Lao-ce: Tao Te King

2019. december 1., 10:50 , 983. szám

(Visszatérés az eredethez)

 

Aki a vágyaktól mentes,

az állandóan megőrzi lelke nyugalmát.

A dolgok keletkeznek és elmúlnak,

elérik kifejlődésüket, aztán visszatérnek eredetükbe.

Az eredethez visszatérni, annyi, mint megnyugodni.

Megnyugodni azt jelenti, hogy rendeltetését betöltötte.

Rendeltetését betölteni annyi,

mint az örök rendet megismerni.

Az örök rendet megismerni annyi, mint megvilágosodni.

Aki az örök rendet nem akarja megérteni,

az a szenvedélynek hódol és romlásba rohan.

Aki az örök rendet felismeri, az nagylelkű.

Aki nagylelkű, az igazságos.

Aki igazságos, az királyfi.

Aki királyfi, az az égig ér.

Az égi annyi, mint a Tao.

A Tao örök.

Aki olyan, mint a Tao,

annak a test mulandósága nem árthat.

 

 

Az emberiségnek vannak igaz bölcsei. Ezek egyike a Krisztus előtti 604-ben, Honánban született kínai filozófus és költő, Lao-ce, aki „minden idők talán legnagyobb gondolkodója, az emberiség legtisztább és legmélyebb értelmű tanítója”. Legalábbis így fogalmaz róla Ágner Lajos a kínai bölcs Tao Te King című 1943-ban kiadott könyvében, melyet ő maga fordított először magyarra, látott el bevezetéssel és jegyzetekkel.

Az utóbbi időkben Lao-ce Tao Te Kingje inkább Weöres Sándor fordításában (és Tőkei Ferenc prózaváltozatában) lett ismertté, de Ágner Lajos tolmácsolása ugyancsak figyelemre méltó. Weöres Sándor könyvének alcíme Az Út és Erény könyve, az Ágner Lajosé: A legfőbb lényről és az erényről. Ami tehát „Út” vagy „legfőbb lény”, az maga a Tao. A Taotól való elszakadás pedig az élet legnagyobb eltévelyedése.

Az itt olvasható vers természetesen mindkét kiadványban a 16. sorszámot viseli, de Ágner Lajosnál – amint látjuk – egy címmel is el van látva: Visszatérés az eredethez. Az összesen nyolcvanegy verset tartalmazó eredeti műben a 16. sorszámú darab egyik legfőbb gondolata az, hogy aki „olyan, mint a Tao”, visszatér az eredethez: csak a teste pusztul el…

Penckófer János