Készül a „kapitalista” munkatörvénykönyv?

Az ukrán sajtóban megjelentek az első híradások arról, hogy készül az új ukrán munkatörvénykönyv. A strana.ua Halina Tretyjakovára, a parlamentnek a kérdésben illetékes szociálpolitikai és veteránügyi bizottságának elnökére való hivatkozással azt írja, hogy a törvénytervezet akár már szeptember végére elkészülhet. Arról, hogy mit tartalmaz majd a jogszabály, egyelőre csak találgat a média. A kormánypárti politikusok szerint a dokumentum tükrözni hivatott a Nép Szolgája választási ígéreteit, a szakszervezetek viszont attól tartanak, hogy a munkaadó lobbi hatására lényegesen megnyirbálhatja a dolgozók jogait.

A múltat végképp eltörölni?

A UNIAN szeptember 12-én számolt be arról, hogy az új parlament megalakulása óta első ízben fordult elő, hogy egy törvénytervezet nem kapta meg az elfogadásához szükséges minimális szavazatmennyiséget. A törvényalkotási zavart egy látszólag jelentéktelen, „technikai” jogszabály okozta. Az 1075. számú törvénytervezet 2020. január 1-jétől néhány kivétellel hatályon kívül helyezett volna minden „szovjet”, azaz a szovjet időkben elfogadott törvényt Ukrajna területén. A kivételek között nem szerepelt egyebek mellett a Munkatörvénykönyv sem, amelyet még 1971-ben fogadtak el (bár azóta számos módosításon átesett). Következésképpen, ha elfogadták volna a Szovjetunió és Ukrajna közötti jogfolytonosságot megszüntető törvényt, az ország Munkatörvénykönyv nélkül maradt volna. Rossz nyelvek szerint az 1075-ös törvénytervezettel egyebek mellett éppen a Munkatörvénykönyvet szerették volna eltakarítani az útból, mivel az állítólag már rég szúrja az oligarchák és a külföldi befektetők szemét.

Az 1075. sz. tervezet parlamenti vitája során a képviselők a közvéleménynél szerezhető jó pontok reményében lelkesen támadták a törvényalkotókat azzal az érveléssel, hogy a Munkatörvénykönyv hatályon kívül helyezésével egyetlen tollvonással hatályon kívül helyeznék a munkavállalók valamennyi jogát és kedvezményét. Ellenérvként a kormánypárt még az új Munkatörvénykönyv tervezetét sem tudta felmutatni. Arról nem is szólva, hogy – mint kiderült – valójában senki nem tudja pontosan megmondani, hány és miféle szovjet jogszabályt törölnének el, s ennek mi lenne a következménye. Ezek után nem csoda, ha az 1075. sz. törvénytervezetet a „nép szolgái” közül se szavazta meg mindenki.

Talán ezért is esik az utóbbi napokban a korábbiaknál valamivel több szó a sajtóban az új Munkatörvénykönyv tervezetéről. A szakszervezetek például elképzelhetetlennek tartják, hogy ilyen rövid idő alatt vadonatúj jogszabályt lehetne írni, s ezért gyanakvással várják a kormány tervezetét. Máris elküldték saját javaslataikat a törvényalkotóknak, akik állítólag várják az észrevételeket, azokat a próbálkozásokat viszont, hogy a munkavállalók képviselői, civil szervezetek vagy külső szakértők bekapcsolódjanak a törvényalkotási munkába, illedelmesen ugyan, de határozottan elutasítják. Egyesek szerint a makacsság oka, hogy a kormány elsősorban az üzleti élet, a külföldi cégek javaslataira hallgat ez ügyben.

A munkaadók panasza

Egyetértés az érdekeltek között legfeljebb abban mutatkozik, hogy a Munkatörvénykönyv már rég elavult, átírása ugyancsak időszerűvé vált.

A gazdasági szereplők például felesleges tehernek tartják a mostani törvény számos előírását, amelyek túlzott adminisztrációs terheket rónak rájuk és a végtelenségig bonyolítják az életüket „káderkérdésekben”. Sokallják a munkavállalókat megillető szabadság időtartamát és az egyéb kedvezményeket is, miközben felpanaszolják, hogy a törvénykönyv számos vonatkozásban figyelmen kívül hagyja napjaink valóságát és gyakorlatát. Szerintük a megoldás röviden így fogalmazható meg: csökkenteni kell a munkavállalók jogait, egyben növelve a munkaadók felelősségét.

Nem csoda, ha a munkaadók manapság munkaszerződések révén igyekeznek minden lehetséges módon kijátszani az elavult és számukra előnytelen szabályozást, a tény azonban ettől még tény marad: a Munkatörvénykönyv hatályos, s ha másra nem is, arra alkalmas, hogy rendelkezéseire hivatkozva a munkavállaló a bírósághoz forduljon jogai védelmében.

Egyszerűbb elválni, mint elbocsátani egy dolgozót

A készülő törvény rendelkezéseiről egyelőre mindenki mélyen hallgat, legfeljebb Olekszij Honcsaruk egy korábbi interjúja lebbenti fel a fátylat kissé arról, miként tekint a kérdésre a kormány. A miniszterelnök szerint egyszerűsíteni szükséges a munkaügyi kapcsolatokat, mert jelenleg a munkaadók a számukra előnytelen szabályozás miatt igyekeznek kerülni a munkavállalók hivatalos alkalmazását. Hozzátette, ma Ukrajnában egyszerűbb elválni, mint elbocsátani egy dolgozót, amin érdemes elgondolkodni. Állítólag a sok „szovjet” szabály gátolja az ukrán gazdaság fejlődését.

Ezek után nem csoda, ha a pletykák szerint a legnagyobb változások az új Munkatörvénykönyvben az elbocsátás szabályozása terén várhatók. Annál is inkább, mivel a jelenlegi előírások a közigazgatásban és a költségvetési intézményekben, vállalatoknál is gátolják a személycseréket.

Ugyancsak jelentős változásokra van kilátás a beteg- és szülési szabadság, valamint a rendes évi fizetett szabadság szabályozása terén. A betegpénz kifizetésével állítólag már most problémák vannak. Az illetékesek érthetően nem növelni tervezik a szabadság időtartamát és az erre az időre járó javadalmazást.

Ugyanakkor a szakértők szerint a kormánynak és a munkavállalóknak azt is figyelembe kell venniük, hogy a magas halandóság és az elvándorlás miatt Ukrajnában már jelenleg is munkaerőhiány tapasztalható. Ha az új szabályozás túlzottan a munkaadók felé billenti el a mérleg nyelvét, ha a törvények nem biztosítanak védelmet és garanciákat a munkavállalóknak, az fokozhatja az elvándorlást, hiszen mi értelme idehaza dolgozni fillérekért, ráadásul rosszabb feltételek mellett, ha Európában is elhelyezkedhet az ukrán munkavállaló?

(zzz)