Aki megjárta az Antarktiszt

Ungvári tudós az expedíció élén

2002. március 22., 01:00 , 62. szám

Az 1996-ban Anglia által Ukrajnának átadott, Vernadszkij akadémikus nevét viselő Antarktiszi Ukrán Állomás mindössze kb. ezer kilométerre fekszik a Déli-sarktól. Az állomás el van vágva a külvilágtól, csak a környező állomásokkal tudnak kommunikálni rádiótelefonon. A hajók is csak akkor vethetnek horgonyt a közelében, ha az idő vagy az évszak ezt lehetővé teszi. Az évi átlaghőmérséklet -4,5 fok, de a nyári maximum is csupán -2 és +2 fok között ingadozik.

Jaroszlav Kucenko, a kárpáti régió ökológiai problémákkal és sugárzási biztonsággal foglalkozó ungvári laboratóriumának vezetője 1999-ben négy másik pályázóval szemben nyerte el a Vernadszkij Antarktiszi Ukrán Állomás vezetői posztját. Így lett a 2000–2001. évi expedíció vezetője. Állomásvezetőnek lenni az Antarktiszon nem leányálom, jegyzi meg a kutató, hiszen 13 ember életéért felelős, valamint a mindenkori vezető dolga az is, hogy az állomást jobb állapotban adja át utódjának, mint amilyenben ő maga találta. Emellett a tudományos programon is dolgozni kell.

Mint Kucenko megjegyzi, ottléte idején rekordokat döntögetett a hótakaró vastagsága, mely a két és fél métert is meghaladta. Az ötödik kontinens egyébként tiszta levegőjéről és vizéről híres, ugyanakkor bolygónk klímájának változása, mely szorosan összefügg az emberi tevékenységgel és a környezetszennyezéssel, furcsa és riasztó meglepetéseket produkál. Egy hirtelen felmelegedés következtében például a tengert ellepték az algák, zöld hártyával vonva be a vízfelszínt, s a lepedék kellemetlen bűzt árasztott.

Jaroszlav Kucenko kutatásai alapján arra a megállapításra jutott, hogy bár van az Antarktiszon működő kutatóállomásoknak némi negatív hatásuk a környezetre – hiszen az ott élők körül elkerülhetetlenül termelődik valamennyi hulladék, s a felhasznált gázolaj égéstermékei is légszennyezést okoznak –, a problémát mégsem ez jelenti. Nem feledhetjük, mondja, hogy napjainkban a nyári hónapokban már átlagosan 25-30 ezer turista látogatja az Antarktiszt. De jelenlétük következményei eltörpülnek a globális környezetszennyezés hatásai mellett, amelyek egyre inkább éreztetik hatásukat a világnak ezen az ember által gyakorlatilag érintetlen részén.

Érdekes, s ugyanakkor szomorú tény az is, meséli Kucenko, hogy az antarktiszi ukrán állomást felkereső külföldi turisták legtöbbje azt sem tudta, hol található Ukrajna, s az expedíciótól hallott először az ország létezéséről. Vidámabb kuriózumként említhető az az állomáson található bár, mely talán a legközelebb esik a Déli-sarkhoz, így az a szokás alakult ki, hogy a különböző országokból érkező vendégek mindig hagynak itt egy-két emléktárgyat.

Baráth József