A bérek késedelmes folyósításáról

2019. november 19., 11:39 , 981. szám

„A cégnél, ahol dolgozom, állandóan késnek a fizetéssel. Előfordult már, hogy csak másfél-két hónappal később kaptuk meg a havi járandóságunkat. Az indoklás mindig az, hogy a vállalat fennmaradása érdekében rendszeresen fizetni kell a számlákat, s amint jut rá pénz, a dolgozók bérét is kifizetik. Csakhogy nekem el kell tartanom a családomat! Én is kapom a számlákat! Van arra törvény, hogy a béreket idejében kell folyósítani? Nem lehet megbüntetni az igazgatót, ha késve fizet?”

– Kezdjük talán azzal, hogy milyen szabályok vonatkoznak a bérek folyósítására!

A Munkatörvénykönyv (Mtk.) 115. cikkelye, illetve A munka bérezéséről című törvény 24. cikkelye úgy rendelkezik, hogy a munkavállalók fizetését rendszeresen, munkanapokon, a kollektív szerződésben vagy a munkáltató normatív dokumentumában megállapított határidőn belül, a szakszervezettel vagy más erre felhatalmazott testülettel egyeztetve, de legalább havonta kétszer (a két alkalom között nem telhet el 16 napnál hosszabb idő!), és legkésőbb a kifizetett időszakot követő hét napon belül kell folyósítani. Amennyiben a fizetésnap munkaszüneti, szabad vagy ünnepnapra esik, a bért az azt megelőző munkanapon kell folyósítani.

A munkavállalók bérének folyósítását nem lehet függővé tenni a munkáltató egyéb kifizetéseitől, illetve azok fontosságától.

Ami a bérek késedelmes folyósításáért viselt felelősséget illeti, az Mtk. 265. cikkelye kimondja, hogy a bérmunkaerőt alkalmazó jogi személyek és a természetes személyként vállalkozók bírság formájában felelnek a munkavállalók fizetésének és az őket a Munkatörvénykönyv alapján megillető egyéb juttatások folyósítására megállapított határidők megsértéséért, ha a fizetés késése (vagy a nem teljes összegű folyósítás) meghaladja az egy hónapot. A bírság mértéke a szabálysértéskor aktuális minimálbér háromszorosa.

A Közigazgatási szabálysértési törvénykönyv 41. cikkelye értelmében a fizetési határidők megsértéséért a polgárok adózatlan minimális jövedelmének 30–100-szorosának megfelelő (510–1700 hrivnya) bírság róható ki a természetes személyként vállalkozókra, valamint a vállalatok, intézmények és szervezetek tisztviselőire – tulajdonformától függetlenül. A szabálysértés egy éven belüli ismétlődése, illetve fiatalkorúval, várandós nővel, 14 éven aluli vagy rokkant gyermeket nevelő egyedülálló szülővel szembeni elkövetése az adózatlan minimális jövedelem 100–300-szorosának megfelelő (1700–5100 hr) bírság kirovását vonja maga után.

A Büntetőtörvénykönyv 175. cikkelye a munkabér vagy egyéb törvény által megállapított juttatás kifizetésének alaptalan elmulasztását egy hónapot meghaladó ideig – ha azt természetes személyként vállalkozó, esetleg vállalat, intézmény, netán szervezet irányítója (tulajdonformától függetlenül) szándékosan követi el – a minimális adózatlan jövedelem 500-szorosának megfelelő bírsággal, két évig terjedő javítómunkával, vagy két évig terjedő szabadságvesztéssel, illetve bizonyos tisztségek betöltésének legfeljebb három évre kiszabható tilalmával rendeli büntetni. Ugyanezért a tényállásért, amennyiben a késedelem a bérfizetésre szánt források nem célirányos felhasználásának eredményeként állt elő, az elkövető az adózatlan minimális jövedelem 1000–1500-szorosának megfelelő bírsággal, vagy három évig terjedő szabadságkorlátozással, vagy öt évig terjedő szabadságvesztéssel, illetve bizonyos tisztségek betöltésének legfeljebb három évre kiszabható tilalmával sújtható.

Felhívnám azonban a figyelmet arra, hogy a vétkes személy mentesül a büntetőjogi felelősségre vonás alól, amennyiben még a felelősségre vonás előtt kifizeti a bérhátralékot. Emellett a Legfelsőbb Bíróság 2006. 01. 01-i levele kifejti, hogy abban az esetben tekinthető alaptalannak a bérfizetés elmaradása, ha egyébként a vétkesnek „objektív lehetősége” lett volna megejteni a kifizetést.

Ami a késedelmes bérfizetésért a munkavállalóknak járó kompenzációt illeti, az tulajdonformától függetlenül minden vállalatra, intézményre és szervezetre vonatkozik, azokban az esetekben is, amikor a késedelem a tulajdonos vagy az általa meghatalmazott személy hibájából áll elő. (Lásd ezzel kapcsolatban: Про компенсацію громадянам втрати частини доходів у зв’язку з порушенням строків їх виплати című törvény 1. és 2. cikkelyét, valamint: Порядок проведення компенсації громадянам втрати частини грошових доходів у зв’язку з порушенням термінів їх виплати, затверджено Постановою КМУ від 21 лютого 2001 р.)

A fizetési határidők megsértése miatt elveszített jövedelemhányad megtérítésére a jövedelem kifizetésének az egy naptári hónapot meghaladó késése esetén van lehetőség. Ugyanakkor a vonatkozó jogszabályok értelmében nem jár térítés azokban az esetekben, amikor a jövedelem folyósítása a polgár hibájából késett.

A kompenzáció mértékét a fogyasztói árak és a szolgáltatási tarifák indexének alapján számítják ki, a jogszabályokban megállapított eljárásnak megfelelően. A kompenzációt ugyanabban a hónapban kell kifizetni, amelyben folyósítják az elmaradt bért, melyért a térítést megállapították.

A kompenzációt ugyanazokból a forrásokból kell fedezni, amelyekből az elmaradt kifizetéseket végezték. A kompenzáció összege adóköteles, s a társadalombiztosítási járulékot is meg kell fizetni utána. Ezenkívül, a kompenzáció összegét figyelembe veszik a szociális adókedvezményre jogosító jövedelemhatár megállapításánál.

hk