Nemzeti ünnep rendbontás nélkül

Idén rendbontás és komolyabb incidens nélkül ünnepelte Ukrajna a függetlenség napját. Bár az ország önállóságának 28. évfordulóját méltattuk, vagyis elvárható lenne, hogy benőjön végre a nemzet feje lágya, úgy tűnik, a lakosság csak most kezd igazán ráébredni, hogy ünnepelni békésen, méltósággal is lehet. Még akkor is, ha egyelőre nincs egyetértés abban, hogyan is kell „helyesen” ünnepelni.

Az ünnepi előkészületek már-már polgárháborús hangulatban folytak, „mint rendesen”. Amiatt támadt vita, hogy az új elnök, Volodimir Zelenszkij és csapata lemondta az augusztus 24-i katonai díszszemlét, amely elődje, Petro Porosenko hivatali ideje alatt vált pompázatos, nagyszabású – és igen költséges – eseménnyé. Ezen mindjárt felháborodtak a nacionalista és radikális erők – no és persze az újdonsült parlamenti ellenzék, élén Porosenkóval –, amelyek ebben az intézkedésben is az önfeladást, a Moszkvával szembeni meghátrálást vélték felfedezni Zelenszkijék részéről.

Az új elnök csapata gyorsan rájött, mekkora taktikai hibát vétett, s rövidesen bejelentették, a döntően katonai ceremónia helyett „civil” állami ünnepséget szerveznek Méltóság menete címmel. A szellemet azonban ekkor már nem lehetett visszazárni a palackba: a hazafias erők meghirdették a maguk ellenmenetét Ukrajna védelmezőinek menete címmel. Amikor pedig kitudódott, hogy a két ünnepi felvonulás tervezett útvonala keresztezi egymást, csak kevesen kételkedtek az országban abban, hogy az ünneplés ismét rendbontásba, utcai zavargásokba torkollik.

Ehhez képest augusztus 24-én délelőtt Kijev egy békésen ünneplő főváros képét mutatta. A ceremónia megrendezésével azt az Alan Badojevet bízták meg, akit az ország java elsősorban népszerű televíziós műsorok vezetőjeként ismer, s ő erre a napra fehérbe, valamint kék-sárgába öltöztette a résztvevőket és a várost. A nacionalisták és a kelet-ukrajnai veteránok persze mindjárt nekiestek a kormányzatnak, mondván a fehér a megadás színe, s már csak az hiányzik, hogy Zelenszkij kitűzze a fehér zászlót, szerencsére azonban nem ordították világgá a bánatukat, csak halkan morgolódtak, mert egyéb panaszuk nemigen lehetett.

A kormányzat minden igényt kielégítő ünnepséget szervezett a nagyérdeműnek. Harckocsik, repülők és ájuldozó katonák ugyan nem voltak, de méltó módon megemlékeztek a második Majdan mártírjairól, az Égi Századról, kijutott az ünneplésből a fronton harcoló katonáknak és a veteránoknak is.

Volodimir Zelenszkij elnök megható ünnepi beszédet mondott, amelyben Ukrajnát egy olyan anyához hasonlította, amelytől a szomszéd elvette gyermekeit: a Krímet és a Donyec-medencét. Az UNIAN hírügynökség beszámolójában megjegyezte ugyan, hogy az elnök láthatóan nem kívánta nevén nevezni azt a bizonyos szomszédot, Oroszországot, de emiatt senkinek nem támadt hiányérzete az ünneplő tömegben, így nem volt akadálya, hogy Volodimir Zelenszkij átadhassa az ilyenkor szokásos állami kitüntetéseket. Az esemény csúcspontja volt, amikor számos zenekar, kórus, zongorista, operaénekes és popsztár előadásában elhangzott az ukrán himnusz.

Közben elindult az Ukrajna védelmezőinek menete is. A nacionalista szervezetek tagsága mellett nagy számban vettek részt az akcióban a kelet-ukrajnai harcok veteránjai, köztük számos rokkant is, többen közülük tolókocsiban. Eljöttek a harcokban elesett katonák szülei, ők kezükben elvesztett gyermekeik arcképét tartva vonultak. Az út mentén sorakozó tömeg lelkesen üdvözölte őket.

A Kijev több főútvonalát és terét érintő felvonulás komolyabb incidens nélkül ért véget, ami önmagában is szép eredmény. A radikálisok annak is örülhettek, hogy a résztvevők számát különböző források 12–15 ezerre teszik, ami éppen elegendő ahhoz, hogy sikeresnek nevezhessék az akciójukat.

Egyébként a függetlenség napi hivatalos és nem hivatalos rendezvényeken – a közönséget is beleszámítva – mintegy 50 ezren vettek részt, amivel mindenki elégedett lehet. Több beszámoló is kiemelte, hogy a főváros lakossága érdeklődve és jókedvűen bámészkodott, láthatóan senkinek nem hiányoztak a hőbörgő politikusok és a füstgránátok, az utcai árusoknak viszont nagy sikerük volt. Úgy tűnik, lassan ráéreznek az emberek, mit is jelent valójában a nemzeti ünnep.

A fővárosban mintegy 3000 rendőr és nemzi gárdista felügyelt a rendre szombaton. Különösebben sok dolguk nem akadt. Egy ízben volt bombariadó a Majdanon az ünnepség idején, ezenkívül egy vélhetően ittas férfit kellett előállítani, aki azzal fenyegetett éppen Zeleszkij beszéde alatt, hogy felrobbantja a nála lévő gránátot.

Feltűnt, hogy az ország eddigi öt exelnöke közül csak három vett részt a hivatalos állami ünnepségen: Leonyid Kravcsuk, Leonyid Kucsma és Viktor Juscsenko. Érthető okokból hiányzott kollégái közül az Oroszországba menekült Viktor Janukovics. Petro Porosenko távollétére viszont nem talált magyarázatot a sajtó. Utóbb kiderült, hogy részt vett az ünnepi istentiszteleten, majd katonákkal találkozott. Később megjelent az államfő fogadásán is. Így elkészülhetett az első olyan történelmi felvétel, amelyen négy volt elnök mellett az aktuális államfő is látható. Megfigyelők szerint Porosenko tetteinél ezen a napon fontosabbnak bizonyult, amit nem tett meg: nem vett részt a nacionalista és radikális csoportok menetében.

Zelenszkij stábja mindazonáltal levonta a tanulságot a nemzeti ünnep körüli nézeteltérésekből. Augusztus 24-én az elnök rendeletével augusztus 29-ét (ekkor szenvedte el az ukrán hadsereg az ilovajszki katlanban a legnagyobb emberveszteségét) Ukrajna védelmezőinek napjává tette meg. Ezzel mintegy elkülönítette a függetlenség napjától a haza védelmezőiről való megemlékezést. Kérdés, hogy az érintettek, azaz a haza védelmezői is beleegyeznek-e abba, hogy egy tollvonással kiiktassák őket az augusztus 24-i forgatókönyvekből.

(ntk)