A csomagok háborúja

2002. május 24., 02:00 , 71. szám

Ukrajnára most több „pakkot” is megpróbálnak rásózni a parlamentbe jutott politikai erők. A pakk ebben az esetben csomagmegállapodásokat, vagyis azok terveit jelenti. Nem újdonság az ukrán politikában ez a technika: nem egy dologról állapodnak meg a felek, hanem több egymással összefüggő kérdésben egyszerre. A fent említett csomagokban három döntés szerepel, amelyeket egymás után kellene meghozni: a házelnök, valamint a házelnök egyszerű és első helyettesének megválasztása.

Miért kell egyszerre, vagyis csomagban megválasztani a három tisztségviselőt, ahelyett, hogy egymás után szavaznának róluk? A válasz egyszerű: senkinek sincs egyszerű többsége. Aki tehát elvárja szövetségesétől, hogy szavazzon házelnökjelöltjére, annak fel kell ajánlania mondjuk egy helyettesi posztot. Mivel senki sem bízik a másikban annyira, hogy elhiggye: az fegyelmezetten szavaz majd a másik fél jelöltjére is, miután a sajátját már megválasztották, ezért ezeket egyszerre kell szavazásra bocsátani.

A probléma az, hogy hat pártnak kell megállapodnia 3 helyről. Pontosan annyinak, ahányan együtt össze tudnak hozni 226 szavazatot. Ahogy előző írásomban jeleztem, a helyzet kulcsát a kommunisták frakciója tartja kezében. A fő hatalompárt (Egységes Ukrajnáért) végül is 177 tagot tudott összeszedni, a kisegítő frakció, a szocdemek 31-et, valamint 14-en maradtak frakción kívül. Az övék volt az első csomag, melynek lényege: Litvinnek, a fő hatalompárt elnökének kell elfoglalnia a házelnöki széket. A kommunisták támogatásáról szóló hírek, annak ellenére, hogy ebben a csomagban is szerepelt egy helyettesi poszt a számukra, pletykának bizonyultak. Így a hatalompárti csomag 209 szavazatot kapott. Egyébként a többi csomag még kevesebb szavazatot ért el.

Érdekes megjegyezni, hogy a választást megnyerő Mi Ukrajnánk (118 fős frakcióval rendelkezik) csomagjában a házelnöki posztot odaadták volna a konkurensüknek, csak nem személy szerint Litvinnek, az elnöki adminisztráció volt vezetőjének, hanem Pljuscsnak, a volt házelnöknek. Az előbbi házelnöksége ugyanis a parlamentnek Kucsma elnök általi közvetlen irányítását jelentené Juscsenko szerint. Juscsenko egyébként valóban egy csónakba került a két hajlíthatatlan ellenzéki csoportosulással, azaz együtt szavazott Timosenkóékkal (23 mandátum) és Morozékkal (22). Az utóbbiak jelezték, hogy a két hatalompárt részvételével összehozott csomagra nem szavaznak. A kommunisták egyelőre ehhez a társasághoz húznak, de szeretnék a maximumot kihozni e konfigurációból (saját házelnököt), amely együtt kb. 230 szavazatot vezényelne – elméletileg.

Néhány kísérlet után a felek abbahagyták a szavazást és újrakezdték a konzultációkat. A konzultációk sikerét elősegítheti, ha kiszélesítik a csomagot. Ez lehetővé teszi a parlamenti bizottságok kérdésének bevonását az alkuba. A séma valahogy így festene: három gazdasági bizottság egy házelnök-helyettességért, vagy hat egy első helyettességért. A végén valahogy majdcsak megosztoznak.

Ami miatt mégis érdekes a szituáció, az Juscsenko szándéka a csomag radikális kiszélesítésére. E szerint a parlamenti pártokon kívül a kormányzati posztok is alku tárgyává válnának, azonkívül pedig olyanok is, amelyek egyelőre nincsenek is a parlament hatáskörében. A Juscsenko-féle elképzelés magába foglalja Ukrajna államberendezkedésének eltolását a parlamenti köztársaság irányába. Maga a tény, hogy ilyen terveket nyíltan megfogalmaznak és komolyan tárgyalnak róluk, már sokatmondó.

Kovács Miklós