Betty Love: Az éneklés a legfőbb szenvedélye

„A rutinnak vajmi kevés szerep jut az életemben”

2003. augusztus 15., 02:00 , 135. szám

Múlt vasárnap Betty Love-val találkozhattak a Nagy­do­bronyi Sting Szabadidőközpontban a rajongók. Az énekesnő az öccse, és kivételesen az édesapja kíséretében érkezett. Talán mondanom sem kell, az előadás kiválóan sikerült, Betty gondoskodott a jó hangulatról, végül fergeteges habparti várta a fiatalokat. A koncertet megelőzően Betty Love exkluzív interjút adott a Kárpátaljának.

– 16 évesen még mo­dell­ked­tél, a divattervezés érdekelt...

–A divattervezés még mindig érdekel. A divat és a stílus fontos szerepet játszik az életemben, imádok öltözködni és nagyon szeretek minden olyan dolgot, ami vizuálisan elárul valamit az emberekről, mert ez ugyanúgy hozzátartozik az egyéniséghez. Sok mindent elmond valakiről az, hogy hogyan öltözik, ugyanúgy, mint a mimikája, testbeszéde. A modellkedés viszont múló hóbort volt. Középiskolás koromban kaptam néhány felkérést, de ezzel be is fejeződött a dolog. Mire odakerültem, hogy komolyabban foglalkozhattam volna ezzel, már elvesztette számomra a varázsát. Ebben a szakmában nincs meg az az önállóság, az a kiteljesedési lehetőség, ami az előadóiban.

– Miért döntöttél épp az éneklés mellett?

– Igazán át sem gondoltam ezeket a dolgokat. Mire észbe kaptam, már ismertek voltunk a korábbi együttesünkkel, a Soho Partyval. Egyszóval útközben szerettem bele az éneklésbe, és azóta is szeretnék mindent kihozni magamból.

– Volt kezdetben lámpalázad?

– Hajaj! Néha még most is izgulok. A lámpaláz egyébként bizonyos mértékig nagyon jó dolog. Amikor szólóban kezdtem járni az ország klubjait, a legelső fellépés előtt úgy rohangáltam a színpad mögött, mint a mérgezett egér. Az a szerencsém, hogy abban a pillanatban, mikor kimegyek a színpadra, pozitív energiává alakul át a lámpaláz, amit aztán ki tudok sugározni.

– Magad is írsz dalokat. Mi motivál?

– Főként az életem történései, azok a dolgok foglalkoztatnak, melyeket napi szinten fontosnak tartok, és ezek főleg az emberi kapcsolatok. Persze nem én vagyok az egyetlen női előadó, akinek a kedvenc témája a szerelem, a párkapcsolatokban előforduló harc, macska-egér játék. Foglalkoztat az elmúlás kérdése is, de szeretek felülkerekedni a fájdalmon. Ezt az érzést előszeretettel boncolgatom.

– Sok szerelmes dalod van, de te hogy állsz a szívügyekkel?

– A szívügyeimben elég zárkózott vagyok. A dalok alapján némi betekintést engedek ebbe, de alapvetően nem szeretek beszélni a magánéletemről.

– Készülsz-e mostanság valami újdonsággal?

– Nagyon szeretném, ha mielőbb elkészülne a videoklip a Könnycsepp című dalhoz, mert ezt a számot mindenképpen szeretném eljuttatni a közönséghez.

– Egyébként mit szeretsz jobban, a forgatást vagy a fellépéseket?

– Nem lehet összehasonlítani a kettőt. Egyiknek is, másiknak is megvan a maga varázsa. Mint már említettem, az élő fellépés sokkal inkább feltölt. A video­kli­pekben pedig a kreativitást szeretem, hisz eredeti ötlettel kevés pénzből is lehet jó dolgot kihozni.

– Az éneklés az egyetlen szenvedélyed?

– Az éneklés és a zene a legfőbb szenvedélyem, de nagyon szeretek például olvasni is. Imádom továbbá a társaságot. Kedvenc elfoglaltságom, amikor a legkedvesebb barátaimmal – főleg így a nyári estéken – össze tudunk gyűlni valahol, eszünk, iszunk, beszélgetünk, ezek az alkalmak nagyon feltöltenek.

– Milyen a hétköznapi Boros Bernadett?

– Néha, ha van rá időm, éjszaka bevásárolni megyek. Szeretem a könnyű, olaszos ételeket. Rapszodikus vagyok: az egyik nap teljesen visszahúzódom, olvasgatok, rendbe teszem a lakást, felkészülök a pörgősebb napokra, amikor aztán belevetem magam mindenbe: interjúk, edzések, este bulizás a haverokkal… A rutinnak vajmi kevés szerepe van az életemben, és a rendszerességnek sem túl sok.

Ferenczi Katalin