Alkotmánymódosítás: ellenzéki offenzíva vagy többségi meg

Kijevben kitört az uborkaszezon

2003. július 25., 02:00 , 132. szám

A parlamenti szabadsággal az ukrán politika motorja leállt, az események azonban még lendületből tovább futottak egy darabig. Magyarországon is hasonló a helyzet, ott a brókerügy miatt nem tud beköszönteni az uborkaszezon. Ukrajnában ezt a szerepet a munkácsi polgármester-választás játssza, amelyet elképzelhető, hogy meg kell majd ismételni.

A szezonzárás fő eseménye természetesen mégis Kijevhez kötődik. Az alkotmánymódosítás folyamatában ugyanis igazi fordulat állt be. Az történt, hogy a parlament ülésének utolsó napján a parlament két tervezetet küldött el az alkotmánybírósághoz előzetes normakontrollra (annak megállapítására, hogy megfelelnek-e a tervezetek az alkotmánynak): az elnökit és a parlamentit. Ez Kucsma elnök első komoly veresége, amit a választások óta szenvedett el.

Mitől vereség egy vereség? Az embereknek erről a kérdésről leggyakrabban a sportversenyek jutnak eszükbe. Valaki esélyesként indul egy versenyen, de nem győz. Ez a vereség. A politikusok éppen azért igyekeznek oly gyakran eltitkolni, ha valamilyen meccsben vesznek részt, hogy ne kelljen beismerni a vereséget, amennyiben valami balul üt ki.

Az Elnök belevágott egy olyan küzdelembe, amelynek az volt a célja, hogy kizárólag a saját alkotmánytervezetét küldesse el a parlamenttel előzetes normakontrollra, a parlamentét pedig ne. A két tervezet közötti döntő különbség a különböző szintű választások megtartásának időpontjában van. Az elnöki indítvány, mely azok egy időben történő megtartását javasolja, az ellenzék szerint lehetővé tenné a manipulációt az elnökválasztás időpontjával. A hangsúly a lehetővé tenné kifejezésen van, a Garantáló ugyanis szemmel láthatóan nem döntötte még el, milyen sémát akar követni, ezért egyszerűen minél több lehetőséget szeretne nyitva tartani.

Az ellenzék jobban tart az elnöki terminus meghosszabbításától, mint egy esetleges ,,örökös­kinevezési” hadművelettől, ezért most kemény ellenállást tanúsított. Ezúttal a Juscsenko vezette blokk volt az, amely az ellenállást vezette. Jelezték, és két egymást követő csütörtökön (ezen a napon szavaz a parlament) be is tartották ígéretüket, hogy mindenáron megakadályozzák az elnöki variáns egyedüli előzetes megszavazását. A „minden eszköz” a gyakorlatban a parlamenti szószék elfoglalását, a házelnök mikrofonjának kiszerelését is jelentette, amit az ellenzék, élén Jus­csen­ko és Tyimosenko híveivel, be is vetett.

Ilyen helyzetben az elnökpárti többség dolga, hogy testével védelmezze a házelnököt, lehetőséget adva arra, hogy az szavazásra bocsássa a kérdést. A többség részéről azonban csak egy kárpátaljai születésű szocdem képviselő vállalta a közelharcot, míg kollégái egykedvűen vagy kajánul figyelték az eseményeket.

Kucsma elnök az első sikertelen csütörtök után nyilvánosan is jelezte elégedetlenségét parlamenti táborának hiányzó hősiességével kapcsolatban. A kívánt elszántság azonban nem uralkodott el az elnökpárti táborban a legközelebbi alkalommal sem. A helyzetet súlyosbította, hogy Litvin házelnök nem ment bele a szavazócédulás szavazásba, ami – azon túl, hogy házszabályellenes lett volna – egyszer már félig megbukott (amikor nem sikerült ilyen módon újraosztani a bizottsági vezető helyeket).

Az alkotmánymódosítási kísérlet eddigi történetének második olvasata tehát a hatalom–ellenzék viszony megváltozása. Idáig a hatalom kezdeményezett, az ellenzék pedig jobb esetben simán meghátrált, rosszabb esetben még baleket is játszott. Ezúttal azonban az ellenzék mutatott keménységet, határozottságot, kitartást, a hatalompárti tábor pedig szabotálta az elnöki parancs végrehajtását. Kérdés, hogy ez az esemény fordulópontot jelent-e majd, vagy ősztől visszaáll a korábbi konstelláció.

Az ügy tovább fut még, de ez már csak levezetés, a történtek utólagos beállításáról, magyarázatáról szól. Kucsma elnök bejelentette, hogy ő akár vissza is vonná a kezdeményezését, ha ez jogilag lehetséges lenne, amire szakértők kórusa válaszolta, hogy proce­du­rális problémák miatt az alkotmánybíróság nem is fog foglalkozni egyik beadvánnyal sem. De ha minden „jól” alakul is, a kétharmados végszavazásra a jövő év őszén, az elnökválasztások finisében kellene sort keríteni, amikor már vagy két ellenséges tábor küzd egymással életre-halálra, vagy pedig az ismert toronymagas esélyes jövendőbeli jogköreit kell majd megnyirbálni. A jelenlegi alkotmány túlélési esélyei tehát megugrottak, aminek alkalmából gratulálhatunk Ukrajna népének.

Még egy vonalon futhat tovább a leállt motorú ukrán politika, mégpedig a káderkérdések terén. Kucsma elnök bejelentette, hogy ezentúl betartják a köztisztviselői törvényt, és nyugdíjazzák a 65 év fölöttieket. Vagyis pl. Zlenkót, a külügyminisztert, vagy Durdinecet, a budapesti nagykövetet, aki Kárpátalján katasztrófaügyi miniszterként vált közismertté. Továbbá a nemzetbiztonsági bizottság elnöki posztja is betöltetlen még Marcsuk távozása óta. Betöltik az állásaikat vagy várnunk kell őszig? Folyt. köv.

Sz. K. M.