Mi újság?

Alapszervezeti elnökök

2002. augusztus 2., 02:00 , 81. szám

Palkó Katalinnál, a KMKSZ Tiszasalamoni Alap­szer­ve­ze­tének elnökénél

– Hogyan jellemezné a kö­zel háromszáz tagot számláló tiszasalamoni alap­szerve­ze­tet?

– Lelkes, összetartó közösségünk van, melynek aktív magját a pedagó­gus kollégák képezik. Rájuk mindig lehet számítani: akár a tagság mozgósí­tá­sá­ban, akár a KMKSZ helyi ren­dez­­vé­nyeinek szerve­zé­sében, lebonyo­lításában. Az idő­sebb korosz­tály­hoz tartozó alapító tagok az erköl­csi támaszt jelentik szá­munkra, ők azok, akik teljes szív­vel megélik magyarságukat, és odaadóan igye­keznek átadni ne­künk és gyerme­ke­inknek az általuk megőrzött szellemi érté­ke­ket.

– Miben szenved leginkább hiányt a helyi magyar kö­zös­ség?

– Tiszasalamonnak, számos más magyar településhez hason­ló­an, nincs kultúrháza, aminek hátrá­nyait, gondolom, nem szük­séges ecsetelni. Rendezvényeink így jobb híján az iskolába szorul­nak, ami aktivizálja ugyan a tanu­lókat, de nem teszi lehetővé na­gyobb közönség be­vo­nását rendezvényeinkbe. Példá­nak oká­ért, az alapszervezet idén tervezi a sztálini lágerekbe hurcoltak tisz­teletére állíttatott síremlék felú­jí­tását és a novemberi évforduló kap­csán egy nagyobb szabású emlékünnepség meg­szer­vezését az egész tagság bevonásával.

– Van utánpótlás, már ami a tagságot, az aktivistákat illeti?

– Van. Érdekes módon, az iskolánk végzősei közül első­sorban az egyházi gimnáziumok, illetve a KMTF diákjai kérik fel­vé­telüket a szövetségbe, legin­kább ők tartják fontosnak a közös­ségi hovatartozás kifejezését a szer­vezeti tagság révén is. Nagy örömömre szolgált, hogy a köz­ség­ben nemrég kézhez kapott első magyar igazolványok között ott volt egy ilyen gim­na­zis­táé is, aki büszkén mutatta mindannyi­unknak a koronás ok­mányt.

P. Zs.