Vasárnapi üzenet: 2019. július 21.

2019. július 21., 10:29 , 964. szám

„Mi közünk veled, Jézus, Istennek fia? Idő előtt jöttél ide minket gyötörni?” Nem messze tőlük pedig nagy sertésnyáj volt a legelőn, az ördögök tehát kérték őt, mondván, ha kiűzöl bennünket, hagyd, hogy oda menjünk a sertésnyájba. És mondá nekik: „Eredjetek!” Azok pedig kimenvén a sertésekbe szálltak, és íme, az egész nyáj a tengerbe rohant és a vízbe fulladt. (Mt8, 29–32)

Gyakran előfordul velünk, hogy egyes embereket valamilyen kategóriába helyezünk: dühös, durva, kedves, hisztis, tökéletes és így tovább. A másik ember pedig előbb-utóbb megszokja, hogy ő úgyis mindig „rossz” vagy „hisztis”, nekünk pedig fel sem tűnik, ha valamikor másként viselkedik. Hasonlóan jártak az Evangéliumban szereplő katarai ördöngösök is. Őket mások már emberként sem tudták tekinteni, sőt, a közelébe sem mentek annak a helynek, ahol éltek. Rettegtek tőlük. A történet végén megdöbbenéssel látták, ahogy ezek az emberek ott ültek Jézus lábainál, és hallgatták tanítását. Hogyan történhetett ez meg? Krisztus azt a nézetet szeretné lerombolni bennünk, hogy az ember nem képes változni. S ennek a változásnak a kulcsa jelen esetben az, hogy Jézus szóba állt velük. Lehet, hogy a mi életünkben nem változnak meg olyan hamar dolgok, mint a történetben. De elég lehet egy pillanat, egy esemény, egy rádöbbenés, egy jó szó, ami elindíthatja az embert Krisztus felé. Ezért sose gondoljuk azt, hogy nincs értelme az Evangélium üzenetének. Lehet, hogy a folyamat hosszú és göröngyös, de mégis helyt kell állnunk a szolgálatban. Higgyünk abban, hogy a rosszból ki lehet lábalni, hogy le tudjuk küzdeni saját gyengeségeinket, hibáinkat. És higgyünk abban is, hogy a környezetünkben élőkben is bármikor megfoganhat Isten szava, szeretete, s amikor ez növekedni kezd, ők is ott ülnek majd Krisztus lábainál.

Marosi István
görögkatolikus parochus