Szűcs Nelli: A születésnapom mindig fantasztikus nap

Isten éltesse!

2002. március 29., 01:00 , 63. szám

Szűcs Nelli, a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház színésznője 1972. március 31-én született Tiszaújlakon, tehát idén kerek évfordulót ünnepel. A születésnap számára mindig fantasztikus nap volt, amelyet nagy várakozás előzött meg.

– Miért különleges ez az ünnep?

– Gyermekkoromban türelmetlenül vártam, mikor érkezik el a születésnapom. Mindig idősebb akartam lenni. Hiába mondták óvónőim, hogy vissza fogok én még vágyni az óvodába, nem hittem. Aztán mikor iskolába mentem, már kezdtem hinni a szavuknak, mert jött a korán kelés, a tanulás, de még mindig idősebb szerettem volna lenni. Nagyon sok mindent vártam attól a naptól, amikor húszéves leszek, szinte el sem tudtam képzelni, mi mindent fogok elérni. Aztán befejeztük az iskolát, a főiskolát, s most, hogy elértem a harmincat, már nem szeretnék felnőttebb lenni. Nem akarom azt mondani, hogy zavarnak az évek, de szeretném, ha egy kicsit megállna az idő.

– Várja a születésnapját?

– Gyerekkoromban már egy héttel a nagy nap előtt mondtam a nagymamámnak, hogy nagyi, nekem egy hét múlva születésnapom van, s azt hittem, hogy egy hétig ajándékokat fogok kapni mindennap. Sőt, még pár nappal utána is azt emlegettem, hogy nekem csak tegnapelőtt volt a szülinapom, és ugyancsak elvártam az ajándékot. Persze az ajándék nekem is csak egyszer járt. Most már az a nagyobb ünnep, ha születésnapomon játszunk, így jobban tudok ünnepelni. Felhasználva az alkalmat, azt kívánom és üzenem az olvasóknak, hogy a szeretetet ne csak elvárják, de adják is.

– Van olyan szerep, amelynek eljátszására nagyon vágyik?

– Igen, ez Bertolt Brecht Kurázsi mamája, amelyet a főiskolán egyszer már eljátszottam, de azért így, „felnőtt” színésznőként is szeretnék megbirkózni a szereppel. Persze a színésznek minden rábízott szerep kihívás. Számomra nem létezik könnyű alakítás, és ha századszor játszom is el a szerepet, mégis lámpalázam van a színpadra lépés előtt. Aztán, mikor kiállok a publikum elé, a színpad varázsa átalakít, és már abban a közegben, atmoszférában élek, amit az előadás során kell megteremteni.

karmacsi