A valódi zene mindig érték marad

XI. Kárpátaljai Magyar Zenésztalálkozó

2003. szeptember 19., 02:00 , 140. szám
A munkácsi Nosztalgia szalonzenekar

Kilencedik alkalommal rendezte meg a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és a Beregszászi Művelődési Központ a kárpátaljai magyar zenészek találkozóját 2003. szeptember 14-én. A hagyományoktól eltérően ezúttal a szabadidőközpont előtti téren állítottak fel színpadot a szervezők a könnyűzene ked­velői számára.

A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával megrendezett találkozón a legváltozatosabb műfajokban szólaltak meg a fülbemászó dallamok. A húszas-harmincas évek zenéi éppúgy képviseltették magukat a műsorban, mint a mai slágerek. A közönség korosztálytól függetlenül lelkesen fogadta a színpadra lépő zenészeket, időnként nemcsak tapssal, hanem énekhanggal is csatlakoztak az előadókhoz.

A találkozó legfiatalabb résztvevője a beregszászi Laskoti Renáta, Háger Sándor páros volt, akik korukat meghazudtoló talpra­esettséggel adtak elő néhány dalt a legújabb kedvencekből. A fiatalokat követően a beregszászi Petőfi Sándor Nyugdíjasklub zenekara, illetve a munkácsi Nosztalgia szalonzenekar dobogtatta meg az idősebb nemzedék szívét nótáival, népdal-, illetve slágerfeldolgozásaival. Az Integrál együttes a divatos zeneszámok mellett saját dalait is nagy sikerrel mutatta be. Hasonlóan nagy tapsot kapott a halábori Bó­zsár együttes, a nagymuzsalyi Kiss együttes, a Szatmári szaxo­fonduó és a Homoki-trió. A Poncz együttes zenéje szintén megállásra késztette a téren sétálgatókat. A nap folyamán fellépett Seres Tímea színművésznő is.

– Még mindig hódít a gépzene – állapította meg lapunknak nyilatkozva Boruzs Béla, a munkácsi szalonzenekar vezetője. – Ennek ellenére az is látható, s ez a mai találkozón is tapasztalható volt, hogy az élő zene ismét kezd tért hódítani, mert generációk jönnek-mennek, de a valódi zene mindig érték marad.

Olasz Tímea