Együvé tartozásunk legújabb jelképe

Sok millió búzaszem – de egy nemzet

2019. augusztus 14., 11:33 , 968. szám

A „török világ” idején Magyarország és a magyar nemzet 150 éven át a három részre szakítottság állapotában leledzett. Egymást váltó nemzedékek élték le úgy az életüket a Habsburg császár-királyok uralma alá tartozó Királyi Magyarországon, a törökhűbéres, de nagyfokú belső autonómiával rendelkező, s az önálló magyar államiság hamu alatt izzó parazsát a leginkább őrző Erdélyi Fejedelemségben, valamint az Oszmán Birodalomba betagolt hódoltsági területeken, hogy számukra már csak történelmi emlék volt az egységes magyar állam. De akkor is tudták, érezték, hogy együvé tartoznak, és hittek Magyarország feltámadásában. Trianon óta pedig, lassan már száz éve szintén szét van darabolva az egységes magyar nemzet. De most is, mi is – legalábbis a nemzet java – érezzük, hogy határokkal sem lehet lélekben széttépni minket, s együvé tartozásunk legújabb jelképe, a Magyarok Kenyere – 15 millió búzaszem program is összetartozásunkat szimbolizálja.

És szükség is van együvé tartozásunk jelképeire, szükség van annak hangsúlyozására, hogy mi, Kárpát-medencei magyarok, különböző országok állampolgáraiként is egy nemzetet alkotunk. Ma több határ választ szét minket, mint a „török világ” idején, ráadásul a kommunista korszak hosszú évtizedei alatt Magyarországon a pártállami rezsim igyekezett kiölni az anyaországi magyarságból a határok fölött átívelő nemzeti egység tudatát, az együvé tartozás, a sorsközösség-vállalás érzését. Ami, természetesen, eleve nem járhatott teljes sikerrel, hiszen sok anyaországi magyar családnak voltak, vannak rokonai az elszakított területeken, másrészt a kellő történelmi ismeretekkel és történelmi, nemzeti öntudattal rendelkező magyarországi magyarok tisztában voltak, vannak vele, hogy nemzettestvéreik élnek a trianoni határok túloldalán. Ám voltak, s még ma is vannak, akikben meggyengült, sőt akikből eltűnt az összetartozás érzése, akik románoknak titulálják az erdélyi és partiumi, szlovákoknak a szó mai értelmében vett felvidéki, szerbeknek a vajdasági, ukránoknak a kárpátaljai magyarokat. A testvértelepülési, testvérgyülekezeti és egyéb, a társadalom szélesebb rétegeit megmozgató társadalmi kapcsolatok, illetve a határokon túli, részben vagy egészében magyarlakta területekre irányuló magyarországi turizmus azonban remélhetőleg a történelem múlt idős fejezetébe fogják utalni a pártállami érában a szívek egy részében is felépített trianoni határokat. Ebben pedig a Magyarok Kenyere – 15 millió búzaszem program is jelentős szerepet játszik, mely elsősorban jótékonysági jellegű, egyúttal pedig a magyar nemzet békés újraegyesülésének ügyét is szolgálja.

A programot Korinek László pécsi jogászprofesszor kezdeményezte még 2010-ben a következő évben pedig tíz tonna búzát gyűjtöttek össze, ekkor még csak magyarországi gazdák bevonásával, s az adományozott búzából őrölt lisztből sütötték meg a pécsi és az országos augusztus 20-i ünnepi kenyeret, valamint megannyi cipót, melyek eladásának az árából – mintegy egymillió forintból – 300 rászoruló gyermek számára biztosítottak egyhavi meleg ebédet. A fennmaradt lisztet pedig a Böjte Csaba ferences rendi szerzetes által vezetett Dévai Szent Ferenc Alapítvány kapta, az általa nevelt több ezer gyerek négyhavi étkezésének a támogatására. 2012-ben az akció már átlépte a trianoni határokat: a Testvérvárosok Országos Szövetsége révén a Székelyföld nagy részét is sikerült bevonni a programba. A magánszemélyek, cégek, agrárkamarák, megyei jogú városok által felajánlott több mint húsz tonna búzából készült lisztből tizennégy tonnát a Dévai Szent Ferenc Alapítványnak adományoztak, a többiből pedig megsütötték a magyarok kenyerét. A Pécsről Budapestre küldött augusztus 20-i ünnepi nagykenyeret azután a Szent Jobb-körmenet alkalmából áldotta meg Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek. A következő esztendőben tovább szélesedett az akció: míg 2012-ben 130 helyről, addig 2013-ban már közel négyszáz településről gyűjtötték össze a mintegy száz tonna búzát, az abban az évben megalakult Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK), illetve a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetsége (MAGOSZ) szervezésében. A kovászt pedig Erdélyből, a Hargita megyei Oroszhegy községből ajánlották fel a magyarok kenyere elkészítéséhez. Az ünnepélyes kenyéráldást dr. Udvardy György pécsi megyéspüspök és Böjte Csaba végezte el. Az összegyűlt liszt elegendő volt a Dévai Szent Ferenc Alapítvány által nevelt gyerekek egész évi kenyérszükségletének a fedezésére, s emellett öt tonna jutott a Baranya megyei rászorulók megsegítésére.

A 2014. év számunkra kiemelt fontosságú volt, ezúttal innen, Kárpátaljáról érkezett a kovász a magyarok kenyerének az elkészítéséhez. Míg a sót – ugyancsak a határok fölött átívelő magyar–magyar összefogás jegyében – a Hargita megyei Parajd községből, a Sóvidék központjából ajánlották fel e nemes célra. Ezúttal már több mint kétszáz tonna búza gyűlt össze, négyszázhúsz magyarországi és ötvenegy határon túli településről, s a megőrölt búzából készült lisztből már nemcsak a Dévai Szent Ferenc Alapítványt, hanem a nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthont is el tudták látni. A mára a Magyar Örökség Díjat is elnyert programba pedig egyre több gazda kapcsolódik be: 2016-ban háromezer, egy évre rá négyezer, tavaly pedig már ötezer gazdálkodó adományozott búzát a magyarok kenyerének a megsütésére és a rászorulók megsegítésére. A múlt évben több mint 600 tonna búza gyűlt össze tizenkilenc magyarországi megyéből és tizenkét határon túli régióból, ötezer-tizenkilenc gazda adományaként, akik között 2200-an határon túliak voltak, s az utóbbiak közül a mi kárpátaljai gazdáink tűntek ki a legnagyobb mértékű adakozókedvvel, az ünnepélyes össznemzeti búzaösszeöntésre pedig szűkebb pátriánkban, azon belül is az ugocsai Karácsfalván került sor.

A program célja, hogy minél több anyaországi és határon túli rászoruló gyermek jusson olyan kenyérhez, melynek alapja a magyar gazdák búzájából őrölt liszt. A gazdák önzetlen felajánlásai révén pedig a múlt évben már 80 ezer rászorulón tudtak segíteni. 2013 óta a NAK a MAGOSZ-szal együttműködve szervezi az akciót, a búza összegyűjtése július közepétől augusztus derekáig tart, a támogatásokat pedig – részben liszt, részben kenyér formájában – szeptember 20-án, a gyermekek világnapján, az Adományozási Nap keretében osztják szét. Győrffy Balázs, a NAK elnöke az idei gyűjtésről rendezett sajtótájékoztatón kifejtette, miszerint a 600 tonna körüli mennyiség elegendő a rászoruló gyermekek megsegítésére, és azt a célt tűzte ki, hogy minél többen kapcsolódjanak be a búzaadományozásba. S Jakab István, a MAGOSZ elnöke is arra biztatott minden magyarországi és határon túli magyar gazdát, hogy vegyenek részt az akcióban. A kitűzött céloknak megfelelően a NAK és a MAGOSZ idén a Kárpát-medence teljes magyar gazdatársadalmát megmozgatva szervezi a programot, kiemelten fontosnak tartva, hogy a gazdák ne a búza mennyiségére, hanem a minőségére törekedjenek, mivel ez az egyik alapja a jó minőségű élelmiszernek.

Végezetül a Magyarok Kenyere – 15 millió búzaszem programról el lehet mondani, hogy sikeres akció, mely egyrészt bizonyítja a magyar gazdák segítőkészségét, a rászoruló gyermekek iránti szociális érzékenységüket, másrészt pedig jelzi a határok által egymástól elválasztott nemzetrészek közötti lelki kapcsolatok erősödését is, azt, hogy mesterséges határok sem tudják lélekben szétszakítani az egy és oszthatatlan magyar nemzetet. A történelem nem állt meg Trianonban…

Lajos Mihály