Emlékezés, visszatekintés egy atyai barátra, Horkay Barna nagytiszteletű úrra

2003. szeptember 26., 02:00 , 141. szám

1908-ban született Kistár­kányban. Már fiatal korában megismerte Isten megváltó szeretetét. Mint évszázados papi család sarja, 1932-ben elvégezte a teológiát, és palástos lelkészként, szíve utolsó dobbanásáig szolgálta az Úr ügyét. Szolgálati helye a nagy­szőlősi református gyülekezet lett, de egész Kárpátalján tevékenykedett. A második világháború után Fancsika, Feketepatak, Tisza­új­hely, Mátyfalva református gyülekezeteiben szolgált.

Mint 1941-től tanítványa – később munkatársa, majd rabtársa – teszek bizonyságot áldott szol­gálatáról. Isten eszköze volt, lelki istápolója sokat szenvedett kárpátaljai népünknek. Az ifjúság vezetője és irányítója is volt Isten országa felé, vigasztalás és bátorítás a megpróbáltatás idején. Az ébredési mozgalom irányítója volt, hitének bátor megvallója és bizonyságtevője még a „királyok” előtt is; az Úr szócsöve mindenki felé. Rabsága idején sem rab, hanem a rabok misszionáriusa, angyala volt: áldás és vigasztalás a nyomorúságos körülmények között. Erről sokan tanúskodtak már.

Hazajövetele után még nagyobb buzgósággal szolgálta Isten ügyét. Ismét a kárpátaljai ébredési mozgalomban tevékenykedett, ennek a munkának oszlopos tagjaként. Bibliai vezérigéje volt a Pál Timótheushoz írt levelének (I. Tim. 1:15,16) verse: „Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket, akik közül első vagyok én. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem mutassa meg legelőbb a teljes hosszútűrését, példa gyanánt azoknak, akik hien­denek őbenne az örök életre.”

ő az életét küldetésnek és kegyelemnek tartotta. Kedves éneke a 89. zsoltár volt: Az Úrnak irgalmát örökké éneklem. Ez volt életének alapja és erőforrása.

Mint a Kárpátaljai Református Egyház lelkészképzésének vezetője, tanácstag, Ugocsa esperese, mindenütt az Isten ügyét igyekezett szolgálni. ő nem meghalt, hanem általment e földi világból az örökkévalóságba, Isten országába. Emlékezzünk hosszú, gazdag, tartalmas életére. ő a nemes harcot megharcolta.

Most, mikor búcsúzunk tőle, emlékezünk rá, ne a gyász, hanem a hálaadás töltse be mindannyiunk szívét, és köszönjük földi életét Istennek. Kívánjuk, hogy legyen közöttünk sok ilyen áldozatkész, buzgó és engedelmes gyermeke Istennek.

Mint tanítványai, munkatársai, rabtársai és minden református gyülekezet, tisztelettel és megbecsüléssel emlékezünk Horkay Barna nagytiszteletű úrra és hisz­szük a boldog feltámadást, az újra találkozást az Isten országában.

Legyen ez vigasztalás és megbékélés a gyászoló családnak és mindnyájunknak.

Gulácsy Lajos lelkipásztor