Félelmetesen keveset tudnak az életről

Eliza ifjúsági klub

2001. április 13., 02:00 , 13. szám

Kozmankó Erzsébet beregszászi lakos gondolt egyet és saját vállalkozásba kezdett. Mégpedig nem is akármilyen vállalkozásba, hiszen eddig Kárpátalján még senki nem indított hivatalosan bejegyzett ifjúsági klubot.

– Mikor támadt az ötlete, hogy ifjúsági klubot működtessen vállalkozásként?

– Már nagyon régen gondolkodtam ezen, hiszen ahogy nőttek a lányaim, az otthon egyre szűkebb lett számukra. Amúgy sportolnak és elég szép eredményeket érnek el a versenyeken, de ez kevés. Én pedig féltem elengedni őket.

– Mitől félti őket?

– Az osztálytársaik már kávézókba, diszkóba járnak, barátaik vannak, ciga­ret­táznak stb., ugyanakkor rettenetesen magányosak és közönyösek. Az egyik diszkóban a kislányom barátnőjének ellopták a dzsekijét. Hát ezért féltem elengedni a lányaimat.

– De a gyerekek előbb-utóbb felnőnek…

– Így van. De engem elborzaszt, mennyire felkészületlenek az életre, amely várja őket. Valószínűleg mi, szülők vagyunk a hibásak abban, hogy nem jut elég időnk a gyerekekre. Néha félelmetes, mennyire keveset tudnak az élet legalapvetőbb kérdéseiről. Ezt a hiányt szerettem volna pótolni.

– Mikor kezdték el a klub kialakítását?

– Január elején kezdtük el a munkát. Sokat kellett várni a hivatali engedélyekre, de a legfőbb probléma a környezet gyanakvása volt. A szomszédok között akadt, aki szerint a számítógépeket csak álcának hoztam, és valójában egy lebujt akarok csinálni a ház­ból. Január közepétől azután minden héten egy alkalommal találkozunk. Az idelátogatók 15-20 éves fiatalok a legkülönbözőbb társadalmi rétegekből. Jelenleg 15-25 gyerek jár hozzánk.

– Mit tud nyújtani nekik?

– Megbeszélik a napi dolgokat, majd egyórás előadást tartanak meghívott vendégeink, akiket a gyerekek kívánságai alapján választunk ki. Ezután különböző szabadidős tevékenységek között választhatnak.

Kozi