Vasárnapi üzenet: 2019. október 13.

2019. október 13., 09:23 , 976. szám

„Ezek után külső várfalat épített Dávid városához: a Gíhóntól nyugatra a völgyben a Hal-kapu felé; a Várhegyet is körülvette vele, és igen magasra emelte. Júdában pedig minden megerősített városba csapatparancsnokokat helyezett. Eltávolította az Úr házából az idegen isteneket és a bálványokat; továbbá minden oltárt, amelyet az Úr házának a hegyén és Jeruzsálemben építtetett, kidobatott a városon kívülre. Az Úr oltárát pedig helyreállította, békeáldozatokat és hálaáldozatokat mutatott be rajta, és megparancsolta Júdának, hogy Izráel Istenét, az Urat tisztelje.” (II. Krónika 33: 14–16)

Sajnos, túlságosan is ismerős számunkra az a helyzet, amikor valaki egy keresztyén családban nő fel, de nem ezt az utat választja. Egy ilyen embert hoz elénk az ige. Ezékiás király, Manassé apja hűséges volt Istenhez, ennek ellenére fia elfordul Istentől. Vajon miért teszi ezt? Manassé gyermekként lett király, tizenkét évesen. Ezékiásnak tehát nem sok ideje volt gyermeke nevelésére. Érdemes elgondolkodnunk azon, mikor kezdjük gyermekünk hitbeli nevelését. Ezékiás király bizonyára megtett mindent, ami tőle telt, mégsem volt elég. Talán Ezékiás élete nem volt hiteles a fia előtt. Miközben helyreállította az országot, elveszítette fiát. Manassé nem akarta vállalni azokat a harcokat, amelyeket apja a hitéért vívott meg, ő könnyű életet akart, boldog akart lenni, mint mindenki más. Ezt a boldogságot Isten nélkül akarta elérni, de ebben hibázott. Isten nélkül nem lehetünk boldogok igazán, mert Ő a boldogság forrása.  Miközben Manassé a széles úton járt, Isten folyamatosan szólítgatta. Az ifjú király előtt voltak Isten régi kijelentései, melyeket még Dávidnak vagy Salamonnak tett, de meg sem hallotta azokat, elmerült a saját dolgaiban. Isten bennünket is szólítgat igéje által, a kérdés csupán az, hogy meghalljuk-e. Manassé nem hallgatott a szép szóra, ezért elővette Isten a keményebb eszközöket, a király és a nép fogságba esett. A király magába szállt a fogság idején, megalázkodott és imádkozni kezdett, Isten pedig meghallgatta ezt az imát, és visszahelyezte Manassét a saját országába. A történet legérdekesebb része éppen itt kezdődik, hiszen a megtért király új életet kezd élni. Lerontotta a bálványokat, az istentiszteletet pedig helyreállította. Kedves olvasó, a megtért ember életén látszik a változás! Mindazok a dolgok, melyeket eddig hanyagoltunk (Isten, család, gyülekezet), a megtérés után újra fontosak lesznek. Egy királynak megváltozni óriási dolog, hiszen sokan figyelik az életét. Manassé mégis bevallja, hogy mindaz, amit eddig tett, rossz irány és tévút volt. Megépíti a miatta leromlott falakat, hogy többé ne ronthasson be az ellenség az országba. Fontos nekünk is megvédeni magunkat, családunkat, hogy ne engedjünk be bárkit és bármit kérés nélkül. Ha megtérésünk után nem változik semmi az életünkben, akkor felvetődik a kérdés, hogy őszinte volt-e Istenhez fordulásunk? A keresztyén ember szembemegy a világgal. Ha még nem vagy Isten gyermeke, hagyd hátra a bűneidet, és fordulj Istenhez! Ha pedig Isten gyermeke vagy, vizsgáld meg az életed, mennyire fordultál el a világi dolgoktól, mennyire változott meg az életed. Jézus Krisztus most is megváltoztatja az életeket, és megmutatja, hogy amit eddig leromboltál, azt fel lehet építeni. Nem a te erődből, hanem Isten kegyelméből.

Kacsó Géza
református lelkipásztor, Bátyú