Nem számított a részvételre, mégis nyert

Nagydobronyba került az egyik Kazinczy-díj

Katona Gergely, a Nagydobronyi Középiskola 10. osztályos tanulója saját bevallása szerint nem a szavak embere. A Kazinczy szépkiejtési verseny zsűritagjai azonban másképp gondolták ezt, így kerülhetett az országos döntő Kazinczy Ferenc arcképével díszített érme a kellemes hangú fiatalember szobájának asztalára. A zsűri nemcsak Gergely beszédét találta tisztának, a választott szöveggel is meg voltak elégedve, a díj, az azzal járó ötezer forint és a könyvcsomag mellett a legszebb szöveg megválasztásáért járó oklevelet is neki ítélték.

– Először azt mondták, hogy a kárpátaljai verseny első három helyezettje vehet részt a magyarországi országos megmérettetésen, aztán kiderült, hogy az első négy, így utazhattam el a három lánnyal, Sín Edinával, Trojnaja Anikóval és Halász Mariannával Győrbe. A több mint száz versenyzőt külön kategóriákba sorolták: a szakközépiskolások, a gimnazisták és a határon túliak külön-külön mérték össze képességeiket. A mi kategóriánkban a 24 versenyző közül összesen öten kaptunk Kazinczy-érmet, a bátyúi Trojnaja Anikó pedig különdíjjal térhetett haza.

– Hogy indultál neki a megmérettetésnek?

– Idén indultam először nemzetközi versenyen, eddig csak helyi szavalóversenyeken vettem részt. Az egykori és a mostani osztályfőnökeim és magyartanáraim, vagyis édesanyám és Varga Sándor tanácsára neveztem be a versenyre. A felkészülésben édesanyám segített, ő választotta a szöveget is. A verseny előtt két hétig naponta másfél órát készültünk.

– Kiválasztottunk egy szövegrészt, azon gyakoroltuk a hangsúlyozást – egészíti ki a történetet Katona-Mironova Berta, az édesanya –, aztán idegen részleteket vettünk elő. Gergely először maga olvasta, értelmezte a szöveget, aztán kijavítottam a hangsúlyt, a hanglejtést. Addig ízlelgette, próbálgatta, míg jól nem ment. A magyarországi fordulón írásbeli feladat is szerepelt, erre valamivel nehezebb volt felkészülni, hisz a szünet, hangsúly, hanglejtés stb. jelölését iskolában nem tanítják. Kölcsönkért gyakorlókönyvből tanultuk meg együtt az egyezményes jeleket, de a használatukat szerintem nem lehet megtanulni. Egyedül rajta múlik, hogy menynyire érzi a szünetet, a hangsúlyt.

– Hogyan fogadták a győzelem hírét a verseny után?

– Nem itthon találkoztunk, kimentünk a fiú elé a határra. Amikor kiszállt a kocsiból, elgyötört, fáradt volt, nem gondoltuk, hogy sikerült elérnie valamilyen eredményt. Először természetesen azt néztük, hogy egészséges-e, mert törött kézzel ment el. Nem is ő mondta el végül a nagy hírt, hanem Szántó Edit, a kísérő tanár fogadott azzal, hogy képzeld, a fiad elhozta a Kazinczy-érmet.

– Változott-e valami attól, hogy Kazinczy-díjas lettél?

– Nem, nem hiszem – véli Gergely. – Nagy élmény volt ott lenni, de ugyanúgy megy minden tovább. A tanáraim, szüleim természetesen büszkék rám, de semmiben nem lettem másmilyen.

Olasz Tímea