Mese

2002. július 26., 02:00 , 80. szám

Fogy a magyarság. A romániai népszámlálás majdnem kétszázezernyi magyar népesség hiányát mutatta ki, a szlovákiai és a vajdasági magyarság fogyása katasztrofális, csak hónapok kérdése, és az anyaország lakossága a tízmillió alá esik. És itt, Kárpátalján is fogyunk. Igaz, hogy még csak az előzetes, nem hivatalos adatok ismertek, de hogy kevesebben vagyunk, mint tíz évvel ezelőtt, az már biztos.

Múlt vasárnap, a Turul-ünnepségre készülve, valaki bekapcsolta a tévét. A kereskedelmi kettesen, az úgynevezett csigatévén, egy mesefilm utolsó mondatai hangzottak el, idézem: „Ha megnövünk, megházasodunk, és gyermekeink lesznek.” Válaszul megszólal egy felnőtt hangja: „Azt tudjátok, ugye, hogy a földön túlnépesedés van, ezért nem jó, ha sok gyermek születik.” Azt hittem, rosszul hallok, de a hang ráerősített: „Ha házasok lesztek, a gyerekekkel csak óvatosan.” És ez elhangozhatott az Úr 2002. esztendejének július havában, a tizennegyedik napon, délelőtt kilenc óra negyven perckor magyar nyelven, magyar gyermekek részére. Szomorúan vettem részt a Turul-ünnepségen, egyre arra gondolva, hogy az rendben van, ha egy jól fizetett pesti vigéc megveszi egy amerikai vigéctől ezt a külföldiek részére készült rajzfilmet, az is lehet, hogy még rokonok is, de valakik mégiscsak lefordították, szinkronizálták, valaki összeállította a műsort, és valaki rábólintott, hogy adásba mehet; és mindezt havi félmillió forint feletti fizetésért.

A tévéadások minőségéről úgy általában már nem is beszélek. Ha készítenénk egy felmérést, és kiszámítanánk az egy napra vagy egy órára eső kézben tartott pisztolyok vagy leadott lövések számát a képernyőn, a magyar adások ezen a téren is vezetnének. A lángtengerek és a robbantások terén pedig biztos, hogy magasan verik a nemzetközi mezőnyt.

Az idegen szívűek nemzetlelket nyomorító, mindent behálózó tudatos cselekményeiről szóló írásokat vagy beszédeket nem szeretem. Azt gondolom, hogy a dudvát nem kell tenyészteni, ültetni és magját terjeszteni, nő az magától is. De amikor a nemzet fogyása közelít a kritikus ponthoz, ahhoz a kritikus ponthoz, ahonnan már nincs visszaút, akkor az említett mesében elhangzott mondatok súlya több, mint kozmopolita slendrián közömbösség, ez már tudatos bűn.

Aznap délután részt vettem Máramaros-Ugocsa egyházmegye református esperesének beiktatásán. A nagytiszteletű esperes úr székfoglaló prédikációjában többek között arról beszélt, hogy az egyházmegyében sokkal több a temetés, mint a keresztelő, fogynak az egyháztagok, fogy a magyarság. Hittel és bizakodással teli beszéde alatt is csak vissza-visszatértek gondolataim arra a gyermeklelkeket mérgező mesefilmre.

Tithli