A házinyúl kokcidiózisa

2002. január 18., 01:00, 53. szám

A nyúltenyésztőknél tetemes kárt okozhatnak az igen apró spórás véglények, a kokcidiumok, ha nem fordítanak kellő figyelmet a megelőző védekezésre.

A kokcidiumok a nyulak vékony- és vastagbelében, valamint az epeerekben élősködnek. A kokcidiumok egészséges nyulakban is előfordulnak anélkül, hogy betegséget idéznének elő. Emiatt a kokcidiózist tartási hibának is mondják, mert létrejöttében a hajlamosító tényezőknek és az állomány ellenálló képességének igen döntő szerepe van. Kedvezőtlen körülmények között tartott fiatal állatok vagy csökkent ellenálló képességű idősebb nyulak súlyosan megbetegedhetnek, és ilyenkor az elhullások tömeges méreteket ölthetnek. A bélkokcidiózis legtöbb áldozatát a fiatal, 4-12 hetes korú nyulak közül szedi, ezért sok tenyésztőnél a felnevelés eredményességét is veszélyezteti. A fertőződés látszólag egészséges, de kokcidiumhordozó nyulak bélsarával szennyezett takarmánnyal, ivóvízzel és alommal történik. A beteg állatoknál hasmenés és enyhe felfúvódás észlelhető. A nyulak lázasak, étvágyuk csökken, több vizet isznak a szokásosnál, lesoványodnak, mindjobban leromlanak. Egy részük minden látható előzmény nélkül hirtelen elpusztul. Ha az állatorvos felboncolja az elpusztult nyulakat, látni, hogy a bél nyálkahártyája kipirult, duzzadt, hurutos nyálkával fedett.

Epeér-kokcidiózis (májkokcidiózis) iránt legfogékonyabbak a 4-8 hetes nyulak. A fertőzőképes alakok a májban, az epeerek hámjában telepednek meg, roncsolják azokat, és hámburjánzást idéznek elő. A betegség lassú, idült lefolyású, tünetei határozatlanok, 5 héten túl is elhúzódhat. Súlyos fertőzés esetén az állatok elhullanak. Boncolásnál a máj felületén és metszéslapján a megvastagodott epeerek kölesnyi-borsónyi szürkéssárga gócok alakjában láthatók („májkövesedés”).

A megelőző védekezésnél nagyon fontos, hogy a ketreceket, etető és itató edényeket rendszeresen tisztítsuk. Utóbbiakat úgy helyezzük el, hogy az állatok sem belelépni, sem beleüríteni ne tudjanak. Rácsos padozatú ketreceket alkalmazzunk, s a trágyát naponta hordjuk ki. A takarmányozás teljes értékű legyen. A levágott beteg állatok húsa fogyasztásra alkalmas, csak az elváltozott belső szerveket kell megsemmisíteni.

Gyógykezelésben szulfonamid készítmények használhatók. Eredményes az ultraseptyl por 0,5 %-ban a takarmányhoz keverve, 7 napon át adagolva, nagyon jók a szulkoform és a phykokcin gyógyszerek, s még sokféle kokcidiózis gyógykezelésére használt szer, melyet az állatorvos előírása szerint kell adagolni.

Nagy Ferenc, a Mezőgazdasági Tanácsadó Iroda szakembere