A proletár

2001. március 9., 01:00 , 8. szám

Nem tudom elképzelni a világirodalmat az orosz írók nélkül. Szellemóriások hosszú sora tanúskodik az orosz irodalom gazdagságáról. A sor elején Tolsztoj, Dosztojevszkij, Csehov állnak, majd következnek a Nobel-díjasok, aztán a középmezőny a sok tehetséggel, és valahol a sor végén ott találjuk a nagy bolsevik írót, Makszim Gorkijt, akinek nem is Oroszországban, hanem itt, Visk, Száldobos és Bustyaháza határában áll a szobra. Immáron örökre itt, Kárpátalján, mert Alekszej Peskovnak nincs hová mennie. Hazája, a Szovjet Birodalom eltűnt a történelem süllyesztőjében. Nyugaton ugyan nagyon szeretett utazgatni, de oda már nem mehet, mert azonnal letartóztatják bűnpártolás vádjával. Sokat hazudott, hogy leplezze a bűntetteket, melyeket puccsista elvbarátai a Szovjetunióban elkövettek.

Haza, Oroszországba sem mehet, mert ott nemzetgyalázásért fognák perbe. Hadd idézzek itt néhány mondatot „Az orosz parasztságról” című írásából, amelyet 1922-ben írt és adott ki, és amelyet a szovjet irodalom is jótékonyan elhallgatott a későbbiekben, mint „nem aktuális” írást. „A forradalom kegyetlenségeit én kizárólag az orosz nép kegyetlen lelkületével magyarázom. Mikor a forradalom vezéreit állati vérszomjjal vádolják, én ezt hazugságnak és rágalomnak vélem, nem tartom őket a nép kínzóinak, az én nézetem szerint ők inkább áldozatok.” Így bizony Gorkij elmélete szerint a világ minden tájáról Oroszországba sereglett vezérek, mint Or­dzso­nikidze, Kun Béla, Szverd­lov, Lácisz, Jákir, a hírhedt Dze­r­zsinszkij, és még hosszan sorolhatnám, mind galamblelkű forradalmárok voltak. Ezek a világmegváltók a feleségverő, irgalmatlan orosz paraszt hatására váltak tömeggyilkosokká. Dehogy hoztak volna döntést Leninék a cári család, a gyerekek legyilkolásáról, ha nem fertőzi meg őket a velejéig romlott, kegyetlen orosz nép lelke.

Azt hiszem, nincs nemzet a világon, amely egy ilyen gondolatmenetet megbocsátana, s az orosz sem fogja soha. Beláthatjuk, Alekszej Makszi­mo­vics­nak nincs hová mennie, itt marad Kárpátalján. Azért nem ártana a huszti milícia figyelmét felhívni rá, tartsák szem előtt, hogy egy szovjet állampolgár alvilági kapcsolatokkal, világútlevéllel, számolatlan mennyiségű valutával a zsebében több mint gyanús.

Kárpátalját békés, toleráns emberek lakják. Hadd ácsorogjon itt ez a világból és hazájából kiutált orosz az idők végezetéig. Ha jól viseli magát, nem fogja őt bántani senki.

Hacsak… Hacsak pénze lévén valami vállalkozásba nem kezd, mert akkor – ahogy én az ukrán adótörvényeket ismerem – Peskov úr Kárpátaljáról is kénytelen lesz menekülni.

Tithli