Orosz Ildikó: Helyi szakembereket kell kinevelni

Veszélyben a szórványprogram?

2003. szeptember 5., 02:00 , 138. szám

Több mint egy évtizedes múltra tekint vissza a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) szórványprogramja, amely a KMKSZ megalakulásának időszakáig nyúlik vissza. Történt, hogy a felső-Tisza-vidéki, mindenekelőtt a rahói nagymamák összejöttek a Petőfi Sándor Klubban, ahová magukkal vitték magyarul néha már alig beszélő unokáikat, és foglalkozni kezdtek a gyerekekkel. E kezdeményezés láttán a nem sokkal később megalakult KMPSZ munkatársai programot dolgoztak ki a szórványban élő magyarok anyanyelvi oktatására. A tanévkezdés apropóján dr. Orosz Ildikót, a KMPSZ és a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola elnökét a szórványoktatás jelenéről és problémáiról kérdeztük.

– A KMPSZ munkatársai, felkeresve a szórványmagyarság közösségeit, tapasztalták, hogy komolyabban kell foglalkozni az itt élőkkel, oktatásukkal, s e célból hosszú távú program kidolgozására van szükség. Lehetőség szerint igyekeztünk minden településen helyi pedagógusokat találni a programhoz, akik megtanítanák magyar nyelven írni, olvasni, ha kell, beszélni is a gyermekeket. A végzős magyar szakos hallgatókat is igyekeztünk meggyőzni annak fontosságáról, hogy tanulmányaik végeztével a szórványban élő gyerekek körében vállaljanak munkát. Kezdetben vasárnapi iskolák keretében folyt az oktatás. Később, amikor megalakult a KMTF, ezt a meglévő keretet bővítettük azzal, hogy a főiskola hallgatói nyaranta, helyben, a napközis táborok ideje alatt játékosan oktatták a gyerekeket az anyanyelvre. Ezt a célt szolgálja a tíz éve létrehozott Irka anyanyelvi tábor is. Ez a rendszer egyre inkább terebélyesedett, és a szülőkben is egyre nagyobb volt az igény a magyar nyelvű oktatás iránt. Ebből nőtte ki magát az intézményes magyaroktatás a szórványban.

– Jelenleg hány oktatási intézmény működik a szórványprogram keretében?

– A KMPSZ által működtetett programnak köszönhetően jelenleg négy iskola működik Szoly­ván, Gyertyánligeten, Ra­hón és Kőrösmezőn, továbbá hét óvoda, amelyek részben az egyházak fenntartásában funkcionálnak. Emellett mintegy ezerre tehető azoknak a gyerekeknek a száma, akikkel különböző formában rendszeresen foglalkoznak a pedagógusok.

– Évről évre visszatérő probléma a káderhiány. Információink szerint idén a korábbiaknál is több nehézséggel kellett megküzdeniük e tekintetben. Sikerült-e idén minden pedagógusi állást betölteni a szórványban?

– Nehezen ugyan, de sikerült megoldani a problémát, csupán a korláthelmeci tanári állás sorsa van még mindig függőben. Bár a szórványtelepülések közül ez van a legközelebb a megyeszékhelyhez, furcsamód éppen ide nem sikerült még munkaerőt találni. Minden más helyre, bár esetenként több száz kilométeres távolságokról van szó, találtunk jelentkezőket, akik egy évre vállalták a munkát a szórványban. Ezen belül jelenleg főiskolásaink közül nyolcan dolgoznak a szórványmagyarság körében. Az utób­bi két évben a magyar Oktatási Minisztérium, az Apáczai és az Illyés Közalapítványok támogatásával küldtünk pedagógusokat a főiskola végzősei közül a szórványterületekre, akik segítettek az ottani oktatás megszervezésében és beindításában. Nagyon sajnáljuk, és fölöttébb furcsálljuk is, hogy ebben az évben sem az Apáczai, sem pedig az Illyés Közalapítvány nem támogatja a szórványprogramunkat, miáltal veszélybe került ez a rendkívül fontos kezdeményezésünk.

– Hogyan lehetne hosszú távon megoldani a pedagógushiányt ezeken a vidékeken?

– Valójában még mindig legalább 5-10 év szükséges ahhoz, hogy kinevelődjön a szóban forgó közösségből az a saját pedagógusgárda, akik a magyar oktatást tovább tudnák vinni. Azok a gyerekek, akik jelenleg felvételiznek a KMTF-re, ukrán környezetből, ukrán iskola után jönnek hozzánk. Számukra magyar nyelvű szakképzésre, külön tanfolyamra van szükség, hogy a felvételi vizsgákkal megbirkózzanak. Először a Budapesti Nemzetközi Előkészítő Intézetbe küldtük ki a szórványból jelentkezett gyerekeket, de tavaly úgy döntött a főiskolai tanács, hogy célszerűbb, ha mi magunk készítjük fel a felvételire a jelentkezőket. A múlt évben egy négyfős csoporttal indítottuk felkészítő programunkat, akik közül hárman azóta már a főiskola hallgatói lettek, s idén szeretnénk továbbfejleszteni ezt a kezdeményezést. Szeretném megragadni az alkalmat és felhívni a szórványban élő, kőrösmezői, rahói, gyertyánligeti, nagybocskói, bus­tyaházai, szolyvai és más olyan településen élő érdeklődők figyelmét, ahol nincs magyar nyelvű oktatás, hogy az idén is meghirdetjük az egyéves előkészítő tanfolyamunkat. A felvétel beszélgetés alapján történik. Az érettségivel rendelkező érdeklődők szeptember 10-ig jelentkezhetnek a főiskolán. Hangsúlyoznám azonban, hogy ez egy hosszú távú terv első szakasza, amelynek már beértek az első gyümölcsei, hiszen ebben a tanévben három rahói fiatal lány végzett főiskolánkon, és már szakképzett pedagógusokként tevékenykednek odahaza. Ezért biztatom a szórványban élő magyar fiatalokat, hogy vágjanak bele a munkába a közös jövő megmentéséért.

V. N.