Utassy József: Zúg Március

Én szemfedőlapod lerántom:

kelj föl és járj, Petőfi Sándor.

Zúg Március, záporos fény ver,

suhog a zászlós tűz a vérben.

Hüvelyét veszti, brong a kardlap:

úgy kelj föl, mint forradalmad!

Szedd össze csontjaid, barátom,

lopnak a bőség kosarából,

a jognak asztalánál lopnak,

népek nevében! S te halott vagy?!

Holnap a szellem napvilágát

roppantják ránk a hétszer gyávák.

Talpra Petőfi! Sírodat rázom:

szólj még egyszer a Szabadságról!

Halljuk meg Utassy József versében a tisztaságigény és szabadságvágy hangját! Érezzük meg a költői szó és gondolat erejét! Mindössze néhány sor, és mégis egy nemzet lelkületét foglalja magába ez a költemény. Az 1848. március 15-ével kezdődő felemelő napokat összeköti a százhúsz évvel későbbi időkkel (a vers 1968-ban született), és 2002-ben ugyancsak érezni magával ragadó lendületét. Mert a „közös ihlet”, a nemzet egykori megmozdulása szorosan összefonódott Petőfi Sándor költői szavával és tettével. Az ő verséből – A XIX. század költői címűből – ismerjük a „szellem napvilága”, a „bőség kosara”, a „jognak asztala” kifejezéseket, így Utassy lázadó és lázító műve egyszerre tiszteleg a forradalom és szabadságharc előtt, figyelmeztet a magyarság igazságos jogállamának a hiányosságaira, s kifejezi vágyát a sürgős változtatások iránt.

A Zúg Március tisztaságigényével kiválóan megérinti korunk problémáit. Mert ha el is múltak a hatvanas évek, elmúlt a szocializmus – ami ellen szólt e költemény –, azért ma mindennél erőszakosabb módon kínálják gondolataikat a „hamis próféták” – hogy Petőfi szavait használjam én is. A „hétszer gyávák” kifejezés a mai olvasó számára felidézi a nemrég letűnt kor kiszolgálóit. Így jut el Petőfi Sándor verse, A XIX. század költői, valamint Utassy József Zúg Márciusa ebbe a mostani, ebbe a 2002-es Márciusba – s mindez a remélt megújulásba, megtisztulásba.

Penckófer János