„Legyenek büszkék arra, hogy magyarok”

Újabb Rákóczi-emlékművel gazdagodott Salánk

2019. augusztus 18., 14:33 , 969. szám

Kevés kárpátaljai magyar településen él olyan erősen a Nagyságos Fejedelem emlékezete, mint az ugocsai Salánkon, s az itteni hagyományvilágba minden bizonnyal azért ivódott be annyira elevenen II. Rákóczi Ferenc alakja, mert 1711. február 11–18-án Barkóczyné földbirtokos asszony itteni kastélyában tartották meg az utolsó kuruc országgyűlést, más forrásokban értekezletet vagy tanácskozást. A református templom egyik karzatán már 1935-ben felirattal emlékeztek meg az eseményről, 1991-ben a KMKSZ a falu fölé magasodó Helmec-hegy lábánál, a felújított Mikes-kútnál obeliszket állított, melynek barbár kezek által ellopott első emléktáblája II. Rákóczi Ferenc és Mikes Kelemen ott-tartózkodásáról és a salánki tanácskozásról emlékezett meg, a második, 1993-ban felavatott emléktábla a két történelmi személyiség itt-tartózkodásának állít emléket. Míg a falu központjában, a Rákóczi-emlékparkban faszobrot állítottak a fejedelem tiszteletére. 2019. augusztus 17-én pedig a művelődési ház parkjában avatták fel az 1711-es kuruc országgyűlés emlékművét a tanácskozást megörökítő féldomborművű emléktáblával.

Az ünnepség kezdetén a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett Sasvári Sándor Jászai Mari-emlékdíjas színművész adta elő Moravetz Levente–Balásy Szabolcs–Horváth Krisztián A Fejedelem című, II. Rákóczi Ferencről szóló történelmi musicaljének A Kárpátok között című finálédalát. Majd Aljohin Viktor salánki polgármester emelkedett szólásra. Kifejtette: miután a Magyar Országgyűlés 2018-ban Rákóczi-emlékévvé nyilvánította 2019-et, mivel II. Rákóczi Ferencet 315 évvel ezelőtt választották Erdély fejedelmévé, azon kezdett gondolkodni, hogy a salánkiak miként is ünnepelhetnék meg ezt az évfordulót. S mivel a Rákóczi-szabadságharc egyik sorsdöntő eseményére, az utolsó kuruc országgyűlésre ebben a községben került sor, ezért emeltek emlékművet a tanácskozás emlékére. Majd kijelentette: a jelenben őrizzük meg a múltunkat a jövő számára.

Az ünnepség vezérszónokaként dr. Grezsa István, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja együttműködésének fejlesztéséért és a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program koordinálásáért felelős miniszteri biztos idézte fel II. Rákóczi Ferenc alakját. Visszaemlékezett arra, hogy már gimnazistaként elolvasta a Nagyságos Fejedelem Emlékiratait, és megragadta az a kép, hogy Rákóczi már tízéves gyermekként verssel köszöntötte édesanyját, Zrínyi Ilonát annak születésnapja alkalmából az ostromlott munkácsi várban. Majd áttekintette a fejedelem életét, akit Munkács eleste és családjuk Bécsbe hurcolása után a Habsburgok álnokul elragadtak édesanyjától, a neuhausi jezsuitákhoz küldték, s a császár egyik főembere, Kollonich Lipót bíboros, kalocsai érsek azt akarta, hogy idegenítsék el a magyarságtól. Így, amikor hazatért birtokaira, egy kisebb lázadás, a hegyaljai felkelés hírére visszasietett Bécsbe. Ám később mégis egy Habsburg-ellenes főúri összeesküvés vezetője lett, s bár letartóztatása után a bécsújhelyi börtönben ugyanabba a cellába vetették, mint egy korábbi, de szintén a császári elnyomás elleni összeesküvésben részt vett, és ezért kivégzett nagyapját, Zrínyi Pétert, majd őt is halálra ítélték, ám egyénisége annyira magával ragadta a börtön parancsnokát, a porosz származású Lehmann kapitányt, hogy megszöktette a vérpad árnyékából. Első, lengyelországi száműzetésében aztán elfogadta a szervezkedő kurucok felkérését, hogy álljon egy új szabadságharc élére, s bár Vereckénél megdöbbentette a csupán 250 fős, szervezetlen, lerongyolódott felkelőhad látványa, a nem sokkal korábban elhunyt édesanyja halála miatti gyásszal a szívében is fel tudta lelkesíteni a kis sereget. Majd végigvezette a szabadságharcot, melynek bukása után a szintén a Habsburgok ellen harcoló, és Rákóczival nem hivatalos szövetségi viszonyban álló Franciaországba emigrálva remélte és kívánta, hogy a franciák és a Habsburgok között megkötött békeszerződésbe foglalják bele a magyar rendek szabad királyválasztási jogát is, ám ez a reménye szertefoszlott. A grosbois-i kolostorban találta meg lelki nyugalmát, s úgy végrendelkezett, hogy szívét ott temessék majd el. Ezt követően, egy újabb, Habsburg-elleni háború készülődésének a hírére Törökországba sietett, ám a háború elmaradt, ő pedig méltósággal fogadta el a bujdosói sorsot, Rodostóban hunyt el, és csak 1906-ban szállították haza hamvait, melyeket a kassai Szent Erzsébet-dómban helyeztek örök nyugalomra, akárcsak édesanyja szintén akkor hazaszállított hamvait is.

II. Rákóczi Ferenc életének áttekintése mellett a szónok kitért arra, hogy a Nagyságos Fejedelem az a történelmi személyiség, akit a mai Kárpátalja területén a sajátjukénak érezhetnek nemcsak az itteni magyarok, hanem a ruszinok, a szlovákok, a románok is. A Báthoryak, a Zrínyik, a Rákóczik utolsó nagy sarjának emléke évszázadok óta világít a Kárpátok között. A salánkiakat pedig arra kérte, hogy őrizzék tovább II. Rákóczi Ferenc emlékét, és legyenek büszkék arra, hogy magyarok.

Dr. Tilki Attila, a Fidesz–Magyar Polgári Szövetség Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 4. számú, Vásárosnamény központú választókerületének egyéni ország­gyűlési képviselője kifejtette, miszerint a magyar kormány az a felhők között nyíló rés, melyen keresztül a nap rásüt az elnyomott kárpátaljai magyarságra. Majd leszögezte, miszerint mi együtt vagyunk kurucok, hiszen az ő szűkebb pátriája és a választókerülete is éppúgy a Rákóczi-szabadságharc bölcsője volt, mint a mi vidékünk. Itt bontották ki 1703-ban a Nagyságos Fejedelem zászlait, s ő is arra hívta fel a megjelentek figyelmét, hogy Salánkon is legyen minél erősebb Rákóczi emlékezete.

Ezt követően dr. Grezsa István, Aljohin Viktor és Bacskai József gazdasági ügyekért felelős helyettes államtitkár, egykori ungvári, illetve beregszászi magyar főkonzul leleplezték az emlékművet. Csirpák József salánki görögkatolikus parochus felszentelte, Balogh Attila, a Salánki Református Egyházközség lelkésze pedig áldást kért rá. A helyi Naplemente Vokális Együttes és a Salánki Mikes Kelemen Középiskola diákjai hazafias énekeket és kuruc dalokat, valamint II. Rákóczi Ferenc alakjához kapcsolódó verseket adtak elő. A Salánki Óvoda Énekkara elénekelte Nyerges Attila és Leczkó Szilveszter Nélküled című hazafias dalát. Sasvári Sándor pedig előadta Petőfi Sándor Nemzeti dalát és Moravetz Levente–Balásy Szabolcs–Horváth Krisztián–Papp Zoltán Zrínyi 1566 című musicaljének egyik betétdalát.

Az ünnepséget az emlékmű megkoszorúzása zárta le.

Lajos Mihály