03 – avagy mentősök testközelben

Állandó készenlétben

2002. július 12., 02:00 , 78. szám

A gyorssegély 03-as segélykérő telefonszáma valamennyiünk számára ismerősen cseng. Azoknak is, akik már riasztották a men­tőket, és remélhetően azoknak is, akik még nem. A hi­vatásos életmentők gyors beavatkozására nap mint nap szük­sé­ge van a különböző bale­se­tek, egészségügyi krízisek szenvedő alanyainak, akiket nem ritkán meglehetősen extrém körülmények között kell életben tartani és mielőbb kórházba szállítani.

Extrém szituációkból Ungvár mentőseinek is jut bőven, akár napjában többször is. A városban kilenc autó és hat segélystáb várja a hívásokat; közülük három speciális – gyermekmentők, valamint pszicho-neurológiai és kardiológiai különítmény –, a többi pedig általános ellátásra van felszerelve. A géppark itt is elavult, a legtöbb kocsi 4-5 éve van szolgálatban, noha korábban kétévente cserélték a járműveket.

– A mentőautók felszerelése nem éppen modern, de hiánytalan – mondja Marija Smatyko vezetőorvos, aki 29 éve dolgozik az állomáson. – Valamennyi el van látva lélegeztetőgéppel, oxigénpalackkal, rögzítő sínekkel, csepegtetővel stb., a kardiológiai kocsiban ezenkívül defibrillátor és EKG-berendezés is üzemel, ez utóbbiból, igaz, szükség lenne legalább még egyre. Orvosaink, mentős tisztjeink jól képzett szakemberek, akik szinte valamennyien évtizedek óta a szakmában dolgoznak és mondhatni hivatásuk megszállottjai.

A mentős szakma nehézségeiről és szépségeiről beszélgetve valamennyi megkérdezett egyetértett abban, hogy itt mindenkinek mindenhez értenie kell, legyen szó bármilyen sürgősségi beavatkozásról. Az átfogó szakmai ismeretek mellett a másik kulcsfogalom a gyorsaság, mert a terepen – legyen az az út széle, sikátor vagy szakadék – azonnal kell dönteni és persze cselekedni, esetenként puszta kézzel mentve a beteg életét.

Miközben beszélgetünk, megcsörren a telefon: a városi belügyi osztály munkatársai lakossági bejelentés nyomán őrizetbe vettek egy viselkedési zavarokkal küzdő személyt, akit sürgősen át kell szállítani a városi pszichiátriai klinikára. A meglehetősen agresszív beteg igencsak próbára teszi a hatos számú neurológiai különítmény és a karhatalom kirendelt munkatársait, ő ugyanis nem „tart igényt” az orvosi segítségre.

Laikus szemnek a procedúra megrázó, felkavaró, a mentősök azonban naponta ki vannak téve hasonló stressznek.

– A pszichés betegeken gyakran akaratuk ellenére kell segíteni, mert esetenként ön- és közveszélyesek – mondja Adalbert Krjoka mentőstiszt. – Ez azonban a munkánk része; nem úgy, mint a kórházakkal való huzavona, amikor azok nem akarják fogadni a beteget. A mentősnek gyakran külön harcot kell vívnia, hogy helyet találjon betegének, ha nincs szakorvosi beutaló (ez csak 13 óráig igényelhető), vagy egyszerűen minden ágy foglalt. Legalább ennyire bonyolult a hajléktalan betegek vagy az ittas személyek elhelyezése, ami – más megoldás híján – szintén a kórházakra hárul.

Olga Szmetana felcser harminc éve mentőzik, és aligha érheti már meglepetés ebben a szakmában. Néhány éve egy fiatal medikussal indult riasztásra, hogy beszállítsák egy vonatbaleset áldozatát. A helyszínre érve aztán előbb a roncsolt holttest látványától elájult újonc kollégát kellett elsősegélyben részesítenie, majd a töltés melletti bozótból előkeresni a törzsről leszakadt emberi testrészeket…

Dubák Mihály 1984 óta dolgozik mentős tisztként, és szintén tapasztalt már egyet s mást. Mint mondja, mentősként a gyermekhalált viseli a legnehezebben, amikor egy vízbefúlásnál vagy balesetnél már nem tud segíteni. Mihály a „kellemes élmények” közé sorolja nyolcszoros „keresztapaságát” is – pályafutása során eddig összesen ennyi csecsemőt segített világra, hol egy forgalmas útkereszteződés közepén, hol egy bevásárlóközpont parkolójában.

A szolgálat nehézségeiről szólva Galina Ilykova neuro­patológus szakorvos a gyakorlati hátráltató tényezőkre mutatott rá. Arra, hogy Ungvár új negyedeiben hiányoznak az utcanév- és házszámtáblák, hogy a kátyús utak és a hiányos közvilágítás miatt helyenként lehetetlen autóval megközelíteni az adott címet, ezért kézben kell kihozni a beteget, hogy a lakótelepeken nem működnek a liftek stb.

Mint láthatjuk, a mentős hivatásnak vannak szépségei és árnyoldalai is. Ez persze nem új keletű felismerés, de amennyiben mód van rá, inkább az előbbiek sorát gyarapítsuk…

Popovics Zsuzsanna