Dercen visszakapta a buldózerek rombolta kegyhelyet

Emlékmű a meggyalázott temetőbe

2003. augusztus 29., 02:00 , 137. szám

A munkácsi járási Der­cen község sokszorosan megsínylette a második világháborút követő „felszabadulásos” évtizedeket. Erdejébe katonai bázist, kerek-hegyi ősi temetőjének sírhantjaira loká­to­r­állomást telepített az akkor még örök életűnek hitt szovjet nagyhatalmi politika.

„Nem ismertek azok se Istent, se élőt, se holtat” – emlékszik a sírgyalázókra az a ma már nyolcvanéves szemtanú, aki 1951 őszén megélte a traktorokkal, buldózerekkel végzett temetőkert-rombolást. „Törtek a sírkövek, felszínre buktak az emberi csontok, eltűntek az egy-két hete hantolt koszorús, virágos sírdombok” – meséli könnyét törölgetve.

A hegytetőn ugyancsak elpusztult a Dercsényi család ősi kriptája, ahová, a helyiek emlékezete szerint, a Trianon után Budapestre költözött Der­csényi-leszármazottak 1942-ben még „hazahoztak” eltemetni egy betegségben elhunyt kisgyermeket.

A hozzátartozók később az éj leple alatt szánkón, talpas szekéren „lopták le” egyik-másik szerettük fejfáját, sírkövét, hogy az új temetőben újra felállítsák azokat. Így menekült meg a falu első világháborús áldozatainak tiszteletére emelt kőoszlop is. Az emlékmű ma látható felirata később készült, talapzata azonban még a kerek-hegyi temetőből való.

A több környező község és egykori tanya régi lakóinak nyughelye fölé-helyébe épült „kolárok” – így nevezték a helybéliek a négy égtáj felé forgó-búgó lokátorokat – végezték munkájukat, „védték a hazát”. A hegytető darabos kővel borított „bunkerei” között ma is fellelhető egy-egy sírkődarab, rajtuk nevek, évszámok: Balla Mihály 1866–1916 és leánya Zsuzsanna 1893–1917; Nagy Eszter 1829–1917 stb.

Az istentelen, embertelen rezsim bukását követően aztán mind a falu határában lévő katonai bázist, mind a munkácsi katonai repülőtérhez tartozó radarállomást felszámolták, „kivonták”, elhordták. Az emberi lelkekben okozott kárt és fájdalmat azonban már nem lehetett orvosolni.

Ám a derceniek nem felejtettek, amint lehetett, visszakövetelték az immár katonai tulajdonban lévő, temetőkerti területet. 2001-ben a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség helyi alapszervezete által kezdeményezett aláírásgyűjtési akcióban 650 helyi lakos kérvényezte, „hogy a Dercen határában álló dombnak azt a részét, amely egykor 5 község temetője volt, és amelyet a katonaság használt, adják át a Derceni Községi Tanácsnak”.

A számtalan kérelemnek, folyamodványnak, egyéb hivatali levelezésnek nemrég beért a gyümölcse: a Munkácsi Járási Közigazgatási Hivatal jóváhagyta a derceni tanács kérelmét és határozatában a községi tanács tulajdonába rendelte a kérdéses 1,9 hektáros földterületet.

Mint azt Biró Ede derceni tanácselnöktől megtudtuk, a helyiek a jövőben szeretnének emlékművet állítani a Kerek-hegy tetején, mely az egykori, ma már csak fényképről ismert kripta és a temetőkert halottainak emlékét őrizné, és egyben tisztelegne a szovjet éra erkölcsi, emberi áldozatai előtt.

Popovics Zsuzsanna