Megkezdődtek a konzultációk

Tivadarfalvai Református Líceum

2001. február 23., 01:00, 6. szám

A Tivadarfalvai Re­­for­má­tus Líceum 1995 szep­tem­be­ré­ben nyitotta meg kapuit. Ma há­rom évfolyamon 84 diák készül itt a nagybetűs életre. Ki továbbtanulási szándékkal, ki szakmai ismeretek elsajátítása céljából érkezett, felvállalva az intézmény szigorú követel­mény­rendszerét. A szakok­ta­tást a Nagyszőlősi Felsőfokú Technológiai Szak­középiskola tanárai vég­zik ukrán nyelven. A diákok könyvelést és számí­tás­tech­ni­kát tanulhatnak, ezen­kívül a lá­nyok szabás-varrást, a fiúk pe­dig gépszerelést, trak­tor­veze­tést. A hároméves ta­nul­mányi idő végén így az érettségi bizo­nyítvány mellett szak­ké­pe­sí­té­süket igazoló ok­le­velet is kap­nak a végzősök. Az intézet min­den felvételt nyert diák számára kollé­giu­mot biztosít, melynek fenn­tar­tásához a szü­lők­től lehe­tősé­ge­ik­hez mérten kérnek támo­gatást.

– Mitől más ez a líceum, mint egy hagyományos középiskola? – kérdeztem az igazgatónőt, Tusa-Bocskai Ibo­lyát.

– Mi valóban felkészítjük diákjainkat a főiskolai, egye­te­mi felvételi vizsgákra, anélkül, hogy korrepetitort fogadnának mel­léjük a szülők. Megköve­tel­jük a folyamatos tanulást, rend­sze­rességet viszünk a gyerekek életébe, mind az ismeretszerzés, mind az étkezés vagy a szó­ra­ko­zás terén. A fiatalok körül nap­jaink­ban nagy a rosszra való csábítás. Gondoljunk csak a serkentő szerekre, az alkoholra vagy a bűnözésre. A nálunk töl­tött három év alatt diákjainknak közösségben kell élniük, meg­fe­lelni a folyamatos kihívásoknak, ami leginkább pozitív irányban fejleszti jellemüket. Továbbá nagy súlyt fektetünk a gyerekek lelki nevelésére. Az ifjúsági bibliaórák, reggeli és esti áhí­ta­tok, istentiszteletek alkalmain a fiatalok közelebb kerülhetnek Istenhez, megismerhetik ke­gyel­mét és szeretetét.

– Híres az intézmény ház­sza­bályzata is. Miért van rá szük­ség?

– A szigorú időbeosztás a tanulásra szánt időt hivatott be­tar­tatni, mivel a kamaszokat bi­zony rá kell kényszeríteni a fo­lyamatos tanulásra. Ellenben aki eléri a 9,5-es tanulmányi átlagot, annak nem kötelező részt venni a közös szilenciumokon, ta­nul­hat a könyvtárban vagy a szo­bá­jában is.

– Mi esik leginkább nehezére az elsőéveseknek?

– A lányok az öltözködési szokásaiktól válnak meg nehe­zen, hisz nem hordhatnak rövid szoknyát, nem viselhetnek ék­sze­reket, sminket. A fiúk a sza­bályokat fogadják el las­sab­ban, gyakran korlátoknak, til­tá­sok­nak érzik azokat. A gya­kor­lat azt mutatja, hogy a második félév végére alakul ki a köl­csö­nös bizalom a nevelők és ne­vel­tek között. A növendékek be­lát­ják: minden értük, az ő épü­lé­sük érdekében történik.

– Mivel lehet regulázni a kamaszokat?

– A szabályzat szerint évente négy összegző dol­go­za­tot íratunk a diákokkal minden egyes tantárgyból. Az új pont­rend­szer szerint jelenleg a 7-es átlagot kell elérni. Akinek ez másodszorra sem sikerül, attól kénytelenek vagyunk meg­vál­ni. Októberben két máso­di­kos nö­vendékünk esett így ki. Na­gyon fájó, de a végtelenségig nem lehet takargatni a hiá­nyos­sá­gokat, és az elsőseinkre való tekintettel is következetesnek kell lennünk. A gyerekek két­he­tente járnak haza, de évente hat alkalommal az „ittmaradós” hétvégekre is kérvényezhetik a hazautazást.

– Mennyire más ezt az is­ko­lát vezetni, mint egy ha­gyo­má­nyosat?

– Lévén ez egy bent­la­kásos intézmény, egész nap felelősek vagyunk a gye­re­kekért. Ez egy nagy lelki teher a számomra, és megvallom, min­den reggel félve nyitok be az ajtón. Velünk szem­ben az el­várások is magasak, hisz kinek a növendékei le­het­nek pél­da­képek, ha nem a mie­ink? A diákoktól minden hely­zetben elvárják a jólneveltséget, ők viszont nem mindig tudják „vé­gigviselkedni” a szabály­zatot.

– Lassan itt a következő fel­vételi, hogyan várják a je­lent­ke­zőket?

– Egyedülálló módon ná­­­lunk már most meg­kez­dőd­tek az előkészületek. A vizs­gá­kat megelőzően – heti egy al­ka­­lom­mal – február 13-tól a keddi na­pokon tartunk kon­zul­tá­ció­kat a felvételi vizs­ga­tár­gyak­ból. Így minden tanu­ló­nak módja nyílik a tájé­ko­zó­dásra, ezáltal egyenlő esé­lyek­kel nézhetnek a vizsgák elé.

zsuzsa

Tudtátok, mire vállalkoztok?

A fiatalokat is megkérdeztük az iskolai életről, arról, miért jó az iskola diákjának lenni.

– Amikor ide jöttetek, tudtátok, mire vállalkoztok?

Haluskay Béla, I. évf.: Elég jó híre van az iskolának, így tudtam, hogy a szigorúság is nagy. Ami szokatlan: a kötött napirend és a magas tanulási követelmények.

Varga László, III. évf.: Eleinte szorított az időbeosztás: fárasztó volt a hat órai kelés, sokáig fennmaradtunk a lecke miatt. Később elfogadtuk, hogy mindennek megvan az ideje és minden percet ki kell használni, nincs lazsálás.

– Mi jelentette a legnagyobb kihívást a számotokra?

Sokai Erika, I. évf.: Az otthontól való távollét, hiszen csak kéthetente járhatunk haza. Ebből a szempontból az első negyedév volt a legnehezebb, mára megszoktam.

– Szövődnek-e szerelmek a suliban?

Sztojka Tünde, II. évf.: Természetesen, de a kapcsolatok általában titokban maradnak. A szerelmeket nem nézik jó szemmel a nevelők sem, ezért legfeljebb az egy padban ülésben nyilvánulnak meg.

– Mi az, amit csak itt kaphattok meg és sehol máshol?

Haluskay Béla: A vallási nevelés. A világi iskolákban tanuló régi barátaim teljesen más utakon járnak, elragadta őket a világi forgatag. Mi viszont megfelelő nevelést kapunk és lelkiekben is gazdagodhatunk alkalomról alkalomra.