Komoly gondok – halvány reménysugárral

Zöldségtermesztők és zöldségkonzervgyárak

2019. augusztus 4., 17:42 , 966. szám

Kárpátalja zöldségter­mesztő mezőgazdasági vállalkozói, illetve kistermelői az előző évtizedekben még megannyi feldolgozóüzemnek is leadhatták terméseiket, a gyárak pedig döntő részben az orosz piacon értékesítették zöldségkonzervjeiket. Ám az orosz–ukrán viszony megromlása többségüket katasztrofális helyzetbe sodorta, ami sok zöldségtermesztő helyzetét is megnehezítette, sőt akár el is lehetetlenítette.

Amikor négy évvel ezelőtt cikket írtam zöldségfeldolgozó üzemeinkről, a tiszapéterfalvai Gyágya Ványa, illetve a tiszakeresztúri Green Ray Konzerv­gyár, valamint a nagymuzsalyi Bereg-food Kft. bezárt kapukkal fogadott, a fancsikai Univer Kft. termelése húsz százalékra esett vissza, raktárában ott sorakoztak garmadával az eladhatatlan zöldségkonzervek, a Beregszászi Zöldségkonzervgyár – új nevén: Frut Maister Fruts Kft. – pedig átállt a gyümölcslevek előállítására, melyeket döntő részben a hágókon túli ukrán nagyvárosokban értékesít. S Arany János után szabadon fogalmazva: egy, csak egy legény maradt talpon e vidéken, a Munkácsi Zöldségkonzervgyár. De mi a jelenlegi helyzet?

A kérdést tisztázandó, felkerestem az üzemeket, s első utam Fancsikára vezetett, ahol az Univer Kft.-nél a síri csenden kívül csak az őr fogadott, aki közölte, hogy a gyár leállt. Marina Varga, a községi tanács titkára pedig arról tájékoztatott, hogy míg az üzem működése idején a faluban még 25-30 családi vállalkozás foglalkozott uborka- és paradicsomtermesztéssel, addig számuk mára 15-20-ra csökkent, s akik még állva maradtak, azok a piacokon értékesítik a terméseiket. Egyikükkel, Tímár Ivettel bővebben is elbeszélgettem.

– A férjemmel együtt hét éve vágtunk bele a zöldségtermesztésbe, s nyolcezer tő paradicsomot termesztünk – magyarázza beszélgetőtársam. – A vetőmagokat egy moszkvai vetőmagtermesztő cégtől hozatjuk, a permetezőszereket pedig a máty­falvai gazdaboltban vásároljuk meg. Az öt fóliaházunk egyikét a Nagyszőlősi Erdőgazdaságtól megrendelt fával fűtjük (úgy tíz köbmétert veszünk minden évben), s újév előtt abban vetjük el a paradicsom-vetőmagokat, majd április elején kiültetjük a palántákat a többi fóliaházunkba. A beérő terméseket júniustól szeptemberig értékesítjük, elsősorban a nagyszőlősi, kisebb mértékben pedig a munkácsi vagy a lembergi nagybani piacon, s júniusban még háromszor jobb ár mellett tudjuk eladni a paradicsomot, mint szeptemberben. Korai fajtákkal viszont nem foglalkozunk, mert a fűtés költsége „megenné” az eladásukból befolyó jövedelmünket – fejti ki Tímár Ivett.

– Milyen árak mellett adják el a paradicsomot?

– Amíg 2013-ig még jó volt a dollár–hrivnya árfolyam, átlagosan 5–7 hrivnya kilónkénti ár mellett értékesítettük az árunkat. Miután felment a dollár hrivnyához viszonyított értéke, 7-8 hrivnyára emeltük a paradicsom kilogrammonkénti árát, de a hrivnya értékcsökkenése miatt így is kevesebb lett a bevételünk. A gyenge hrivnya–dollár árfolyam miatt ugyanis kétszeresére nőtt a növényvédő szerek, és háromszorosára a tűzifa ára. A vetőmag viszont csak kevéssel lett drágább.

– Az idei hűvös, esős májusi időjárás milyen hatással volt a termésükre?

– A mennyisége kétszer kevesebb lett, mint tavaly, és a minősége is gyengébb. Ám mivel általában véve is kevés paradicsom termett, így el tudjuk adni az áruinkat a nagyszőlősi nagybani piacon, s a kevés termés miatt most magasabb, kilogrammonként 25-26 hrivnya az eladási ár.

– Miként alakult a bevételük az eltelt hét esztendőben?

– 2013-ig egy szinten mozgott, azóta viszont a felére csökkent – kapom a választ.

Utam következő állomása Tiszakeresztúr volt, ahol megtudtam, hogy a helybeli Green Ray Konzervgyárban még mindig nem indult újra a termelés. A helyi uborkaátvevő központ amúgy nem vele, hanem az Univer Kft.-vel állt munkakapcsolatban annak 2017-ben bekövetkezett leállásáig. Ezt követően egy évig a Kolomijai Konzervgyár számára készletezték az uborkát, majd miután Natura Foods Konzervgyár néven, tavaly nyáron újból megnyitotta kapuit a nagymuzsalyi zöldségfeldolgozó üzem, e gyár számára gyűjtik több helybeli, illetve nagyborzsovai, tiszaújhelyi és csetfalvai zöldségtermesztő uborkatermését. Az Univer Kft. 2017-es csődbe menetele előtt a három utóbbi községben is működtek az említett konzervgyár felvásárlóközpontjai, ám az üzem bezárása miatt ezek is megszűntek létezni, sokan abbahagyták a zöldségtermesztést, s jelenleg 5-10 tiszaújhelyi, öt csetfalvai és mindössze két nagyborzsovai termelő szállít be az uborkát a tiszakeresztúri felvásárló-központba. Ami pedig a helybelieket illeti, 2010-ben még 40 családi vállalkozás adta le itt az uborkáját, ám attól kezdve csökkenni kezdett a számuk, közvetlenül az üzem leállása előtt úgy harmincan adták le itt a termésüket, ám az Univer Kft. csődje után nagyon sokan felhagytak a zöldségtermesztéssel, külföldi üzemekben vállaltak munkát, s már csak tízen-tizenöten hozzák be a felvásárlóközpontba az uborkájukat. Az ok? Mint a központ névtelenséget kérő alkalmazottja kifejti, sokan belefáradtak a nehéz, ráadásul kockázattal is járó zöldségtermesztésbe, és vonzóbbak számukra a fix fizetést nyújtó külföldi gyárak.

A felvásárlóközpont június elejétől szeptember végéig veszi át az uborkát, idén 17 hrivnyát fizetnek a 3-5 cm-es, 12 hrivnyát a 6-9 cm-es, és öt hrivnyát a 9-12 cm-es termések kilogrammjáért. Tavaly alacsonyabbak voltak, jövőre pedig várhatón az ideinél magasabbak lesznek az évről évre emelkedő felvásárlási árak. Míg a termés mennyisége az időjárástól függ, például idén a június végi, július eleji hűvös időjárás miatt kevesebb uborka termett/terem, mint tavaly.

Ebben a községben járva is megszólaltattam egy zöldségtermesztőt, Szabó Endrét, elbeszélgetve vele a termelés, illetve az értékesítés kérdéseiről.

– Uborkát, paradicsomot, káposztát és szamócát ter­mesz­tek – tájékoztat beszélgetőtársam. – 1996-ban kezdtem foglalkozni az uborkával, akkor még csak szabadföldön, ám öt év múlva már két favázas, fűtetlen fóliaházat is építettem, s azokban is kezdtem termeszteni az uborkát, miközben a szabadföldi szamócatermesztésbe is belevágtam. Tavalyelőtt aztán az Egán Ede Gazdaságfejlesztési Központ pályázatát megnyerve, építettem két csővázas, fűtött fóliaházat, s mivel a múlt évben ugyanide benyújtott pályázatom is sikeres lett, még két fűtött, fémvázas fóliaházzal sikerült bővítenem a gazdaságomat. Fatüzelésű kazánokkal fűtöm mind a négyet, a tűzifát pedig – évente 80-100 köbmétert – a Salánki Erdészettől szerzem be, s például az idei hűvös május miatt most 100 köbmétert kellett megvásárolnom.

Január 25-én vetjük el az uborkát az egyik fűtött fóliaházunkban, majd a palántákat március elején ültetjük ki a másik háromba. Az utóbbiakban megtermesztett primőröket a nagyszőlősi nagybani piacon adom el a hágókon túlról érkező felvásárlóknak, 10 és 40 hrivnya között váltakozó ár mellett. Emellett egy újabb építésű, fűtetlen, favázas fóliaházban is termesztem ezt a zöldségfélét, amit szintén Nagyszőlősön teszek pénzzé, míg a szabadföldi uborkát vagy a járási központban értékesítem, vagy a tiszakeresztúri felvásárló-központnak adom le, attól függően, hogy éppen hol tudom magasabb összegért eladni a termést. A három feljebb említett fűtött fóliaházban aztán június végétől kezdjük termeszteni – de nem minden évben – a paradicsomot, s ezt is a nagyszőlősi nagybani piacon veszik meg, kilogrammonként 15-25 hrivnyáért a hágókon túlról érkező felvásárlók. A szamócát és a káposztát pedig szintén nekik adom el.

– Minek az eladásából származik a legtöbb bevétele, és miként alakult a megélhetése az utóbbi években? – érdeklődöm.

– A jövedelmezőség terén a primőr uborka áll az élen. Ami pedig a megélhetést illeti, Viktor Janukovics elnöksége idején jobban megérte zöldségfélékkel foglalkozni, mint most. 2014 óta csökkentek a bevételeim, a tűzifa és a növényvédő szerek megemelkedett ára elviszi a jövedelmem nagy részét.

Természetesen a nagymuzsalyi Natura Foods Konzerv­gyárat is felkerestem, melynek igazgatója, Szergij Ploszkonosz aziránt érdeklődött, milyen kérdéseim is lennének, mire kifejtettem: kíváncsi vagyok rá, milyen a termelés mértéke, honnan vásárolják fel a zöldséget, mely községekben működnek felvásárló-központjaik, hányan dolgoznak a gyárban, és hol értékesítik a konzervjeiket. Ploszkonosz úr erre úgy reagált, hogy ő azt hitte, csak magáról a termelésről szeretnék cikket írni, az értékesítés kérdésének hallatán azonban elzárkózott a riportadástól. Mintha ugyan hadititok lenne, mely piacokon tudják eladni a termékeiket… Na, de legalább az információm szerint időszakosan üzemelő Munkácsi Zöldségkonzervgyár mellett újra beindult egy feldolgozóüzem, s a zöldségtermesztők nemcsak a viszonteladóknak, hanem ennek a gyárnak is leadhatják terméseiket. Az orosz piac elvesztését azonban láthatóan máig sem heverte ki Kárpátalja zöldségfeldolgozó ipara, a leköszönő ukrán nacionalista kormány gazdaságleépítését pedig vidékünk zöldségtermesztő gazdarétege.

Lajos Mihály