„Szeretjük ezt a műfajt”

Nagydobronyban járt az Inflagranti

2003. szeptember 26., 02:00 , 141. szám

Szeptember 21-én az Inflagranti szórakoztatta a Sting Szabadidőközpont közönségét. A sztárvendégek fergeteges bulit csaptak, ami nem csoda, tekintettel a formáció népszerűségére. A zenekar két énekesével, Kar­lovits Zsolttal (Carlo) és Feny­vesi Attilával (Athos) a koncert előtt beszélgettünk.

– Honnan jött az ötlet, hogy ti ketten együttest alakítsatok?

Athos: Mindkettőnknek volt már zenekara az Inflag­ranti előtt, igaz, más műfajban. Carlo popzenét, jómagam funkos-rockos zenét „műveltem”. Véletlenül találkoztunk: 1996-ban Carlo kitett egy hirdetést a Zeneakadémián, azzal, hogy „kreatív zenészt” keres. Felhívtam, és úgy látszik, „egymásra találtunk”.

Carlo: 2003 májusa óta négyen vagyunk. A gitárosunk Fehér Attila – ő írta Baby Gabi őrült szerelem című számát –, a dobokat Idrányi Barna „igézi” – ő az, aki két évvel ezelőtt Bonie Tayler mögött dobolt a Budapest Sportcsarnokban.

– Érdekes a névválasztás…

Athos: Vártam a kérdést. Az Inflagrantiról mindenkinek a szexuális tettenérés jut eszébe, de mi nem erre gondoltunk. Ez egy Justinianus császár korabeli kifejezés, amit akkor használtak, amikor tetten értek egy tolvajt. „A pillanat hevében” – mi ezt értjük az együttes neve alatt, hisz minden dalunk egy konkrét érzelmi állapothoz fűződik. A Te meg én c. dal például tipikus nyári szerelmes dal, ám ezt is egy bizonyos alkalom ihlette. Ezzel a számmal futottunk be, 2001-ben 13 héten át volt a leggyakrabban játszott magyar felvétel a magyar zenei piacon. A Danubius rádióban a mai napig nem lehet kivenni a rotációból, mert sokan szeretik, kérik. A legújabb siker, hogy a Szeress úgy c. dalunk második hete vezeti a Danubius rádió húszas slágerlistáját.

– őszi meglepi?

Athos: Egy hét múlva jelenik meg harmadik lemezünk, ami dinamikus zenét képvisel, ám nem a túlzottan diszkós verziót. Ezúttal nagyobb teret adunk a zenekarnak, a gitárzenének. Ahogy mi, úgy a zenénk sem öregszik, abszolút fiatalosak maradtunk. Egyszerűen fejlődni akartunk, és nem a techno felé mozdultunk, hanem az élő zene felé.

Carlo: Fontos, hogy saját stúdióval rendelkezünk. Nagyon sok rossz tapasztalatunk van a „vendég” stúdiómunkával kapcsolatban, amikor összecsapják az anyagot, és igazából csak a mi szívügyünk a minőség. Most egy kis változás történt az életünkben. Eddig lenyomtunk kb. 600 diszkófel­lépést, most viszont már gyakorlatilag csak koncertjeink vannak. Úgy érezzük, a közönségünk is jó néven veszi ezt a váltást.

– A munka mellett marad időtök szórakozni, pihenni?

Athos: Nem igazán. Szeptembertől a Dalnokok Ligája című szórakoztató műsort forgatjuk a TV2-vel. Eddig három fordulón vagyunk túl, de természetesen nem árulhatjuk el a verseny állását. Iszonyatosan sok bulink volt a nyár folyamán. Nyaralni most megyünk majd, én Párizsba, Carlo Olaszországba.

– Szívesen jöttetek Kárpátaljára?

Athos: Az országhatárokon kívül mindig nagyon szívesen lépünk fel, mert úgy érezzük, bitang jó bulikat lehet csinálni. Az EU-tagság közeledtével továbbra is terveink között szerepel a „kifelé mozgás”, hiszünk abban, hogy a produkcióink kezdenek megérni az európai piacon való megjelenésre. A lényeg, hogy mi minden nehézségével, buktatójával szeretjük ezt a műfajt, ezt az életstílust.

– Mire vagytok a legbüszkébbek?

Athos: A komolyzenei múltamra: játszottam a bécsi Music Palazban, ami olyan élmény marad a számomra, amit sosem fogok elfelejteni. Az Inflagranti egy játék, ami nem a konkurenciával való harcról szól. A lényeg, hogy jól megértsük egymást a közönségünkkel, és ez most működik.

Carlo: Mind a rádiós múltamra, mind az Inflagrantira nagyon büszke vagyok. Az Inflag­rantiban két ember leül, elhatároz valamit, és az egy egész ország szeme láttára, füle hallatára megvalósul. Vannak nagyobb és kisebb sikerű projektek, de úgy érzem, nincs miért szégyenkeznünk. Amit eddig letettünk az asztalra, az mind ösztönszerű és eredeti volt.

Ferenczi Katalin