Dobó István pincéjében

Híresen jó bor a szerednyei, s az idei is az lesz

2003. szeptember 19., 02:00 , 140. szám

Az ungvári járási Sze­red­nye és környéke Kárpátalja egyik legrégibb szőlő-, illetve bortermelő vidéke. Egy 1417-ből származó oklevél már híres szőlőtermő központként említi. A település évszáza­dokig volt fontos állomása és borkereskedelmi központja az Ungvár–Lemberg útvonalnak. Ugyancsak Szered­nyén található az a történelmi emlékhelyként számon tartott borpince, melyet a hagyomány szerint a hős egri várvédő, Dobó István készíttetett török foglyokkal.

A korabeli feljegyzések szerint a 18-19. században a magyar nyelvterület szőlőtermő vidékein mindig jeles naphoz kötődően, Szent Mihálytól (szeptember 29.) Simon-Júdás (október 28.) napjáig tartott a szüret ideje. Újabban viszont már szeptember folyamán puttonyba-présbe kerül a szőlőkertek termése, legyen szó akár csemege, akár borszőlőről.

Az ungvári járási Leányka agrárvállalatnál például tavaly szeptember elsején, idén pedig már augusztus közepén hozzáláttak a szüreteléshez.

„A Leányka egyik profilja a szőlőtermesztés és borkészítés. Jelenleg 300 hektáron termesztünk szőlőt, idényenként átlagosan 8-11 tonna gyümölcs kerül nálunk feldolgozásra. Ebből 4,5-5 millió palacknyi bor készül. A vállalat Ukrajna öt legstabilabb cégének egyike, évi jövedelmezősége 18-35% között mozog”– tájékoztat Mihajlo Bakerics igazgatóhelyettes.

Mindenekelőtt az idei szőlőtermés, a bor várható minősége iránt szerettünk volna érdeklődni a Leánykánál, ám mint kiderült, a híres szerednyei borpince rendszeresen fogad látogatókat, akik számára naponta kétszer tartanak borkóstolással egybekötött pincebemutatót.

„Vendégeink zöme a megye jól működő szanatóriumainak üdülőközönségéből kerül ki, de a vidékkel ismerkedő turistacsoportok sem kerülik el ezt az UNESCO által is számon tartott ősi borpincét. Tavaly ötezren váltottak nálunk jegyet borkóstolásra, ám ennél jóval többen fordultak meg a pincében” – mondja a vállalat második embere.

És valóban, a megadott időben megérkeznek a turistacsoportok, és elindulunk „pincét látni”, illetve bort kóstolni. Bevezetésként megismerkedünk a pince történetével. Eszerint Dobó István várkapitány hősi egri diadalát követően kapta királyi adományként birtokul Szerednyét és környékét. A pincelabirintust az ő parancsára ásta néhány ezer török fogoly kézi erővel. A történetet megerősíti a pince falán található, a XVI. század elejéről származó kőbe vésett latin felirat. A szöveg tanúsága szerint a pince a szerednyei vár birtokosai, Dobó István és Dobó Dominika idejében ásatott.

A szájhagyomány úgy tartja, hogy a 4,5 km összhosszúságú pincét föld alatti folyosó köti össze az ungvári, valamint a munkácsi várral. Ez természetesen csupán legenda, ám a pincerendszer e legendák nélkül is különleges hely. A bortárolás szempontjából vett különlegességét részben az állandó levegőhőmérséklet (+12oC) adja, részben a vulkanikus sziklafal pórusain beszivárgó tiszta levegő által létrehozott egyedi mikroklíma.

„A bor lelke a hordó” – tartja a helyi szólás, nem véletlen hát, hogy a Leányka nem kis büszkeséggel viseltetik a pincéjében található tölgyfahordók iránt is. Különlegességük és felbecsülhetetlen értékük a több évig tartó érlelésben, „nemesítésben” rejlik. Az új hordóban néhány évig tömény konyakszeszt tárolnak, majd ugyancsak évekig érlelik azzal a borfajtával, amelynek készítésére-tárolására szánják. Minőségi „boranyag” tehát csak ezt követően, rendszerint a 15-16. évben kerülhet az „új” hordóba.

„A jó bor titka a szakszerű technológia szerinti 3-4 éves érlelés egy legalább ötven-hatvan éves hordóban” – állítja az idegenvezető. Majd azt is hozzáteszi, hogy amennyiben a bor palackba került, akkor mielőbb el kell fogyasztani, ugyanis az üvegpalackban, változó hőmérsékleten, rendszerint a kereskedelmi egységek leginkább napsütötte helyén tárolt bor folyamatosan veszít minőségéből, íz- és zamatvilágából.

A szerednyei bodnár famíliákra emlékezve egy régi helyi anekdota is elhangzik. E szerint az egyik bodnármester egy jókora hordóba gyűjtötte az adóhatóságtól és asszonyától eltitkolt jövedelmét. Történt azonban, hogy vevő jött a házhoz, és a gazda távollétében a feleség pont ezt a hordót találta eladni. A férj aztán szaladt a kincses­hordója után és kettőt is ígért helyébe, csak ezt kapná vissza...

A múltbéli kitérőt követően magunk mögött hagyjuk a borpincét. A harmadik emeleti díszes degusztációs teremben hét borfélét ismerünk meg a fehér száraz leánykától a félédes muskotályos pezsgőn át a vörös cabernet-ig. Végül a híres Trojanda Zakarpattya édes fehérbort is megízleljük, amihez a szükséges minőségű szőlő legutóbb 1996-ban termett a borvidéken.

A kezdő borfogyasztók és -vá­sárlók megtudhatják, hogy a minőségi borok címkéjén sosem emelik ki, hogy az „eredeti bor” (íŕňóđŕëüíĺ âčíî), mivel szabály szerint nem is lehet más. Fel kell viszont tüntetni, hogy milyen szőlőből készült a nedű, pontosan mikor palackozták és ki a gyártó.

Az idei szőlőtermésről szólva Mihajlo Bakerics kérdésünkre elmondta, az első szüretnapok mutatói alapján idén az átlagosnál nagyobb termés ígérkezik. A kielégítőnek számító termésmennyiség ezen a vidéken 100-120 mázsa hektáronként, míg idén átlagosan 120-140 mázsa termett. A must cukortartalma kondicionális, a száraz bornak szánt szőlőmusté 18-22, az édesé 24-28 fokos. A tartós aszály következtében ugyanakkor a szőlő nedvességtartalma meglehetősen alacsony.

P. Zs.