Petrőczi Éva: Jób könyvéből

2003. május 23., 02:00 , 123. szám

(Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak. Jób 5: 18.)

 

Uram, sebezz és gyógyíts

kedved szerint,

csak el ne múljék rólam

kezed nyoma –

 

mert halálba taszít,

ha többé

nem foglalkozol velem.

 

Ki zúzódást kerülve

és óvakodva él,

mint ostoba,

 

csak látszólag veszély,

ami az alig-léttől

megment, amit Te adhatsz

csak nekem:

 

sebek és gyógyulás

bölcs ritmusa.

Petrőczi Éva verse – a bibliai Jób sorsán gondolkodva – felidézi ennek a szenvedéstörté­net­nek a mibenlétét. Azt a Sátán által fölvetett kérdést, hogy„ok nélkül féli-é Jób az Istent?” A Sátán ugyanis azt állította, hogy Jób kegyességének mozgatórugója a számító önzés. Hogy megéri neki kegyesnek lennie, mert Isten őt bőségesen megáldotta mindennel, megjutalmazta a kegyessé­géért. Ellenben mindjárt másként viselkedne – állította a Sátán –, ha Isten elvenné, amije van. A Sátán Jób meggyanúsításával általában a kegyesség ellen indított támadást, kétségbe vonta, hogy létezik önzetlen istenfélelem. Ezért Isten szabad kezet adott a Sátánnak: tegye csak próbára Jóbot, nézze meg, igaz-e, amit állít.

Így veszti el Jób előbb a földi javait, majd a családját, majd az egészségét. A szenvedés elviselhetetlen fájdalmában Jób számtalanszor lázad és fordul Istenhez magyarázatért. Nem talál életében olyan nagy bűnt, amelyért szerinte kijárna neki ekkora büntetés. De a barátai minduntalan figyelmeztetik: Isten igazságosságában nem kételkedhet. Körötte mindenki egyre inkább arra a meggyőződésre jut, hogy léteznie kell a bűnnek, amelyért Isten ezt a csapást mérte Jóbra. Ám amikor már szinte semmi remény sem marad, Jób minden lázadása ellenére egyre inkább ragaszkodni kezd Istenhez, a végső Igazsághoz...

Ezért végül is Jóbot az Úr ismét elismeri szolgájának, s ő (Jób) megtisztulva, hitében végképp megerősödve kerül ki a szenvedések kohójából. A Sátánnak el kellett ismernie: létezik önzetlen istenfélelem. És ezt a tanulságot gondolja tovább a költő, mikor a „sebek és gyógyulás bölcs ritmusát” említi.

Penckófer János