Oktatás: Fizetésemelés helyett megvonás?

2019. november 6., 19:23 , 980. szám

Lázonganak a pedagógusok – adta hírül múlt héten az ellenzéki sajtó. Ahelyett, hogy emelnék a fizetésüket, könnyen előfordulhat, hogy jövőre megnyirbálják a bérpótlékaikat.

Október 29-én néhány ezer pedagógus tiltakozó akciót tartott Kijevben, a Legfelső Tanács épülete előtt. Megmozdulásukat azonban nehéz lenne lázadásnak nevezni. Tanáraink lelkületéről és hozzáállásáról sok mindent elárul, hogy a megmozdulásra az őszi tanítási szünet alatt került sor, vélhetően azért, nehogy megakadjon az oktatási folyamat. Azonban tény, hogy az utóbbi időben egyre több okuk lehet a nyugtalankodásra és a tiltakozásra, s mind közül a legfontosabb: a bérrendezés.

Korábban beszámoltunk már róla, hogy az előző kormány a pedagógusfizetések 20–70%-os emelését rendelte el, úgy tűnik azonban, hogy az új hatalom nem szándékozik végrehajtani a rendelkezést. Nem törölték el ugyan a Hrojszman-kabinet rendeletét, de azt állítják, nincs pénz a végrehajtására, mert ahhoz legalább 5,5 milliárd hrivnyára lenne szükség pótlólagosan, márpedig ennyi bizonyosan nincs a költségvetésben. Sokan csodálkoztak rajta, hogy amennyiben nincs pénz béremelésre, miért nem törli el az új kormány a Hrojszman-kabinet béremelő rendeletét? Nemrég aztán elterjedt a hivatalosan meg nem erősített hír, mely szerint a népszerűtlen rendeleteltörlés helyett úgy szándékoznak módosítani az első olvasatban még az előző parlament által elfogadott középfokú oktatásról szóló jogszabályt, hogy azzal alapjaiban megváltoztatják a pedagógusok bérezési rendszerét, s így a Hrojszman-féle rendelet automatikusan érvényét veszíti.

Az utolsó cseppet jelenthette a pohárban – már ami a pedagógusok béketűrését illeti –, hogy fokozatosan kitudódtak a parlament és az új oktatási kormányzat reformelképzelései. A honatyák egy része például 40 órás munkahetet írna elő a középfokú oktatásról szóló törvényben, míg jelenleg a pedagógusok heti minimális terhelése 18 tanórában van korlátozva. A pedagógusok rámutatnak, hogy ők nem elleneznék a 40 órás munkahét bevezetését, hisz az egész országban ez a norma, ám akkor kérik beszüntetni azt a gyakorlatot, mely szerint a tanárt a 18 kötelező tanórán felül bármikor, az esti órákban és a hétvégén is rendszeresen munkára lehet fogni. Aggasztónak tartják azt is, hogy egyre több iskola kényszerül rá a kétműszakos tanításra. A tervezett 40 órás munkahét esetén a tanárokat rákényszeríthetnék, hogy a saját 18 tanórájuk mellett „második műszakban” is tanítsanak, ráadásul úgy, hogy ezért nem járna külön fizetség.

Emellett olyan javaslatok is születtek a Legfelső Tanácsban, amelyek eltörölnék a pedagógusi munka „presztízséért”, a füzetjavításért, az osztályfőnökségért, a helyettesítésért stb. járó bérpótlékokat. Ez legalább 10%-os, esetenként ennél is jelentősebb bércsökkenést eredményezne. A kijevi tüntetésről készült beszámolók szerint ugyanakkor a pedagógusok legalább havi 7 700 hrivnyás fizetésre tartanának igényt, miközben jelenleg sokan közülük a minimálbérnél is alacsonyabb fizetést vihetnek haza a hónap végén.

Már a középfokú oktatásról szóló törvény eredeti szövegében is szerepelt az a norma, mely szerint a nyugdíjas pedagógusokat szerződés alapján foglalkoztatnák. Ezeket a szerződéseket 1–3 évente vizsgálnák felül, ami szintén felháborodást váltott ki a pedagógustársadalomban.

Elképzelhető, hogy a pályakezdő pedagógusokra is „újdonságok” várnak. Őket tanulmányaik elvégzése után az orvostanhallgatókhoz hasonlóan amolyan internatúrára kényszerítenék, amit szertifikáció követne.

Továbbra is nyitott kérdés, mi lesz az iskolákkal. A kormány már jó ideje ismételgeti, hogy sokba kerül a falusi kisiskolák fenntartása. Jelenleg több megoldást is fontolgatnak ennek a problémának a megoldására. Az egyik szerint például a fenntartó helyi hatóságokat köteleznék az iskolák bezárására, egy másik javaslat értelmében 2020-tól az állam nem finanszírozná a 30 fős diáklétszám alatti iskolákat, 2021-től pedig 40 főben állapítanák meg a minimális diáklétszámot. Az alsó határt évről évre emelnék, egészen 2027-ig, addigra már csak a legalább 300 diákot oktató iskolák számíthatnának állami finanszírozásra. Érthetően ez az intézkedés a pedagógusok tömeges elbocsátását vonná maga után, elsősorban vidéken.

Folyik a vita az osztálylétszámról is. Jelenleg a törvénytervezet 5–30 főben állapítja meg az osztálylétszámot, de lehetővé tenné a további létszámemelést, ha ezzel nem sérülnek az egészségügyi előírások. Nagyobb létszámú osztályok mellett persze kevesebb pedagógusra lenne szükség, azaz több jutna a béralapból egy-egy tanárra – hallatszanak a szirénhangok innen is, onnan is.

Az Oktatási Minisztérium szándékairól egyelőre kevés értékelhető konkrétumot hallani. Úgy tudni mindenesetre, hogy a tárca nem támogatja a 40 órás munkahét bevezetését, a jelenlegi pótlékrendszert azonban ők is átalakítanák. Szerintük nem normális állapot, hogy egyes esetekben a pótlékok aránya a fizetésen belül akár meg is haladhatja az alapbérét, mert ez kiszolgáltatottakká teszi a pedagógusokat a helyi oktatási hatóságokkal szemben. Ezért támogatnák a pótlékok számának csökkentését, ám úgy, hogy azokat beolvasztanák az alapbérbe. Sokak szerint ez a „beolvasztás” nem jelentene ideális megoldást, hiszen a továbbiakban nem lehetne nyomon követni, hogy a kormányzat miként honorálja a pedagógusok egyes feladatait.

A pedagógusok általában gyanakvással tekintenek a kormány ígéreteire. Ők garanciákat szeretnének kapni arra, hogy a kifogásolt intézkedések, elsősorban a 40 órás munkahét bevezetésére vonatkozó ellenzéki javaslat, semmiképpen nem jelennek meg a középfokú oktatásról szóló törvénytervezetben, amikor a dokumentumot második olvasatban tárgyalja majd a parlament. Egyelőre azonban semmire nincs garancia azon kívül, hogy jövőre is lesz gyerek, akit tanítani kell.

(zzz)