William Shakespeare: (Az vagy nekem, mi testnek a kenyér)

2001. július 6., 02:00 , 25. szám

Szabó Lőrinc fordítása

 

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér

s tavaszi zápor fűszere a földnek;

lelkem miattad örök harcban él,

mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;

csupa fény és boldogság büszke elmém,

majd fél: az idő ellop, eltemet;

csak az enyém légy, néha azt szeretném,

majd, hogy a világ lássa kincsemet;

arcod varázsa csordultig betölt

s egy pillantásodért is sorvadok;

nincs más, nem is akarok más gyönyört,

csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,

részeg vagyok és mindig szomjazom.

 

Most ne akarjuk eldönteni, kié a nagyobb érdem: az első költőé, aki magát a művet megírta, vagy a másiké, aki a magyar olvasó számára verssé tette ezt a költeményt. Nagyon leegyszerűsítve, maradjunk annyiban, hogy egyetlenegy versfordítás sem fedi az eredetit. Több is és kevesebb is annál, vagyis más, ugyanakkor majdnem mindig csak az eredeti jut róla eszünkbe. Mert, ha formájában követi is a vers a szerző által kitalált művet, minden fordítás jelentésében és hangulatában olyan másságot is hordoz, amit ki-ki csak a maga anyanyelvén képes megérteni, megérezni és hozzágondolni.

A szonett témájánál maradva, azt is mondhatnánk, olyan furcsaság ez, mint a szerelem. Minden ember tudja – kivétel nélkül mindenki – mi a szerelem, ugyanakkor azt gondolja, hogy amit ő érez, azt még senki nem érezte olyan fokú szenvedéllyel, mint ahogyan ő teszi. És ez így van jól. És ez – több, mint valószínű – így igaz, csakis így igaz. Ettől eredeti és megmásíthatatlan a szerelmünk. Utánozni lehet egymást, de legjobb, ha a sajátunkat mutatjuk föl – úgy szeretünk, ahogyan csak mi tudunk. És minderről úgy beszélünk, ahogyan csak mi tudunk.

Amit ez a Shakespeare érzett, az egy dolog, mondhatnánk kissé pimaszul és slendriánul. Amit Szabó Lőrinc belefogalmazott a fordításba, az se semmi, na de, amit én mondhatnék el minderről, azt hiszem, az már valami. És akkor még az Ismeretlen Olvasó érzését nem ismerjük, nem tudjuk, mit jelent az Ő számára a nagy Ő...

Penckófer János