. Ráadásul legalábbis érthetetlen, miként felejthették el a 2013–2014-es Majdanon hatalomra került politikai csoportok, hogy az általuk végrehajtott fordulat felett külföldiek bábáskodtak. Jusson csak eszünkbe például, hogy 2013 decemberében Jaroslaw Kaczinsky, a lengyel ellenzék akkori vezéreként beszédet mondott a Majdan színpadáról. Azt se feledjük, hogy Joe Biden amerikai demokratapárti alelnök 2014 áprilisában, tehát nem sokkal a Majdan után, de még a Petro Porosenko győzelmét hozó elnökválasztás előtt látogatott Kijevbe. Arról nem is szólva, hogy azokban a „forradalmi” időkben Victoria Nuland amerikai külügyi államtitkár-helyettes szinte úgy járt Kijevbe, mint haza.

„Természetesen” az amerikai és az európai közreműködés a nyugatbarát erők kijevi hatalomra jutásában sem akkoriban, sem később nem minősült az ukrán belügyekbe való beavatkozásnak. Mi ez, ha nem kettős mérce?

(zzz)