Bendász Dániel: Nagyapám, édesapám is pap volt…

Isten éltesse!

2002. október 1., 02:00 , 94. szám

Bendász Dániel görög katolikus pap, a Beregszászi Görög Katolikus Esperesi Kerület esperese a napokban ünnepli 59. születésnapját. A tanárból pappá lett Dániel atyával az évforduló kapcsán beszélgettünk élete fontos állomásairól, papi hivatásáról.

– Nem indult éppen zökkenőmentesen az élete...

– Így igaz. Nagyapám, édesapám is pap volt, akiknek egyházi munkássága állandó hatalmi retorziót vont maga után. A diktatúra éveiben mindketten „fekete listások” voltak, bebörtönözték őket, s ezek az „életrajzi adatok” előttem is elvágták a boldogulás útját. Öt ízben „buktam el” az egyetemi felvételi vizsgákon, hol ilyen, hol olyan „okból”. 1961-ben aztán megkerestek a KGB emberei és felajánlották, tekintettel arra, hogy édesapám is pap volt, amen­­­­nyiben beleegyezem, segítenek kijutni valamelyik külföldi teológiára. Természetesen lemondtam a „nagy ajánlatról”, ami nyilvánvalóan beszervezési kísérlet volt...

– Később mégis felvételt nyert a Lembergi Műszaki Egyetemre...

– Hatodszor úgy adtam be a jelentkezési lapomat, hogy édesapám neve mellett kizárólag aktuális munkahelyét tüntettem fel, akkoriban ugyanis éjjeliőrként dolgozott. Láss csodát, felvettek! Csupán a harmadik évfolyamon derült ki a „turpisság”, amikor aztán azonnal hívattak is az illetékes hatóságok. Csalónak, szélhámosnak neveztek, amit én azzal hárítottam el, hogy a saját életrajzomat írtam, nem az édesapámét...

– Mikor határozta el, hogy mégiscsak édesapja, nagytiszteletű Bendász István nyomdokaiba lép?

– Mivel édesapám állandó résztvevője, szervezője volt a titokban működő egyházi életnek, és számos papi összejövetelre éppen nálunk került sor, jómagam is tisztában voltam a dolgokkal. Jelképesen szólva, esetemben Ortutay Elemér volt az a harangnyelv, aki megkondított. Míg édesapám soha nem próbált befolyásolni, Elemér atya folyamatosan nógatott, hogy folytatnom kell a megkezdett utat, nekem is mielőbb el kell végeznem a teológiát. Ekkor már közel húsz éve tanítottam a Nagyszőlősi Műszaki Technikumban, túl voltam az életem derekán, így mindig találtam kifogásokat, hogy miért nem... Aztán egy hirtelen jött döntéssel, 1989-ben felkerestem Szemedi János püspök urat, és 46 évesen beiratkoztam a papi szemináriumba...

– Jövőre két jubileum is vár Önre: betölti hatvanadik élet­évét, továbbá tíz éve lesz annak, hogy pappá szentelték. Mit vár életének e két jelentős évfordulójától?

– Egyrészt azt, hogy sikerüljön végre befejezni a Felső­ke­re­pe­cen épülő új parókiánkat, másrészt pedig szeretném látni, amint unokáim birtokba veszik családi könyvtárunkat, és a maguk művelésére, lelki épülésére használják.

P. Zs.