2003. augusztus 1.

Élni, de hogyan?

Mi is az élet? Erre a kérdésre a bölcselet keresi a választ, meg sokan mások. Megbízható, kielégítő, megnyugtató, örömre-derűre feleletet csak az Élet teljessége, az Örökkön Élő adhat. „Én vagyok az, Aki Van. Az örök létező…”

Jézus Krisztus így hirdeti meg örömhírét: „Azért jöttem, hogy életünk legyen, mégpedig bőséges életünk legyen”.

Az emberiség szíve vágya, hogy megtalálja „életelveit”, az „élet vizét”, az „élet kenyerét”, az „élet füvét-orvosságát”, az „élet kövét, fáját…”.

Ez szerepel a Bibliában is, kezdve az Édenkert „Élet és Halál” fájától; Mózes vízbe dobott botja ihatóvá teszi a keserű vizet; ugyanez a bot vizet fakaszt a sziklából… A negyven éven át hulló Manna pedig csak előképe az igazi „Mennyei Kenyérnek”, aki Jézus Krisztus.

Urunk Jézus sokféleképpen kínálja magát nekünk, a csúcs az Eucharisztia, Oltáriszentség.

ő olyan „Kenyeret” ígér, amilyent senki más nem nyújthat, s ez ő maga: „Én vagyok az égből alászállott Élő Kenyér!” Ezt más nem mondhatja. Sokszorosan bizonyítja, hogy ő Isten, egyenlő az Atyával és a Szentlélekkel. Neki elhihető, hisz semmi oka rá, hogy becsapjon vagy félrevezessen. Ezt meg sem teheti, mert Isten. Belekiáltja az életet kereső, sóvárgó világba: Ne fáradozzatok veszendő ételért. Vegyétek, egyétek az Élet éltető Kenyerét, igyátok az örömteljes életre derítő italt, az ő Vérét.

Aki neki szót fogad s szent komolysággal táplálkozik ővele, abban ő él, s az illető Istenben. Az ilyen ember az örök boldog élet reményében él és tökéletesedik.

Megkeresztelésünkkel indul el bennünk ez a szentháromságos, isteni élet, velünk együtt fejlődik, bontakozik ki a gyakorlati keresztény, azaz a krisztusi életben, leginkább a Szentségekben, főként az Oltáriszentség vételében.

A Szentírás olvasása, Jézus Szíve, Jézus Neve, az Oltáriszentség litániái, Szentségimádás…, bővelkednek Isten irántunk való szeretetében, az ő dicsőséges, boldog Életébe való bejutásának lehetőségeiben.

Schönberger Ferenc
császlóci plébános