Arad, a magyar nemzet gyásznapja

1849. október 6.

Egy nemzet életének is vannak dicső, örömteli, diadalmas napjai és szomorú, fájdalmas gyásznapjai. Az ősök nagysága előtti gyászos főhajtás ünnepe október hatodika, amikor a magyar nemzet azokra emlékezik, akik a legdrágábbal, az életükkel fizettek a haza szabadságáért és függetlenségéért.

Ez az a nap, amikor az 1848–49-es forradalom és szabadságharc dicső és fájdalmas időszaka után a zsarnok uralkodó, aki már azelőtt is caraffákkal büntettette és koldusbotra juttatta Magyarországot, Haynauval mondatta ki a lesújtó és megalázó ítéletet: golyó vagy kötél általi halállal kell bűnhődni mindazoknak, akik lázadóknak lettek bélyegezve.

Ezen a napon végezték ki Aradon a szabadságharc 13 tábornokát.

A magyar történelmi köztudat tizenhárom „aradi vértanút” tart számon, pedig Haynau tizenöt magas rangú honvédtisztet végeztetett ki Aradon 1849-ben, a szabadságharcot követő világosi fegyverletétel után. Először Ormai (Auffen­berg) Norbert – cseh származású – honvéd ezredest akasztatta fel hirtelen haragjában, augusztus 22-én; majd – hosszú vizsgálati fogság után – a magyar tábornokok egész sora is áldozatul esett a Habsburg-abszolutizmus bosszújának. Október hatodikán következett a tizenhárom honvéd tábornok kivégzése (pontosabban tizenegy tábornoké, egy altábornagyé és egy ezredesé). Nevük közismert: Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Ká­roly, Láhner György, Lázár Vilmos ezredes, Leiningen-Wester­burg Károly gróf, Nagy-Sándor József, Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Ká­roly gróf.

A véres bosszú azonban nemcsak katonai vezetőkre terjedt ki.

Október 6-án Pesten kivégezték gróf Batthyány Lajos volt miniszterelnököt. Néhány nappal később, október 10-én kivégezték Csány László volt közlekedési minisztert és báró Jeszenák János kormánybiztost; október 24-én, ugyancsak császári hadbírósági ítélet alapján, s ugyancsak Pesten végezték ki báró Perényi Zsigmondot, a Függetlenségi Nyilatkozat kimondásakor az országgyűlés felsőházának elnökét, Szacsvay Imrét, aki ugyanakkor a képviselőház jegyzője volt és Csernus Manót, a forradalmi kormány miniszteri tanácsosát. Október 25-én Aradon kivégezték Kazinczy Lajos honvéd ezredest, az író Kazinczy Ferenc fiát, „a tizenötödik aradi vértanú”-t.

Amikor október 6-án a kárpátaljai magyarság az aradi vértanúkra emlékezik, természetes, hogy egyúttal fejet hajt vidékünk nemes szülöttje, báró Perényi Zsigmond emléke előtt is, akire 1989 óta újból szabadon emlékezhetünk Nagyszőlősön álló mellszobra előtt.

Báró Perényi Zsigmond 1783-ban született Beregszászvégar­dó­ban. 1805-ben Bereg vármegye főjegyzője lett. 1807-ben a megye országgyűlési követévé választották. 1811-ben már alispánként ment az országgyűlésre. Az 1825-27-ben összehívott országgyűlésen is Bereg megyét képviselte. 1830-ban a magyar királyi helytartóságnál tanácsos, majd a tartományi bizottság alelnöke lett.

1835-ben lett Ugocsa megye főispánja, s ebben az évben választották az MTA igazgatótanácsa tagjává is. Ugocsai főispánként igen tekintélyes ember volt, mert az összes eljárásban független tagja lett az 1832., 1843. és az 1847. évi törvényhozásoknak. Személyes ismeretségbe került a reformkor valamennyi jeles alakjával. 1848. július 14-től a főrendiház alelnöke, októbertől elnöke lett. 1849. április 14-én a főrendiház elnökeként aláírta a Függetlenségi Nyilatkozatot Debrecenben, később a hétszemélyes tábla elnöke lett. Követte a kormányt Debrecenből Szegedre, majd Aradra. 1849. augusztus 16-án tartóztatták le a világosi Bohus-kastélyban. Sejtette, mi vár rá. A pesti Újépületbe szállították, hogy hadbíróság elé állítsák.

A legsúlyosabb vád volt ellene, hogy jelentős szerepet játszott a trónfosztásban, ezért felségárulásért kötél általi halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélték. 1849. október 24-én hajtották végre az ítéletet: „Szacsvay után Csernyus következett, s egész idő alatt Perényi tíz lépésről nézte a rettentő jelenetet, s midőn rákerült a sor, lánczait levették, tizenkét ezüst húszast nyomott a hóhérnak, hogy hamar bánjon vele. Kérte, hogy a kötelet ne szorítsa hosszú fehér szakállához.”

Báró Perényi Zsigmond vértanúhalála mély részvétet keltett a hazában gyászoló és a külföldön bujdosó hazafiak között.

Kossuth Lajos ezt írta az ő dicső alakjáról: „Neked, te kimagasló alak, ki abból az időből oly egyedül állasz, neked leborulok emléked előtt… Mesterem!”

Ezért hajtunk mi is fejet ezen a napon Perényi Zsigmond emléke előtt, s gondolatban felidézzük Papp Tihamérnak, Nagyszőlős egykori plébánosának fohászát, melyet 1991-ben mondott el Perényi Zsigmond szobrának újraavatásakor:

„Köszönjük, Urunk, báró Perényi Zsigmond életét, aki ősei karakteréből és a kor kemény feladatai által jellemét kimunkálta, s önmagát hazája, népe fölemelésére egészen föláldozta. Köszönjük életét, mely értékeket őrzött s épített tovább; köszönjük halálát, mely tanúságának hitelét megadta. ő is azok közül való, akik egy kor nemzeti katasztrófáját a majdani feltámadás reményének szivárványával megkoszorúzták.

Kérünk, adj nekünk is bátor, nagylelkű szívet, mellyel többre tartjuk a becsületet, a népünkhöz való hűséget, mint a pillanatnyi érdekeket! S adj, Urunk, bölcsességet, szívbéli erősséget, hogy amikor a népek, nemzetek támadnak, gyűlölködnek egymás ellen s ellenünk, lehessünk megbocsátók, tisztelvén a nem tisztelt emberi méltóságot, örök békédnek követei!

Add meg ezt a békét a mindennapok áldozata árán szívünknek, családunknak, nemzetünknek, s az egész világnak!

Ámen.”

Keresztyén Balázs