Új munkatörvény: rabszolgaság, vagy az igazság helyreállítása?

A kormány az elmúlt év utolsó napjaiban jóváhagyta A munkáról című törvény tervezetét. A jogszabályt már az elkövetkező hetekben-hónapokban elfogadhatja a parlament, vagyis minden esély megvan rá, hogy még idén megtapasztalhatjuk a munka világát jelentősen átformáló új rendet. A tervezet legvitatottabb pontjait a strana.ua ismertette.

„Nem élünk annyira jól, hogy tiltsuk a túlórát, hogy minden világünnepet végigmulassunk, és ne tudjunk kirúgni egy semmittevőt” – fogalmazta meg számos munkaadó hozzáállását e témához a strana.ua portálnak nyilatkozva Olekszandr Barszuk, a Jaroszlav vállalat feje.

A hírek szerint a munkát szabályozó törvények „liberalizálását” a nagyvállalatok érdekében határozták el. Az intézkedés állítólag segíthet az országba vonzani a külföldi befektetőket, akiket egyelőre szabályosan elriaszt a hatályos „szovjet”, a dolgozókkal túlzottan is lojális Munkatörvénykönyv. Szakszervezeti vezetők szerint viszont a polgárok munkához való jogának totális megnyirbálására készül a kormányzat.

A főnöknek mindig igaza van

A tervezet szövegét sokáig nem hozták nyilvánosságra, ami nem csoda, mivel a dokumentum számos vitatható rendelkezést tartalmaz. Az egyik kritikus pont, hogy a munkavállalókat a jövőben szerződés alapján alkalmazhatnák. A szerződések lehetnének határozott időre (2 hónaptól 5 évig) szólók, korlátlan idejűek, rögzített munkaidő nélküliek, szezonálisak stb.

Vagyis a munkáltató az értékes kádereket korlátlan idejű szerződéssel láncolhatja magához, maximálisan megnehezítve a kontraktus idő előtti felbontását, míg azokkal, akiktől nem kár megválni adott esetben, csak rövid időre szóló szerződést kötne, amelynek lejártakor minden indoklás nélkül el lehet bocsátani a dolgozót. Ráadásul semmi sem akadályozná a munkáltatót abban, hogy a szerződés lejártakor újra és újra rövid távra szóló szerződést kössön a munkavállalóval, állandó bizonytalanságban tartva őt a jövőjét illetően.

Ugyancsak problémásaknak bizonyulhatnak azok a szerződések, amelyek nem rögzítik a munkaidő hosszát. A szakszervezetek úgy vélik, az ilyen esetekben el lehet felejteni a nyolcórás munkanapot. Az új munkatörvény egyébként is legfeljebb irányadásnak tekinti a nyolc órát. A hangsúly azon van, hogy két műszak között legalább 12 óra pihenésre legyen lehetősége a munkavállalónak, vagyis szükség esetén a következő 12 órát végigdolgozhatja. A túlóráért 120%-os órabért számolnának fel, szemben a jelenlegi dupla tarifával. Előfordulhat viszont, hogy egyáltalán nem fizetnek a túlóráért, ha a szerződés tartalmazza a túlóra lehetőségét, s ez bele van kalkulálva a munkabérbe.

Fontos korlátozás viszont, hogy a túlórázók aránya egy-egy vállalaton belül nem haladhatja meg a 10%-ot.

Bárki kirúgható

A jogszabálytervezet igen részletesen tárgyalja az elbocsátás okait és körülményeit. Ezek szerint elbocsátásra a munkaadó kezdeményezésére vagy a munkaszerződés feltételeinek megszegése miatt kerülhet sor.

Amennyiben az elbocsátást a munkaadó kezdeményezi, tulajdonképpen egyáltalán nem köteles megindokolni döntését, csupán időben kell tájékoztatnia döntéséről a munkavállalót. Az értesítési idő legalább 15 nap, amennyiben a dolgozó munkaviszonya az adott cégnél kevesebb, mint hat hónap, 30 nap öt évnél rövidebb munkaviszony esetén, 60 nap öt éven felüli munkaviszony után, illetve 90 nap 10 éven felüli munkaviszonnyal. Jelenleg a munkavállalókat egységesen 60 nappal előre kell tájékoztatni az elbocsátásukról. Mivel az ukrajnai dolgozók többségének munkaviszonya egy adott munkáltatónál általában nem éri el az öt évet, a dolgozók egy jelentős része esetében az elbocsátási idő a felére csökkenhet.

A munkavállaló az értesítési idő letelte előtt is elbocsátható, amennyiben a munkáltató kifizeti neki kéthavi illetményét. Miután jelenleg számos vállalat hivatalosan csak minimálbérért foglalkoztatja a dolgozóit, a többit pedig „borítékban” folyósítja, kifizetődő lesz számukra mindössze fejenként 8-9 ezer hrivnyát kiutalva azonnal megszabadulni a feleslegessé vált emberektől.

A munkaszerződés megsértéséért akkor bocsátható el valaki, ha fél éven belül kétszer érik a szerződésben rögzített feltételek megsértésén, amit a munkáltató dokumentál.

A jelenleg hatályos Munkatörvénykönyv néhány kérdésben csak általánosságban fogalmaz, ami lehetőséget ad arra, hogy a munkavállaló utólag kétségbe vonja elbocsátása jogszerűségét. Az új törvény tervezete lényegesen pontosabb e tekintetben, vagyis nehezebb lesz perelni a munkáltatót.

A jövőben megszűnne több olyan munkavállalói kategória védettsége (várandós nők, szülési szabadságon lévő anyák, öregségi nyugdíjkorhatár előtt álló szakemberek, fogyatékossággal élő személyek stb.), amelyek esetében ma igen nehéz, vagy egyenesen lehetetlen az elbocsátás. Az elbocsátással szembeni védettség még várandós nők esetében is csupán a szülés előtti hetven napra és a szülés utáni 56 napra korlátozódna.

Vagyis – némi túlzással – a munkáltató tetszése szerint bárkit, bármikor és bármiért elbocsáthat. Mivel pedig a munkát szabályozó törvény a hivatalnokokra is vonatkozik, a kormányzat is újabb eszközt nyer az állami tisztviselők kordában tartására.

Mi lesz a szabadsággal?

A rendes éves szabadság időtartama nem változna, azaz legalább 24 napnak kellene lennie. Külön rögzítené az új törvény, hogy a munkaadónak jogában áll összeállítani az éves szabadságolási rendet. Erre a jelenlegi törvény is lehetőséget ad, ám ezek a listák ma jellemzően tájékoztató jellegűek.

Törvényesíteni szeretnék a munkavállaló szabadságból való visszahívásának lehetőségét, ha ez a munkáltató részéről szükségessé vált. Hogy milyen esetekben hívható vissza a munkavállaló, azt a munkaszerződésekben kell majd rögzíteni.

Eltűnt viszont a törvényből a pótszabadság fogalma. Például ma a rendes éves szabadságon felüli 10 nap kiegészítő szabadság jár a kiskorú gyermeket nevelő anyáknak, s további szabadnapokra tarthatnak igényt az egészségre káros, nehéz munkát végző dolgozók, például a bányászok és a kohászok is.

A kormány cáfol

A törvénytervezetről máris élénk vita folyik a világhálón, amelybe Timofej Milovanov, a tervezetet jegyző gazdasági tárca irányítója is bekapcsolódott. A miniszter érthetően cáfolni igyekezett a dokumentummal szemben a munkavállalói oldal és a szakszervezetek részéről megfogalmazott kifogásokat. Azt állította, az új törvénnyel nem szűnnek meg az eddigi szociális garanciák.

„Sőt, a munkáltatók és a szakszervezetek fele támogatja a törvényjavaslatot” – közölte Milovanov. Igaz, egyetlen olyan szakszervezetet sem nevezett meg, amely támogatná a minisztérium elképzelését.

Annyi viszont bizonyos, hogy a munkáltatók nem ellenzik az új törvényt. Amit a munkavállalók, a jogászok és a szakszervezetek munkarabszolgaságként emlegetnek, az szerintük az igazság helyreállítása.

(zzz)