Születésnap

2019. augusztus 24., 12:50 , 970. szám

Miután a Szovjetunióban összeomlott a gorbacsovi demokratizálódási folyamatot visszafordítani akaró, s a recsegő-ropogó birodalmat ismét vaskézzel egybeverni szándékozó keményvonalas kommunista vezetők 1991. augusztus 19–21-i puccskísérlete, az egykori szuperhatalom visszafordíthatatlanul megindult a felbomlás útján, és e folyamat során, huszonnyolc évvel ezelőtt, 1991. augusztus 24-én Ukrajna is kikiáltotta függetlenségét. De mit is ért el államunk e huszonnyolc év alatt?

Ukrajna jelentős szénkészlettel – kisebb részt barna-, nagyobbrészt kőszéntelepekkel – rendelkezik, s ráadásul az ukrajnai szén jól kokszolható szén, aminek nagy fontossága van az acélgyártás szempontjából. Ugyancsak jelentős mennyiségű vasérc és mangánérc, kisebb mértékben pedig uránérc, titánérc, nikkelérc, polimetál ércek, higany is van a föld mélyében, és építőanyagokban sincs hiány. Mindemellett Dél-Ukrajnában található a világ egyik legjobb minőségű feketeföld talaja, északon, a Poleszjében, illetve nyugaton, a Kárpátokban pedig az erdőkincs, mellyel jól lehetne gazdálkodni garázdálkodás helyett. Minden természeti adottság megvan a turizmus fejlesztéséhez, hiszen van csodaszép hegyvidék, tengerpart (a Krím annektálása előtt pedig, a Krími-hegység lábánál szubtrópusi tengerparttal is rendelkezett az ország), aztán ott vannak az építészeti műemlékek, Kárpátalján a termál- és az ásványvízforrások. S nem is indult rossz alapokról Ukrajna, hiszen Oroszországhoz tartozó része már 1917 előtt a cári birodalom egyik legiparosodottabb területe volt, s a szovjet érában ugyancsak fontos mezőgazdasági és ipari térségnek számított, a teljes szovjet mezőgazdasági termelés egynegyedét adta, s jórészt a kitűnő termőföldje révén ma Európa vezető élelmiszer-termelője lehetne. Csak hát nálunk úgy bontották le a szocialista gazdasági rendszert, hogy nem építettek fel helyette egy jól működő modern piacgazdaságot. Így nem csodálkozgatunk rajta, hogy a Szovjetunió felbomlása után hatvan százalékkal esett vissza az ukrán gazdasági termelés értéke. És nemcsak az új nemzetgazdaság felépítése maradt el, de a minden ember számára húsbavágó fontosságú egészségügyi rendszer megreformálása is, mely csak most, huszonnyolc évnyi késlekedés után kezd beindulni…

De pillantsunk is vissza az önálló államiság első éveire. Még sokunk emlékezetében elevenen él az 1993-as gazdasági válság, az 1999-es recesszió, sőt Ukrajna mondhatni az egész évtizedet végignyüglődte, és volt idő, amikor sokakat pénz helyett zsáknyi cukorral fizettek ki, például a tanárokat…. Aztán úgy tűnt, hogy beindul végre a gazdaság, 2001-től kezdődően kisebb gazdasági fellendülést élt meg az ország a fémipari és gépipari termékek exportja révén. A 2008-ban kezdődött világgazdasági recesszió azonban ennek a kisebb fellendülésnek is véget vetett, majd 2014-től felgyorsult a gazdasági lejtmenet. Az év februárjában 1 USA dollár még 8,7080 hrivnyát ért, novemberre viszont a dollár-hrivnya árfolyam 1 =14,4759-re módosult, vagyis a hrivnya nyolc hónap leforgása alatt 50 százalékos leértékelődést ért meg. Jelenleg pedig 1 dollár 25,15 hrivnyát ér.

De térjünk még vissza a nevezetes 2014-es esztendőhöz. Ekkor a kelet-ukrajnai katonai konfliktus, az orosz Gazprommal folytatott gázárvita és a gazdaság teljesítőképességének a csökkenése miatt az ukrán jegybank devizatartalékai az év eleji 20,41 milliárd dollárról 12,58 milliárd dollárra csökkentek. S elsősorban a keleti konfliktus számlájára írható, hogy míg 2013-ban még 42,722 millió tonna acélt állítottak elő Ukrajnában, 2014-ben már csak 27,160 millió tonnát, mivel a keleten folyó harcok miatt – ne feledjük: államunk szénlelőhelyeinek a jelentős része a Donyec-medencében található – több acélgyár kénytelen volt leállítani a termelést. És bár a Világbank ez év eleji országjelentése szerint államunk gazdasága már három éve növekvő pályán van, de…

Ukrajna lakossága az 1994-es több mint 52 millióról mára 40-41, egyes becslések szerint 37 millióra csökkent, az elmúlt huszonnyolc év alatt – gazdasági okokból – mintegy tízmillió lakosa települt külföldre, a becslések szerint pedig 6-8 millióan vendégmunkásokként dolgoznak a határokon túl, az Európai Unió több tagállamában, illetve Oroszországban, s ugyancsak a gazdasági helyzet miatt a születési ráta a legkisebb széles ez Európában. A brit Legatium Institute felmérései szerint az életszínvonal terén a vizsgált 149 ország közül Ukrajna 2016-ban a 107., 2017-ben viszont már a 112. helyen állt. Az amerikai Heritage Foundation elemzéséből pedig kiviláglik, hogy a gazdasági és pénzügyi szabadság terén is problémák vannak. A 186 vizsgált ország között államunk a 150. helyen kullog, s a helyzeten a felmérést végzők szerint csak a korrupció elleni harc tényleges beindításával, az állami cégek privatizálásával, a tulajdonjog kellő szavatolásával, a tőkebefektetések biztonságának a garantálásával és több törvénymódosítással lehetne javítani. Emellett a demokrácia szintjét tekintve sem rózsás a helyzet. A Democracy Index szerint a 167 vizsgált ország között Ukrajna a 83. helyen áll, s a négy besorolási típus – teljes demokrácia, nem teljes demokrácia, hibrid rendszer és tekintélyelvű állam – között a hibrid rendszer kategóriájában kapott helyet. És mi, kárpátaljai magyarok is megéreztük a bőrünkön, hogy amint a nacionalisták kezébe került a hatalom, azonnal támadás alá vették a nemzeti kisebbségeket, köztük minket, felrúgva az Ukrán Alkotmányt, illetve Ukrajna nemzetközi kötelezettségvállalásait, noha azok garantálnák a nemzetiségi jogok érvényesülését. S eddig a mindenkori hatalom fegyverként használta a belügyi és a pénzügyi hatóságokat is a neki nem tetsző személyek, szervezetek ellen, amit mi, kárpátaljai magyarok is megtapasztaltunk a közelmúltban. Javulás pedig – az International Budget Partnership felmérése alapján – csak a költségvetés átláthatósága terén látszik: a 115 vizsgált ország között Ukrajna az 57.-ről a 39. helyre jött fel.

Mindent összevetve tehát elmondhatjuk, hogy államunk egy fejletlen gazdaságú és fejletlen demokráciájú ország, melyet az elmúlt 28 év alatt mikor oroszbarát, mikor nacionalista oligarchacsoportok irányítottak, s máig nem alakult ki egy olyan politikai elit, mely komolyan törődne a nemzetgazdaság fejlesztésével, a lakosság érdekeivel, s valóban európai színvonalú jogállamiságot akarna kiépíteni.

S még nem látjuk, mit hoz a jövő.

Lajos Mihály