Exkluzív interjú Kóbor Jánossal, az Omega frontemberével

2019. szeptember 16., 13:31 , 973. szám

Történelmi eseménynek lehettek szem- és fültanúi, akik szeptember 14-én ellátogattak a beregszászi Barátság Stadionba. A nem csupán Magyarországon ismert, hanem nemzetközi porondon is nagyra becsült Omega együttes tette tiszteletét városunkban. A stáb és az együttes a koncertet megelőző este folyamán érkezett a jánosi Helikon Hotelbe a határátkelőn történt kisebb hercehurcát követően. A hosszú út és az idegtépő várakozás után a TV21 UNGVÁR csapatát és hetilapunkat érte a megtiszteltetés, hogy exkluzív interjút készítsünk Kóbor János, alias „Mecky”-vel, a banda legendás frontemberével.

– Milyen érzésekkel jöttetek most Kárpátaljára?

– Nagy várakozással jöttünk, hisz Kárpátalja volt az utolsó olyan pont a történelmi Magyarország területén, ahol még nem sikerült fellépnünk. Szlovákiába már a hatvanas években elkezdtünk átjárni, Románia területén Bukarestben és még jó pár helyen játszottunk, de Erdélybe még nem sikerült eljutnunk. Horvátországban és Szerbiában is már régóta koncertezünk, de Kárpátaljára eddig nem volt lehetőségünk ellátogatni. Szerintem ennek a szovjetuniós múlt az oka, hisz jól tudtuk, hogy ezen a környéken is népszerűek voltunk, de személyesen nem jöhettünk el ide. Az első moszkvai koncertre is egészen 2013-ig kellett várni, de aztán a következő évben is kaptunk egy újabb felkérést, sőt megkaptuk az ortodox egyház legmagasabb kitüntetését is, ami nem egyházi személynek adható, s azzal indokolták, hogy az Omega képviselte a fiatalok szemében a szabadság eszményképét.

– Ha jól tudom, idén 57 éves az Omega.

– Tulajdonképpen 1962-ben kaptuk az Omega nevet az egyetemi klubtól. Jövőre lesz 60 éve, hogy először színpadra léptünk.

– Milyen utat mutat a pályátok a fiatalságnak?

– Nem tudom. Szerintem, ez nem volt tudatos vagy megtervezett dolog. A gimnázium 3. évfolyama még nem volt az érettségi éve, de már nagyfiúk voltunk, és a sportolás mellett a rock and rollban gondolkoztunk. Mivel nem nagyon volt akkor lehetőségünk hallgatni ilyen zenét, úgy döntöttünk, csinálunk magunknak. Valószínűleg mindenki úgy gondolta közülünk, hogy ez az érettségiig vagy legfeljebb az egyetemig tart majd.

– Az itteni helyszín is beletartozik egy turnésorozatba. Hányszor és merre léptetek fel az idei év során?

– Kb. 40 koncertünk van idén. Az utolsó magyarországi koncertünk már lezajlott. Most ugye itt vagyunk Kárpátalján. Innen indulunk tovább Németországba, majd onnan Romániába, Csehországba, Szlovákiába. Az turnét a Budapest Arénában zárjuk november 8-án. Ennek a koncertsorozatnak a központja a Tűzvihar, ami valójában egy „best of” koncert, de inkább a lendületesebb és progresszívabb dalokból.

– Miket hallhatunk tőletek a beregszászi koncerten?

– Hát csak szörnyűségeket, semmi jóban ne reménykedjetek! Természetesen viccelek. Azt mondhatom, hogy a mostani egy nagyon jól kipróbált anyag. Szerintem mindenki megkapja azokat a számokat, amiket Omega-szinten vár.

– Ha azt nézzük, hogy mennyi újdonság volt a koncertjeiteken, akkor kimondhatjuk, hogy úttörők voltatok. Ti hogyan gondoljátok ezt?

– Én nem nagyzolnám így el a dolgot. Három évvel a Beatles indulása előtt kezdtünk el zenélni, és amikor meghallottuk a Rolling Stonest, akkor már tudtuk, hogy merre van az igazi irány. Ha egy sporthasonlattal kellene élnünk, akkor úgy mondanám, hogy az itthoni bajnokság után az volt a célunk, hogy eljussunk az európai, illetve a világbajnokságra is. Úgy gondoltuk, hogy akkor igazi a siker, ha nemzetközi szinten is el tudjuk érni azt, amit otthon már elértünk.

– Mennyire fontos nektek a Kárpát-medencei magyarság?

– Nagyon fontos, csak sajnos egy ideig sem Erdélybe, se Kárpátaljára nem engedtek be bennünket. Ez pedig annak tudható be, hogy azok az országok, amelyekhez ezek a területek tartoznak, nem néztek ránk jó szemmel. Már a hetvenes években tartottunk koncertet Bukarestben, Brassóban, ám ott már jelezték a számunkra, hogy eddig és ne tovább. 1995-ig szóba sem jöhetett egyetlen erdélyi fellépés sem. Kárpátalja még nehezebb feladatnak bizonyult, hisz a mai napig kellett várni. Ez az egész valószínűleg a Szovjetunió mivolta miatt alakulhatott így, mert amíg a nyugati haverjaink, mint például a Scorpions és a Bon Jovi már rég engedélyezett fellépők voltak a Szovjetunióban, addig mi még mindig nem tehettük be a lábunkat az említett helyekre.

– Az elmúlt hatvan év távlatából melyik volt az a koncert, amelyik a legjobban megmaradt bennetek?

– Nagyon sok ilyen volt kül- és belföldön is egyaránt. Az első nagyobb áttörést egy baseli koncertnek köszönhetjük ’76-ban, de ott volt még az első kisstadioni fellépésünk is. A legmonumentálisabb és leglenyűgözőbb szerintem a 2014-es Szabadságkoncert volt a Hősök terén nagyjából 360 ezer résztvevővel. Egy brazil újságíró szerint többen voltak ott, mint a Rolling Stones legendás copacabanai koncertjén.

– Mit vártok a holnapi naptól, fellépéstől?

– Az időjárástól szerintem megkapjuk a legjobbakat, de az eső sem riaszt vissza: semmi sem akadályozza meg, hogy a lehető legjobbat tudjuk nyújtani és egy nagyon jó hangulatú, lendületes koncerttel ajándékozzuk meg a kárpátaljaiakat.

– A ti zenétek az, amelyiken nagyon sokan nőttek fel. Melyik korosztály látogat el a legnagyobb számban a koncertjeitekre?

– Többnyire a középkorosztály, hisz ők még fiatalon is érintettek voltak. Külföldön viszont sokkal több a fiatal (a koncerteken), mint Magyarországon.

SD