Gazdaság: Rekordalacsony infláció növekvő árakkal

2020. január 15., 16:35 , 989. szám

Ukrajnában 2019 rekordévnek bizonyult az infláció alakulásának szempontjából: tavaly decemberben az ország függetlenségének kikiáltása óta először mértek infláció helyett deflációt, azaz először csökkentek az árak ahelyett, hogy nőttek volna.

Rendszerint decemberben az árak növekedni szoktak mifelénk, és nem is akárhogyan, legalább egy százalékkal, de inkább ennél is nagyobb mértékben. Ezúttal viszont az Állami Statisztikai Szolgálat (Derzssztat) 0,2%-os árcsökkenést mutatott ki novemberhez képest.

Összességében, éves szinten 4,1%-os volt az infláció Ukrajnában, azaz feleakkora, mint 2018 decemberében. Viszont az előző évhez (2018. január–december) mérten az árak növekedése nagyobb, 7,9%-os volt 2019-ben. A segodnya.ua portál a jelenség okainak járt utána, illetve arról kérdezte a szakértőket, mire számíthatunk idén.

Volt, ami drágult, s volt, ami olcsóbb lett

A Derzssztat adatai szerint decemberben összességében nem változtak az élelmiszerárak. Ezen belül 2,4–0,5%-kal esett a szárnyashús, a rizs, a cukor, a gyümölcsök, a napraforgóolaj, a hal és haltermékek, valamint a száraztészták ára. Ugyanakkor 1,7–0,3%-kal drágultak a tej, a tejfel, a szalonna, a sajtok, a zöldségek, a tojás, a vaj, a marhahús és a kenyér. A szeszes italok és a dohányáru 0,8%-kal kerültek többe, ami alapvetően a dohányáru 1,6%-os drágulásának tudható be. A ruházat és a lábbeli 3,4%-kal lett olcsóbb.

A lakhatás, a víz-, a villamos energia, a gáz és az egyéb tüzelőanyagok díjának 2,3%-os decemberi csökkenése a földgáz árának 11,2%-os csökkenésével magyarázható. Valójában azonban a gáz kivételével szinte minden kommunális szolgáltatásért többet kellett fizetni. Az egyetlen kivételt a villamos energia jelentette, amelynek ára nem változott az előző hónaphoz képest.

Timofej Milovanov gazdasági, kereskedelmi és mezőgazdasági miniszter emlékeztetett, hogy 2019-et megelőzően 2011-ben volt a legalacsonyabb az országban a decemberi infláció (0,2%). A decemberre nem jellemző árcsökkenést a tárcavezető a hrivnya számottevő erősödésével indokolta, emlékeztetve, hogy a múlt hónapban az ukrán fizetőeszköz 3,1%-kal, avagy 70 kopijkával erősödött a dollárhoz képest, ami deflációs hatást idézett elő a hazai árak vonatkozásában. Így olcsóbbak lettek az importáruk (gyümölcs, ruházat, lábbeli, háztartási gépek, gyógyszerek, üzemanyag és olajok, autók). Emellett kevesebbe került a lakosság számára értékesített földgáz is.

Mit mondanak a szakértők?

A szakértők véleménye eltér az árak alakulásának okait illetően. Olekszandr Ohrimenko, az Ukrán Elemzőközpont elnöke arra hívja fel a figyelmet, hogy a Derzssztat által mért 4,1%-os infláció egy tisztán számtani művelet eredménye, amely mögött elsősorban a hrivnya erősödőse, a gáz és a kőolajtermékek árának csökkenése áll. Mint rámutatott, a földgáz 2018 decemberéhez képest 28%-kal, azaz köbméterenként 3,5 hrivnyával, a benzin 8,2%-kal, avagy literenként majd 3 hrivnyával lett olcsóbb, de ez nem tükröződött a hideg és meleg víz, a központi fűtés és az egyéb szolgáltatások árában egészen Volodimir Zelenszkij elnök közelmúltbeli beavatkozásáig. Egyelőre így sem tudható, hogy meddig lesz az elnöki utasítás hatással a közüzemi díjakra, hiszen januárban többet kell majd fizetni a gázért, mint decemberben. Ohrimenko felhívta a figyelmet arra is, hogy egyes élelmiszerek és használati cikkek ára csökkent, míg másoké alig nőtt tavaly, miközben az elmúlt esztendő első 11 hónapjában 15,7%-kal nőtt az átlagbér, vagyis az átlagos ukrán polgárnak gyarapodott a jövedelme, és átlagosan elérhetőbb lett számára több élelmiszer és iparcikk.

Oleh Pendzin, a Gazdasági Vitaklub tagja egyetért a Derzssztat számításaival, de meggyőződése, hogy a rendkívül alacsony infláció a Pénzügyminisztérium és a nemzeti bank beavatkozásának eredménye. Szerinte az indokolatlanul erős hrivnya az ipari termelés csökkenéséhez vezetett, veszteségeket okozott az ipari és mezőgazdasági termékeket exportálóknak egyaránt. Ebben a helyzetben a GDP növekedése nem az ipar és az agrárszektor teljesítményének eredménye, hanem a kiskereskedelmi forgalom növekedéséé – mutatott rá.

Ennek a helyzetnek az eredménye a túlzottan alacsony infláció is, véli Pendzin. A valóságban azonban csak az energiahordozók ára csökkent, miközben az élelmiszereké változatlanul nőtt, egyre közeledve a világpiaci szinthez.

Mi várható idén?

A két elemzőnek meggyőződése, hogy 2020-ban az infláció lényegesen magasabb lesz a tavalyinál, még akkor is, ha a nemzeti bank előreláthatóan nem fogja elsietni a kamatlábak csökkentését. Szerintük a hrivnya devalvációja már elkezdődött. Ohrimenko úgy véli, nem kizárt, hogy ez év végére a dollár árfolyama ismét eléri a korábbi 27 hrivnyát.

Várható továbbá, hogy a jövedéki adó újabb emelése miatt ismét drágulni fog a dohányáru. Januártól máris többe kerül a földgáz és megtorpant a kőolajtermékek árának esése is. Nem zárható ki, hogy a villamos energia, valamint a vasúti közlekedés szintén drágulni fog. Az élelmiszeráraknak viszont már alig van hová emelkedniük, hiszen azok máris szinte európaiak. Mindennek következtében az infláció éves szinten 8-10% körül alakulhat.

(ntk)

Megszűnhet a „fizetési rabság”

Az Ukrán Nemzeti Bank (NBU) levélben sürgette a bankokat, tegyék lehetővé, hogy a munkavállalók bérét a dolgozók által – tehát nem a munkáltató által – választott pénzintézetekben vezetett számlára utalhassák át – jelentette a strana.ua.

Az NBU biztos abban, hogy ennek nincs akadálya, miután országunk átáll az IBAN nemzetközi számlaszámokra.

Levelében a nemzeti bank hangsúlyozta, minden dolgozónak jogában áll saját bankot választani, a vállalatoknak pedig kötelességük megfizetni a banki díjat a munkavállaló bérének folyósítása után. Az NBU ezzel kapcsolatban A munka bérezéséről című törvény 24. cikkelyére hivatkozik.

Egyébként a valószínűleg már mindenki által megtapasztalt „fizetési rabság” oka éppen az említett díjfizetés. Amikor a munkáltató vállalat, intézmény vagy szervezet együttműködésre lép valamelyik bankkal a bérek folyósításával kapcsolatos szolgáltatások ügyében, egy szabványosnak mondható ajánlatot kap, szabványosnak tekinthető kedvezményekkel. Ilyen kedvezmény például a pénz, vagyis a munkabér díjmentes átutalása a munkavállalónak az adott banknál nyitott bankkártyájára, amiért a kártya tulajdonosának sem kell fizetnie.

Egészen más lehet azonban a helyzet, ha a munkáltatónak a munkavállaló által választott pénzintézetnél vezetett számlára kell utalnia. A munkavállaló számlája nem a bérprojekt keretében nyílt, így az utalási díjak egészen eltérőek lehetnek. Ezért van, hogy bár a törvény egyértelműen előírja, a munkavállaló önállóan választhatja meg a bankot, amelynek számlájára a bérét utalják, a munkáltató mindig előnyben részesíti azt a pénzintézetet, amellyel megállapodást kötött a bérek folyósításáról.

A valóságban csak abban az esetben szüntethető meg a „fizetési rabság”, ha a nemzeti bank minden pénzintézet figyelmét felhívja arra, hogy eljárásuk nem korrekt. Amikor ugyanis a munkáltató megbízza bankját a munkavállaló bérének átutalásával, a küldő fél megfizeti az utalás díját a bankjának, a megbízás pedig csak akkor tekinthető teljesítettnek, ha a pénz megérkezett a címzett számlájára. Még ha a munkavállaló számláját egy másik bankban vezetik is, a küldő banknak az a feladata, hogy végrehajtsa az utalást, amellyel ügyfele, a munkáltató megbízta, szükség esetén megfizetve az ezzel járó költségeket.

A nemzetközi fizetési rendszerekben (VISA, MasterCard stb.) ez a probléma rég megoldott oly módon, hogy az utalás költségei megoszlanak az abban részt vevő bankok között. Ezzel a rendszerrel mindenki elégedett, hiszen mindenki nyer rajta. Az NBU által felügyelt elektronikus fizetési rendszeren belül azonban ezt a területet még nem szabályozták kellőképpen, így a bankok utaláskor a címzettől, esetünkben a munkavállalótól pótlólagos díjat vonnak le. Elképzelhető, hogy az NBU éppen ennek a problémának a megoldására utalt, amikor jelezte levelében, hogy dolgoznak a bérek ukrajnai folyósítási rendszerének optimalizálásán.

A díjlevonás egyébként nem az egyetlen oka a „fizetési rabságnak”. Legalább ilyen lényeges, hogy a bankok nemegyszer egy meghatározott számú számla kezelésére kötnek szerződést a munkáltatókkal, amin a bankárok is keresni tudnak. Különösen, ha a bankkártyákhoz kiegészítő szolgáltatások – például hitelfolyósítás – kapcsolódnak. Minél több ügyfelet szállít a munkáltató a banknak, annál nagyobb kedvezményre számíthat az általa igénybe vett egyéb banki szolgáltatások díjának megállapításakor. Vagyis a munkáltatók közvetlenül érdekeltek abban, hogy munkatársaik minél több bankszámlát nyissanak a kiszemelt pénzintézetben.

További oka lehet a jelenlegi helyzetnek az emberi tényező, hiszen a munkáltató könyvelőinek pluszmunkát jelent az ügyintézés a különböző bankokban nyitott számlákra való utaláskor. Emellett technikai problémák is felmerülhetnek. Mivel azonban valamennyi ukrajnai bank átáll az IBAN-rendszerre, várható, hogy az utalással kapcsolatos ügyintézés a munkáltató részéről a minimálisra csökken.

(zzz)